Hezitálás nélkül, keményem esett neki a számnak, miközben apró morgások hagyták el az övét. Testével a hátamat az ablaknak nyomta, de már nem tudtam érzékelni a belőle áradó hideget, csak Rhysand melegsége vett körül.

Gyengéden harapott bele alsó ajkamba, ahogy egy pillanatra elvállt, inkább a nyakamon folytatta tovább. Vastag ujjai a ruhám alá csúsztak, egyre feljebb és feljebb tolva a vékonyka kis anyagot. Tenyerei végül megállapodtak combom oldalánál, hirtelenül egy gyors mozdulattal megfordított, így már arccal kerültem az üvegnek.

Hajamat elsöpörte a hátamból, hogy sokkal könnyebben hozzáférjen a ruhám cipzárjához. Száját a tarkómhoz nyomta, apró puszikat hagyott a gerincem vonalán, miközben szépen lassan lehúzta a cipzárt, ezzel hagyva, hogy a ruha magától kettéváljon. Éreztem szája vonalán, hogy mosolyogni kezdett, ahogy egyre csak tovább haladt a csókjaival. Ujjaival ruhám pántjait egy könnyed mozdulattal lepöccintette vállaimról, így már azt semmi se állította meg, hogy a földre essen.

Fogaival könnyedén kicsatolta a melltartómat, ami majdnem követte is a ruhát, csak én elkaptam azt.

— Rhys — nyöszörögtem érintése alatt. — Bárki megláthat.

Helyeslően morgott, kezeimből elcsórta az anyagot, majd hanyagul ledobta azt.

Önelégültem nyúlt a bugyim szélei alá, majd egy hirtelen mozdulattal neki nyomott az ablaknak. Akármennyire is tudtam, hogy ellenkeznem kéne, képtelen voltam rá. Tényleg bárki megláthatott volna minket. Viszont könnyed érintése majdnem elfelejtették velem, hol vagyunk és mit csinálunk.

— Rhys — szóltam rá ég egyszer.

— Hm? — kérdezett vissza.

Testével leguggolt mögöttem, aközben húzta le rólam a maradék fehérneműmet. Hatalmas tenyerével végigsimított a hátam vonalán, majd a fenekemhez érve csapott rá a semmiből.

Felszisszenve támasztottam meg magam, elég látható nyomokat hagyva az eddig eszméletlenül tiszta üvegen.

— Nem érdekel ki lát meg — suttogta a fülembe, ahogy újra teljes alakjában állt mögöttem. — Mindenki jól fogja tudni, hogy az enyém vagy.

Egyik kezével maga felé fordította az arcomat, míg testével erősen szorított az ablaknak.

— Életem legjobb döntése volt igent mondani rád.

Szavai halk leheletként távoztak a szájából, ahogy lassan beleharapott nyakam vékony bőrébe. Szabad kezével az oldalamon járt végig, lassan követve testem minden egyes vonalát.

— Senki — vette erősebbre tartását az arcomon. — Senki nem nyúlhat hozzád rajtam kívül. Értetted?

Amennyire képes voltam, bólintottam. Piciket sóhajtozva tartottam vele a szemkontaktust, míg ujjai hirtelen már a hasamat simogatták. Egész testemmel teljesen rátámaszkodtam, a lábaim már rég nem tudtak volna megtartani. Csak Rhysand tartott maga és az üvegablak között.

Arcán huncut vigyor jelent meg, ahogy a keze elhagyta a hasamat és észrevehetetlenül jelent meg lábaim között. Ujjaival ügyesen megtalálta a legérzékenyebb pontomat, amit bármilyen szó nélkül kezdett el simogatni.

— Imádom, hogy ennyire nedves vagy tőlem — suttogta a nyakamra. — Maga a tudat, hogy ennyire beindulsz tőlem, iszonyatos hatással van rám.

Keménységét a fenekemnek nyomva bizonyította, hogy nem csak én akartam ezt annyira, hanem bizony ő is. Nyöszörögve döntöttem mellkasának a fejem, hogy könnyebb hozzájutást adjak neki a vállam és a nyak közötti hajlatba.

Azt akartam, hogy megjelöljön. Látni akartam magamon másnap reggel egy apró szívásnyomot, ami miatt mindenki jól láthatta mi történt kettőnk között.

Hasonlóan járt az ő agya is, hisz nem sokkal már a szája vékony bőrömre tapadt. Ujjai gondtalanul találtak meg a helyüket, egyre gyorsabban és gyorsabban arra kényszerítve, hogy elérjék a csúcsig. Halk nyöszörgéseimet Rhysand csak egy elmormogott nevetéssel reagálta le, majd még erősebben az ablaknak nyomva gyorsította meg a tempóját.

Fejemet hátra vetve, szemeimet lecsukva engedtem ki magamból egy utolsó lélegzetet, mielőtt elmentem volna.

Viszont Rhys megállt.

Értetlenkedve, kicsit esetlenül pillantottam fel rá, mintha egy magyarázatra vártam volna. Valamire, ami egy ésszerű okot adott volna arra, amit csinált. Vagyis inkább arra, amit nem csinált.

Nagyképű elégedettséggel húzta el kezét ölemtől, maga felé fordítva vigyorgott le rám. Állkapcsomat közrefogva lépet egyet hátra, hogy végig nézzen remegő alakomon. Derekamat közrefogva halad vissza felém, ahogy kezei egyre és egyre csak lejjebb kötöttek ki. Fenekembe markolva emelt fel, hátam végig az üvegnek nyomódott.

Lábaimat a cipője köré fontam, ahogy rezzenéstelen arccal nézett a szembe. Nem mondott semmit, mintha valamit átgondolna. Nehézkesen kapkodtam a levegőt, agyam ködössé vált, fogalmam sem volt róla pontosan mi történik.

— Szeretnék neked mutatni valamit — nyögte ki végül. — Benne vagy?

Erőtlenül, de bólintottam. Mire ő megbizonyosodott róla, hogy biztosan tart, elindult. Próbálkoztam kivenni, hogy mégis merre mehetünk, de hamar kiderült, hogy hatalmas volt az apartman. A lépcsővel elválasztott felsőbb részére, óvatosan lépkedett, odafigyelve, hogy kényelmesen tart. Onnan már nem igazán tartott sokáig, hogy kinyisson egy ajtót, majd egy, az otthoninál is nagyobb ágyra dobjon le.

Az ágy végénél megállt. Amíg én feltérképeztem a terepet, ő könnyed mozdulattal húzta le lábamról magassarkúmat. Könyökeimre támaszkodva pillantottam jobbra-balra, majd legvégül a plafonra. Minden tele volt tükörrel. A falakat teljesen beterítette saját magam hasonmása.

Ösztönszerűen kaptam kezeimet magam elé, egyszerűen túlságosan láttam mindent is.

— Fejezd be — szólt rám mérgesen, ahogy kiengedte nyakkendőjét.

Erős nézése miatt muszáj voltam engedelmeskedni neki.

— Jó kislány — hangja elmélyült, miközben felém hajolt, kezeimet a fejem fölé emelve.

— Mit csinálsz?

Válasz helyett egy gyors mozdulattal tekerte a nyakkendőt csuklóim köré. Azt kissé szorosra húzva állt fel, hogy ledobja magáról ingjét, majd neki álljon kicsatolnia az övét, amivel pár másodpercen belül már a nadrágja is a földön landolt.

Combjaimat közrefogva húzott le az maga elé, majd tartva a szemkontaktust letérdelt elém. Lábaimat széthúzva nyomott csókokat belső combjaimra, ahogy szépen lassan eltűnt köztük. Váratlanul ért puha szája a fájó pontomon, ami pár perce még dühösen duzzadt.

Felszisszenve markoltam bele összekötött kezeimmel a takaróba. Nem tudtam tisztán gondolkozni, ahogy tenyereivel erősen nyomott le a matracra, miközben óvatosan belém harapott.

— Shhh — csitított le, amíg egy pillanatra felemelte a fejét. — Viselkedj, May.

Tenyerét felcsúsztatta a hasamra, onnan a mellkasomra, hogy az ágyon tartson. Szája hamarosan visszatért, lassú mozdulatokkal gerjesztette bennem a feltorlódott vágyat. Újra rettentően közel voltam, és ezt mindegy egyes érintése csak rosszabbá tette az egészet.

Volt, amikor felgyorsult, máskor majdnemhogy megállt, majd újra felvett egy eddig teljesen új tempót.

Hangom majd' elhalt, a fenti tükörbe pillantva lestem meg magunkat.

Sosem gondoltam volna, hogy egy hasonló izgató lehet számomra. Egyszer sem volt olyan partnerem, aki hasonló ötletet vetett volna fel, nekem pedig eszembe sem jutott volna hasonló. De ahogy megláttam izmos hátát, miközben kezeivel hozzá képest apró testemet leszorítja, teljesen elveszítettem az eszemet.

Azonban Rhys újra csak megállt az orgazmusom közeledtével, szemeink összetalálkoztak a tükörben, amiben csak homályosan láttam szétszéled, sötét haját, ami eltakarta a szemét. Jól sejtettem mi a célja ezzel.

Hátam mögé nyúlva egy egyszerű mozdulattal dobott feljebb az ágyra, hogy egyszerűbben felém kerekedjen. Apró csókot nyomott a számra még mielőtt fordított helyzetünkön, így már én ültem felette.

— Lovagolj meg, May — suttogta, ahogy lejjebb húzott magához.

Derekamnál megfogva igazított maga fölé, miközben kezeimmel próbáltam megtámasztani magam a mellkasán.

Akkor sem tudtam igazán elhinni Rhys alkata mekkora, amikor először megláttam. Rettentően széles vállain akár kétszer is elférnénk, egy könnyen eltörhető porcelánbabának láttam magam mellette.

Lassan kifújtam az eddig bent tartott levegőmet, miközben leereszkedtem rá. Az előzőek után rettenetesen nedves voltam, így kissé sem okozott gondot, hogy magamba fogadjam őt. Óvatosan kezdtem el mozogni, ami egy jól eső nyögést szakított ki Rhysand-ből aki, ha nem az arcomat nézte, a plafonból leste tükörképünket.

Apránként fokoztam a tempót, amibe egy idő után idő ő is boldogan rásegített. Csípőmön fekvő kezeivel diktálta az ütemet, ahogy az én lélekjelenlétem kezdett elfogyni, hisz ismét csak közel értem. Igencsak reménykedtem benne, hogy most nem fogja csak egyszerűen félbehagyni, amibe már háromszor is belekezdett, szükségem volt arra, hogy elmenjek.

— Mhm — sóhajtottam fel. — Kérlek.

Engem elengedve engedte meg nekem, hogy fejezzem be úgy, ahogy szeretném, így már amennyire tudtam eléggé felgyorsítottam, aminek következtében remegve és sikítva estem Rhysand gyorsan emelkedő mellkasára.

Lihegve kapkodtam a levegőért, ahogy szemeim lecsukódtak szívverését hallgatva. Életemben nem éreztem még ennyire erősen egyetlen egy orgazmusomat sem. Lábaim másodpercek után is remegtek, agyam elnehezedett és képtelen volt kitisztulni.

Rhysand is hasonlóan érezhetett, hisz egy darabig meg sem mozdult, hátamra tett kezével a hajammal játszott. Végül megemberelve magát fordított a hátamra, kis puszikat ejtve az számra.

— Szükségem van rád, May — suttogta, ahogy kezébe fogta az arcomat.

Fejét magamhoz húzva csókoltam meg, amit ő bármilyen gondolkodás nélkül mélyített el. Egyre erősebben nyomott a matracba, ahogy elhelyezkedett lábaim között.

— Mehet? — kérdezte meg, majd egy gyenge bólintás után belém temetkezett.

Egy darabig egyikünk sem mozdult, mindketten kimerültem bámultuk egymást.

— Annyira gyönyörű vagy, May.

Mosolyogva vontam újra magamhoz egy újabb csókra, ahogy lassan megmozdította csípőjét. A csókba belenyögve adtam tudatára, hogy tetszik, amit csinál, ami egyértelműen elég magabiztosságot adott neki, hogy sokkal erősebbé tegye mozdulatait.

Kissé feltolta magát, egyik karjával a lábamat tartotta, így könnyebben hozzám tudott férni. Szabad kezével egyik mellemhez nyúlt, mellbimbómat ujjai közé csípve ért el tőlem egy újabb apró nyögést, ami után csak elégedetten pislogott le rám.

Szemeimet lehunyva süllyedtem bele az ágyba, élvezve minden egyes mozdulatát. Keze egy kissé feljebb került, a nyakamat közrefogva szorította meg azt egy kicsit. Lökései egyszer csak abbamaradtak, majd erősen megszólalt.

— Nyisd ki azokat a szép szemeid, May.

Elfojtva a feltörő sóhajomat, egy apró nyöszörgés hallatszódott, ami után nehezen, de úgy tettem, ahogy kért.

Fogása a nyakam körül egy kicsit lazább lett, de a keze ott maradt. Ahogy megbizonyosodott róla, hogy szemeim bizony nyitva vannak, lassan újra mozogni kezdett.

Fejemet oldalra döntve láttam mindkettőnk alakját a visszatükröződésben, megfeszülő izmait, ahogy karjaival megtámasztja magát, egyre gyorsabban mozgó csípőjét, ami miatt az alatta fekvő apró testem is feljebb és feljebb került a matracon.

Csuklóim körül a nyakkendője meglazult, egy egyszerű mozdulattal képes voltam a földre dobni. Elszabadult kezeimmel, nyakamat közrefogó karjába kapaszkodtam, tartva vele a szemkontaktust.

— Közel vagy, drága?

Nyöszörögve bólintottam.

— Kérlek ne hagy abba.

Ördögien elvigyorodott.

— Eszemben sem volt — vallotta be, ahogy egyre keményebben csapódott belém. — De csak akkor mehetsz el, ha én azt mondtam. Értetted?

Ugyanazt tettem, mint előbb.

Minden lökésével egyre jobban éreztem a ma már sokadjára keletkezett csodát a hasam aljánál, minden mozdulatával közelebb értem.

Lábamat elengedve, lehajolva temette arcát az enyém mellé, csókot nyomva a fülem mögé.

— Készen állsz?

— Igen, kérlek.

Erősebben vontam magamhoz, kezeimmel a hátát fogtam, körmeimet belemélyesztve izmaiba. Ő is ugyancsak a hátam alá nyúlt, felemelve engem egy kicsit, aminek köszönhetően sokkal jobban éreztem őt.

— Kérlek, Rhys — könyörögtem.

— Mindjárt.

Tisztában voltam vele, ha nem engedi, akkor is el fogok menni. Már csak pillanatok választottak el tőle.

— Most — suttogta a fülembe.

Hatalmas sikítással engedtem el magam, ahogy ő is egy mély morgással ment el. Testét az enyémre ejtette, apró semmiségeket suttogva nekem.

— Jó kislány.

Kimerülve bújtam be a takaró alá, magamhoz ölelve az egyik hatalmas párnát. Fejemet a puha anyagba ejtve hunytam le a szemeimet. Fáradt voltam, iszonyatosan kimerült és valamilyen szinten kissé spicces is.

A vacsora alatt megittam pár pohár bort, aminek a hatását csak kicsivel később éreztem meg a fejemben. Szerte álló hajam egyik része lassacskán eltűnt az arcom elől, ahogy a hátam mögül előbukkanó alak apró puszit nyomott halántékomra.

— Jól vagy? — suttogta, ahogy óvatosan fejemen támasztotta meg az övét.

Remekül voltam.

— Mhm — morogtam, ahogy összébb húztam magamon a takarót.

Mondhatni észrevehetetlenül bújt felém, átkarolva a takarómmal együtt, húzott teljesen magához. Kidolgozott mellkasa hátamnak feszült, minden lélegzetvételét jól éreztem. Orrát a vállamnak döntötte, szájával kicsi csókokat nyomva bőrömre.

Mosolyogva helyezkedtem el még jobban mellette, befészkelődve teste melegébe.

— Tényleg nem tudtad hány éves vagyok? — bökte ki a semmiből.

Meglepődve pillantottam hátra rá, idióta vigyora belőlem is hasonlót váltott ki.

— Nem — ráztam meg a fejem. — Azt senkinek se jutott eszébe elmondani.

— De azt egyszerű volt szétkürtölni, hogy én vagyok maga az ördög.

— És mennyire igazuk volt — viccelődtem. — Maga a sátánnal kerültem egy ágyba.

Mély nevetése betöltötte a csendes szobát.

— Rólam mondtak egyáltalán valamit? — gondolkodtam el.

Hisz, az ő ismeretségi körében nem igazán volt senki, aki ismert volna engem. Azonkívül sok infóhoz nem igazán juthatott, hogy Lilian ikertestvére kerül mellé. Ebből ugyan pár releváns tény már magától ki tudott derülni, de semmi igazán fontos.

— Azt, hogy rettentően idegesítő vagy.

Szemeit összehúzva fordultam meg felé, már készültem volna kérdőre vonni, hogy ezt mégis melyik féltökű kotyogta ki, de ugyancsak vigyorgó fejével találkoztam, így egyből megértettem, hogy csak vicces kedvébe került.

— Azt viszont senki nem mondta el mennyire kicsi vagy — bökte meg az orromat. — Lilian sokkal magasabb, azt hittem te is akkora leszel.

Felhúzva szemöldökeit, ütöttem bele a mellkasába.

— Nem gondoltál még bele abba, hogy te vagy akkora, mint egy kétajtós gardróbszekrény, öregem? Miért mindig a kicsit kell bántani?

Vigyorogva várta a folytatásomat.

— Én teljesen normális méretű vagyok, köszönöm szépen — húztam el a számat.

Egy apró sóhaj után, szorosan magához húzva fektette fejemet mellkasára.

— Sosem volt kutyám gyerekként — szólalt meg egyszer a semmiből. — Apám allergiás volt rájuk, anyám pedig a macskákra.

— Miért nem vettetek egy tigrist?

Mosolyomat elrejtve próbáltam fapofát vágni, miközben úgy nézett le rám, mintha nem lennék teljesen normális.

— Persze, akkor már inkább egy elefántot.

— Jó, hát igazából az sem rossz ötlet. 

Szemeit lehunyva rázta meg a fejét, ahogy újra, kényelmesen elhelyezkedett az ágyban.

— És most se szeretnél egy kutyát? — kérdeztem.

— Itt van nekem Henry — bökte ki gondolkodás nélkül.

— Érthető.

Nevetve ejtettem fejemet karjára, szemeit lehunyva lassítottam le a légzésemet. Kifárasztott testemet elengedve sikerült elaludnom a puha ágyban. Meglepően jót aludtam, hisz mindig nehézkes éjszakáim szoktak lenni egy ismeretlen helyen. De valószínűleg a kimerültség miatt eszembe se jutott igazán foglalkozni azzal hol vagyok, a kényelem teljesen magába húzott.

Mint akit fejbe vertek, szundítottam végig, egészen addig, amíg nevem halk suttogása fel nem keltett.

— May — apró puszi követte ezt a homlokomon. — Hé, édes.

A szobában kellemes sötétség volt, de könnyen ki tudtam venni a felettem lévő aggódó arcot. Ahogy rájött, hogy sikeresen felébresztett, kis megkönnyebbülés látszódott rajta.

— Mi a baj?

Pislogva nyomtam bele a fejemet a párnába, ásításomat elnyomva az elé rakott tenyeremmel.

— Történt egy kis baleset — nevetett fel halkan.

Ugyan félig csukott szemmel, de gondolkodás nélkül ejtettem felé a tekintetem. Mi az istenről beszél ez ilyen korán reggel?

— Rhys azt hittem az egyetemen megtanítják, hogy ne élvezz bele a nadrágodba, ha egy lány mellett alszol — morogtam, ahogy még jobban magamra húztam a takarót, oldalamról a hasamra feküdve terültem el.

És akkor éreztem meg azt a bizonyos balesetet.

Oh, hogy a picsába már!

Idegesen ugrottam ki az ágyból, csak hogy meglássam a magam után hagyott vöröses foltot, ami olyan gyönyörűen fogta be a hófehér huzatot. Bármilyen további gondolkodás nélkül csaptam meg a férfit az ágyon, hogy jó lenne, ha leszállna, hogy aztán le tudjak húzni mindent. Ő viszont nem mozdult, így csak a saját takarómmal tudtam először kezdeni valamit.

— Hé, hé, hé!

Rhysand kivette a kezemből a félig lehúzott anyagot, majd a földre dobta azt.

— Be kell áztatni máskülönben soha nem jön ki a folt.

Már léptem volna el mellette, hogy felvegyem a földről a takarót, de a karomnál megfogva állított meg.

— Te most szépen elmész és letusolsz, jó? Addig én elintézek minden mást — mondta higgadtan.

— Én kentem össze mindent, majd én megoldom Rhys.

— Nem — fogott le újra. — Azt mondtam, hogy elmész és megfürdesz. A többiről majd én gondoskodom.

Kissé összevont szemöldökkel tartottam vele a szemkontaktust, várva mikor veszíti el a figyelmét rólam, hogy aztán összeszedjem a földről az ágyneműt.

— Indulás!

A fürdő felé biccentve lökött meg óvatosan, végig figyelve, hogy azt teszem-e, amit mondott. Amennyire biztosnak tűnt minden egyes mondatában, nem állt szándékomban ellenszegülni neki, hisz rettentően jól esett volna egy forró fürdő. Azok szerencsétlenek közé tartoztam, akik a hónapnak annak az egy hetében hihetetlenül görcsölnek. Az egyetlen dolog, ami segíteni tudott ilyenkor az egy forró vizes palack a hasam aljánál, vagy két kiló csokoládé.

Undorodva ráengedtem a bugyimra egy adag hidegvizet, hogy az addig nyugodtan tudjon állni benne, amíg én átmosom magam. Ugyan abban a pillanatban még nem igazán fájt semmim, tudtam, hogy hamarosan számíthatok az első görcsre, ami aztán folytatni fogja az összes többit.

Lemostam összekent lábaimat, miközben dünnyögve a frissen mosott ágyneműn gondolkoztam, amit most miattam muszáj lesz újra leszedni és kimosni.

Magam köré tekerve az első kezeim közé akadó törülközőt léptem a mosdókagyló elé, amiben a bugyim ázott. Szerencsére a nyomok frissek voltak, így valamennyire könnyen búcsút mondhattam nekik.

Kezeimmel kicsavarva a vizet belőle kezdtem el gondolkodni, hogy nekem most ugyan mit kéne tennem. Se vészhelyzet bugyim, se tamponom a közelben, hisz nem számítottam arra, hogy ez majd pont itt és pont most fog bekopogtatni.

Kopogtatni?

Lófaszt!

Hívatlanul betörni.

Mi a faszt fogok most csinálni?

Általában gyorsan képes voltam megoldani a váratlan helyzeteket, de olyankor nem teljesen ismeretlen helyeken voltam rákényszerítve az ilyesmikre.

Na, de nézzük a jó oldalát. Majdnem fél év után először láthattam újra a hírhedt Mikulást. Miután már muszáj voltam szűkíteni az ételfogyasztásaimon, úgy mondtam búcsút a menstruációmnak is. Egyik hónapról a másikra eltűnt, én pedig már nem is foglalkoztam vele. Hisz minek?

Na de tessék. Az egyik lehető legrosszabb pillanatban volt képes visszatérni.

Amikor már nem tudtam tovább csavarni a kis bugyimat, a mosdókagyló szélére csapva, káromkodva hajtottam le a fejem.

Mi a faszt csináljak?

Nem csinálhatok egy tampon utánzatot WC papírból, mert már maga a gondolata is hányingert keltett bennem. Egy WC papírból gyors legyártott betét se tartotta volna sokáig, és egy rettentően vékony csipke tangába majdnemhogy lehetetlen is lett volna megoldani.

Picsába!

Megigazítva a törülközőmet csoszogtam el a szobába vezető ajtóig, hogy amögül a fejemet kidugva kérjek használható tanácsot erre a szerencsétlen helyzetre.

— Nem gondoltam volna, hogy oda fog kilyukadni ez a sztori, ahova — nevetett fel büszkén egy ismeretlen női hang. — Esküszöm azt hittem, azért hívsz, hogy takarítsam el ezt a barátnőd után.

— Nem ez az első alkalom, hogy vért kell eltűntetnem, B — morgott Rhys az orra alatt.

Az apró csöndet a földre eső műanyag zacskó csörrenése zavarta meg, majd az ágynemű susogása.

— Hoztam mindent, ami kellhet.

— Életmentő vagy.

Erőt véve magamon nagyobbra nyitva az ajtót pillantottam először Rhysand-ra, majd az előtte álló nőre. Rhys mellett alacsonynak tűnt, de az átlag lányokhoz képest egyértelműen magasabb volt. Állát magasan hordta, orrát felhúzva pillantott le a mocsokra, ami a hálószobában keletkezett.

— Hé, öhm — szóltam hozzájuk.

A nő vörös haja lófarokba fogva röppent, ahogy felém tekintett. Feje tetejére napszemüveg volt feltolva, babahajai gondosan elrejtve a tényleg pirosan vörös hajába, karjai arrogánsan összevonva mellkasa előtt.

— Mivel nem akarnék egy guriga WC papírt feldugni magamnak, van valami megoldás arra, hogy ne vérezzek össze mindent?

A válaszra várva váltogattam szemeimet a két emberen, amíg a nő vigyorát elrejtve hajolt le a jól halott nejlon zacskóért, hogy azt elém lépve nekem adja.

— Ha szükséged lenne bármi másra, csak kiálts!

— Köszönöm!

Visszacsapva az ajtót pakoltam ki mindent magam elé, előcsapva az egyik legkényelmesebbnek tűnő bugyit, ültem le a WC-re, hogy elintéztem a helyzetet.

Valamennyivel jobb. Viszont rettentően nézhetett ki a fenekem a hírhedt mamabugyogóban. Ugyanazt a felsőmet magamra kapva, léptem vissza a szobába, ahonnan Rhys már eltűnt, helyette csak a nő üldögélt a frissen húzott ágyneműn.

— Megtaláltál mindent? — kérdezte, ahogy észrevette, hogy kijöttem.

— Aha — bólintottam. — Köszi még egyszer.

— Ugyan — vonta meg vállait.

Vékony lábát a másikra dobta, miközben a körmeit piszkálva pillantott végig rajtam.

— Amaya — böktem ki a nevem.

— Brenna — nyújtotta felém tenyerét, amit megráztam.

Ahhoz képest mennyire lehetett korán, Brenna eléggé kinyalta magát. Vörös haja egy tökéletes copfban volt összehúzva a feje tetejére, fehér felsőjét egy fekete bőrdzsekivel fedte el, lábait pedig egy hasonló anyagú nadrág fogta közre.

Kezeimet összefontam melleim előtt, hisz egy semmit nem rejtő pólón kívül sok minden nem volt rajtam. Akárki is ez a nő, nem akarnám, hogy egy egyszerű kurvának nézzen.

— Rhys asszisztense vagyok — folytatta pár perc múlva.

— Azt hittem az Henry — mosolyodtam el.

— McCoy? — nevetett fel. — Az kéne még, hogy annak az embernek papírmunkát adjunk a kezébe.

Számat elhúzva húztam meg kissé vállaimat.

— Félre ne érts, tud az az ember valamit — fintorodott el. — De nem hinném, hogy jó lett volna most, ha tampont kellett volna hoznia neked.

Apró kuncogást engedtem ki magamból, ahogy közelebb mentem hozzá, majd egy kis távolságot meghagyva leültem mellé.

Pár nappal később mindannyian otthon voltunk. Én Helen-nel ügyeskedtem a konyhában, hisz már eljutottam arra a pontra, hogy a főzés is egy izgalmas dolognak tűnjön a napjaimban. Mert meg kell mondjam, nem sok minden tud történni az emberrel. Legalábbis nem velem.

A múltkori kis randink után nem nagyon mentünk el sehova, Rhysand mindennap Henry-vel járkált el csak annyit mondva, hogy dolguk van és majd jönnek valamikor.

Persze én teljesen megértem, hogy egy embernek munkái vannak, amiket el kell intézni, viszont itt voltam én, akinek az ég egy adta világon semmi dolga nem akadt.

Rhysand az elmúlt napban valamiért vett nekem egy vadonatúj laptopot, úgy érezte szükségem lehet rá. Az elején ténylegesen hálás voltam érte, mert el tudtam ütni az időmet mindenféle videóval az interneten, majd felkeveredtem a Netflixre is.

Egy idő után viszont az internet bugyrai egyre több sütős videót dobtak szemeim elé, és már az ötvenedik után tényleg képtelen voltam nemet mondani a kísértésnek. Aztán egyik nap a reggeli után megkérdeztem Helen-t, hogy nem tudna-e nekem segíteni majd egyszer, mert sosem voltam egy igazi konyhatündér.

Szerencsére rettentően segítőkészen állt hozzám, mint egy nagymama, aki örül, hogy van egy kis ideje az unokákkal sütögetni. Boldogan bevásárolt minden apróságot, amire csak szükségünk lehet a folyamatban, majd kikergette a két kotnyeleskedő férfit a konyhából, azt mondva, hogy majd kapnak belőle a végén, ha megérdemlik.

— Megnéznéd, hogy mit csinálnak a fiúk? — kérdezte Helen, ahogy kicsit kinyitotta a sütő ajtaját. — Mindjárt készen vagyunk.

— Persze.

Kezeimet egy konyharuhában megtörölve indultam el az emeletre, ahol legutoljára láttam őket. Azt mondták még reggel, hogy semmi különöset nem terveztek a napra, de miután ki lettek kergetve a konyhából, mégis úgy döntöttek, dolgoznak egy keveset.

A dolgozószoba ajtaja előtt megállva kicsit elgondolkoztam azon, hogy ilyenkor be kellene kopogtatnom vagy sem, de inkább az előző mellett döntöttem. Így miután megtettem, kissé kinyitva az ajtót, dugtam be a fejemet.

Meglepetésemre a két férfi helyett három alakja tárult elém. Rhys idegesen üldögélt a székében, Henry az asztalon támaszkodva fújta ki nehézkesen a levegőjét. A nekem háttal álló alak rettentően ismerős volt, és amikor felém is fordult, boldogan köszöntöttem.

— Val — lepődtem meg. — Mit keresel itt?

Mindegyikük rám kapta a tekintetét, a nehéz levegő rám is rám telepedett, ahogy beléptem közéjük.

— Zavarok? — kérdeztem meg, mikor egyikük sem mondott már semmit.

— Nem — rázta meg Rhys a fejét. — Nem, dehogyis — nyugtatott meg. — Minden rendben?

Bólintva böktem le a konyha felé.

— Csak azért jöttem fel, mert nemsokára kész a süti és úgy döntöttük megérdemeltek belőle egy szeletet.

Henry a kezeit összecsapva kacsintott le rám, ahogy inkább úgy döntött, ő lelép.

Valentino nem tudva mit csináljon, feszültem először rám, majd Rhysand-re nézett, akinek a vállai még mindig mereven álltak.

— Én hozzád jöttem — szólalt meg végre Val. — Gondoltam van rám egy pár szabad perced.

— Akkor miért nem jöttél be a konyhába? — pillantottam fel rá kérdően.

— Volt pár dolog, amit előtte meg kellett beszélnünk — válaszolt helyette Rhysand.

— Oh — feleltem.

Valentino a székét betolva hátrált el Rhys elől.

— Lent megvárlak.

— De megyek veled én is — mutogattam az ajtó fejé.

— Nem — állított le Rhys. — Beszélnünk kell valamiről, May.

Így hát megvárta, míg Val kimegy, mögötte becsuktam az ajtót, majd kezeimet a nadrágomba törölve ültem le egyenesen Rhysand elé.

— Minden oké?

Száját összepréselve ejtette bele fejét a tenyereibe. Haja össze volt borzolva, mozdulataival csak egyre rosszabbá tette a helyzetet.

— Most azonnal ki kell találnunk egy dátumot az esküvőnek — bökte ki.

Az egész testemmel lefagyva pislogtam felé, várva, hogy folytassa. Szívem a mellkasomban dörömbölni kezdett, tenyereim izzadtak és remegtek egyben.

— Miért? — kérdeztem végül.

— Csak mondj egy dátumot. — Nyújtotta felém az asztalán heverő naptárát, ahogy kezeivel borostás állkapcsán simított végig, száját eltakarva nézett engem. 

Ugyan a naptárat megfogtam, de nem szenteltem neki egyetlen pillantást sem.

— Ez nem csak így működik, Rhysand — nevettem fel hitetlenkedve. — Miért kell hirtelen azonnal mondanom neked egy dátumot?

Szemeit lassan lehunyva sóhajtott fel.

— Amaya csak mondj egy napot, kérlek.

— Mondd el miért!

— Nem igaz! — csapott az asztalra. — Ha nem mondasz 5 percen belül valamit, én fogok választani egyet, és aztán cseppet sem fog érdekelni, hogy neked nem lesz jó.

Szemöldökeimet összevonva néztem rá mégegyszer csak, hogy biztos legyek abban, hogy igaz, amit mond.

— Most miért nem tudod megadni az indokot arra, hogy a semmiből ki kell ezt választanunk?

— Mert semmi közöd hozzá, jó? — terítette ki a kezeit. — A te dolgod most csak annyi, hogy válassz valamit!

— Akkor komolyan nem mondasz semmit? — nevettem fel.

Mintha nem lett volna elég világos, amit mondott, ujjait idegesen doboltatni kezdte a fa asztalon.

— Tudod — kezdtem bele. — Ez nem így működik. Attól függetlenül, hogy te vagy itt az atyaúristen, ebben a faszom házasságban ketten leszünk.

Visszadobva elé a naptárat álltam fel a székemből.

— Amaya ülj le! — parancsolta, erőteljesen a székre mutatva.

— Ugyanott tartunk Rhysand, mint pár napja — emeltem fel a hangomat. — Attól függetlenül, hogy beszéltünk róla két szót, majd megdugtál, nem változtat a tényen semmit. Még mindig nem mondasz el nekem semmit se.

Ökölbe szorítva a kezeit hunyta le a szemeit.

— Ülj le és válassz ki egy kibaszott dátumot, az isten szerelmére — morgott.

— Nem! Én nem akarom, hogy mindent elmondj! De ez se jobb, amit most csinálunk, basszameg. Értem én, hogy nem vagyok jó másra csak arra, hogy belém tedd a farkad, de örülnék, ha néha beszélnél is velem!

— Amaya ezt most azonnal fejezd be!

— Mert ha nem mi lesz? — nevettem fel. — Bekötöd a számat, majd újra azt csináljuk, mint mindig? Nem mindenre a szex válasz, Rhys.

Kezeit az asztalra csapva tolta ki magát a székével együtt, hogy aztán felállva elém sétáljon.

— Most azonnal fejezd ezt be — mondta már higgadtabban. — Ülj le a seggedre, válassz ki egy faszom dátumot és legyünk túl az egészen.

— Elmondod miért kell ezt most?

— Értsd már meg, nem mondhatom el — morogta.

— Jó — böktem ki.

— Jó? — lepődött meg.

Idegesen bólintottam egyet.

— Látni se akarlak, ameddig nem vagy képes úgy beszélni velem, mint egy normális emberrel — néztem fel rá. — Nem érdekel ez az idióta esküvő sem.

Kicsapva az ajtót siettem le a földszintre, a lábamra húzva az első útba eső cipőmet kerestem fel Valentino-t.

— Menjünk.

— Mi, hova?

Értetlenkedve kapkodta a fejét először csak köztem és a konyhában lévők között, majd ahogy az előszobába értünk már kétségbeesve Rhysand-ra is nézett.

— Amaya nem mész te sehova! — szólt rám.

Felé se nézve nyitottam ki a bejárati ajtót, magam után húzva Valentino-t ültünk be a kocsijába, csak hogy elinduljunk valamerre messze.

Rá se akartam nézni.

panasz / nasty

holnap, november 29-én van egy éve, hogy bele kezdtem ebbe a történetbe, így jó ünneplésnek gondoltam hozni két részt! :) tudom, rettentően lassú vagyok, amikor a részekről van szó, de ebben nagyot játszik az, hogy addig szépítgetem minden mondatát egy résznek, amíg nem tudom rá azt mondani, hogy na ez ennél jobb nem lesz.

nagyon köszönön mindenkinek, aki itt van és olvassa ezt a valamit, remélem nem okoztam csalódást :)