Miután kibontakoztunk az ölelésből, folytattuk utunkat az Abszol úton. Elsétáltunk Olivander pálca üzletéig, és ott szétváltunk.
- Ez eltart majd egy darabig. Menny be egyedül én addig megveszem a tankönyveidet.
- Rendben. A Czikornyai és Patza előtt találkozunk. - mondtam magabiztosan, pedig fogalmam se volt az merre lehet.
Besétáltam a régies boltba, és mivel nem találtam bent senkit hangosan köszöntem: - Jó napot! Nyitva vannak?
- Á, Miss Lupin! Örülök a találkozásnak.
A polcok mögül egy alacsony, ősz hajú ember lépett ki, és sietett oda hozzánk. Mielőtt megszólalhattam volna, már beszélt is tovább.
- Melyik a pálcás keze?
Felemeltem a jobb kezem, mire mérőszalagok kezdtek el méricskélni, és Olivander úr ismét a polcok közé távozott. - Ennyi elég lesz - mondta a mérőszalagoknak!? amik rögtön engedelmeskedtek és az asztalra estek.
Az idős varázsló egy fadobozzal tért vissza, amiből kivett egy világos barna színű, szépen kidolgozott pálcát. Nagyon szép pálca volt, rögtön megtetszett.
- Főnixtoll, 9 és kétnegyed hüvelyk, cseresznyefa. - mondta egy szuszra.  - Mire vár? Vegye kézbe!
Gyorsan a pálcáért nyúltam és kézbe vettem. Nem történt semmi.
- Köszönöm, ez jó lesz! - mondtam boldogan, és már fizettem is volna.
- Sajnos nem így megy ez Lupin kisasszony! - nevetett fel az idős varázsló. - A pálca választja a boszorkányt, nem pedig fordítva! Meg kell találni azt a pálcát ami teljesen magát fogja szolgálni!
Kissé csalódottan váltam meg a szép pálcától, de hát nem volt mit tenni.
A pálcakészítő magában motyogva ismét elindult a polcok felé. Lehajolt egy  dobozért, és kivett belőle egy újabb pálcát. - Sárkányszívhúr, 12 hüvelyk, fűzfa, viszonylag feszes pálca.
Elvettem a pálcát de megint nem történt semmi.
- Legyintsen! - adta az utasítást Olivander úr.
Legyintettem a pálcával, de eltörtem az ablaküveget ezért, gyorsan letettem a pálcát a másik mellé.
A harmadik, negyedik, ötödik, hatodik pálca sem választott ki, és kezdtem egy kicsit elszomorodni. Na meg unatkozni. Mi történik, ha egyáltalán nem lesz pálcám? Lehet mégse fogok a Roxfortba járni… Gondolatmenetemből Mr Olivander zökkent ki:
- Egyszarvúszőr, fenyőfa, 10 és egynegyed hüvelykes, kellőképp rugalmas.
Kezében egy sötétbarna pálcával, melynek vége feketébe vált.
Megbabonázva néztem a pálcát, és automatikusan utána nyúltam. Meleg érzés fogott el, amint a pálca az ujjaimhoz ért. Végéből ezüst és arany szikrák pattogtak. Olivander úr tapsolt és boldogan csomagolta el a pálcát.

Kiléptem az ajtón és elindultam arra, amerre nagyobb volt a tömeg, mert még mindig fogalmam sincs hol van a Czikornyai és Patza. Gondolataimba merülve baktattam végig az utcán, de hirtelen valami az utamat állja, amibe sikeresen bele is ütközök. Már készültem a nem túl szívélyes találkozással a talajjal, de két erős kéz megtartott.
- Köszönöm - mondtam szégyenlősen, és felnéztem megmentőm arcára. Nem kis meglepetésemre nem más volt mint George Weasley, akibe pedig beleütköztem a drágalátos ikertestvére Fred. Hogy honnan tudom hogy George kapott el az igen egyszerű. Még mindig magán viseli a kandallós balesetünk nyomait. Bár haja már tiszta, arcán még mindig van egy két koromfolt, és ruhája sem úszta meg a dolgot.
- Natalie?
- George?
- Freeed! - kiabálta és ránk vetette magát, minek következtében mindhárman a földön kötöttünk ki.
Nevetve felálltunk, és leporoltuk magunkat.
- Amúgy merrefelé tartasz? - kérdezi érdeklődve Fred.
- Öhm, a Czikornyai és Patzát keresem, de őszintén, fogalmam sincs hogy hol van.
- Akkor a legjobb emberbe ütköztél!
- Ugyanis mi is éppen arrafele tartunk…
-... és szívesen segítünk elcsatangolt kislányoknak…
-... bajbajutott kiskutyáknak…
-... eltévedt vámpíroknak…
-... vérfarkasoknak…
-... kentaúroknak…
-... trolloknak…
-... és sárkányoknak.
- Ezt hogy csináljátok? - tátottam el a számát.
- Szupererő - mondták egyszerre, és összemosolyogtak.
Elindultunk a Czikornyai és Patza felé, ahol Remus már egy teli szatyor könyvvel a kezében álldogált.
- Köszönöm fiúk! Remélem még találkozunk!
- Abban biztos vagyok…
-... ha egyszer valakit megkedvelünk…
-... arról elég nehéz lekaparni minket.
- További szép napot Natalie! Üdvözletünk Mr. Lupin! - mondták egyszerre, majd elszaladtak.

Miután a fiúk távoztak, Remussal elindultunk megvenni a többi holmit.
- Még el se kezdte a Roxfortot, de máris van két barátja. Ezt nevezem! - mondta elismerően Remus.
- Bárcsak… De te is tudod hogy nem lehetnek barátaim.
- Ugyan miért ne lehetnének? Nekem is voltak! Ne ess ugyanabba a hibába amibe én estem! Én se akartam barátokat. Azt hittem ha megtudják mi vagyok, eltaszítanak maguktól, megutálnak. Ehelyett támogattak és segítettek! Náluk jobb barátot el se képzelhettem volna magamnak…
- Nem akarom hogy kitaszítsanak...- nem tudtam befelyezni mert Remus a szavamba vágott:
- Ezért inkább te taszítod ki magad. Kérlek Nat!
Megadóan mosolyogtam:
- Hát jó, ahogy akarod. De Fred és George lehet hogy nem lesz hálás érte. - mosolyogtam ördögien, és a remény apró cseppje lángolt fel szívemben
- Amúgy megvan a pálcád? Elég sokáig tartott választanod.
- Nem is én választottam! A pálca választja a varázslót nem pedig fordítva. Ennyit te is tudhatnál Remus. - tetettem felháborodottságot.
- Jól van na, tudom…
- Egyébként 10 és egynegyed hüvelykes fenyőfa pálca. Egyszarvúszőr a magja, és Olivander úr szerint kellőképp rugalmas.
- Szuper! Most viszont menj be és válasz magadnak 3 fekete munkatalárt. Remélem lesz olyan ami jó rád. Én addig beszerzem a patikában a bájitaltan hozzávalóidat.
Így léptem be a használt talár üzletbe, ahol az eladónő segítségével találtam három jó állapotban lévő munkatalárt.