- Szövetséget kötök X. Caspian királlyal, ha feleségül mész Hektor herceghez. Ez a feltétele a békének. A frigyetek lesz számomra a biztosíték, hogy Narnia nem árul el minket ismét.

        - Felség! Alázatosan kérem, vonja vissza e követelését. Erre a kérelemre nem mondhatok igent. Én lovag vagyok nem pedig hercegnő. Túlbecsüli az értékemet.

        - Ön nem csak egy lovag, hanem a nemes és bölcs Aslan lánya. E házasság megerősítené a Narniai vért az uralkodói családunkban, akárcsak a múltban. Így a két ország ismét egyesülhet, mint ősapáink idejében. Nem érem be kevesebbel! Vissza akarom állítani Archenland régi dicsősségét. A béke a maga kezében van. Ha hozzá megy a fiamhoz nem lesz háború, ha viszont ismét visszautasít nem hagy más választást, mint hogy hadüzenetet hirdessek. - Shanaya a szívverésének robajától alig bírt gondolkozni. Észre sem vette, hogy idegességében az ujjait ropogtatja, de a feszültség így sem távozott belőle. Csak hallgatott tehetetlenül, amit a király is megérzett, így próbálta belehajszolni a döntésbe. - Nem kell senkinek sem meghalnia Shanaya úrnő. Ha igazán szereti az országát, most megmentheti.

        - És mi a garancia arra, hogy nem szegi meg a szavát? - préselte ki magából.

        - Én vagyok. - lépett elő Hektor herceg. - Ha a feleségem lesz Shanaya úrnő az apám lemond a trónról a javamra. Az én kezemben lesz a hatalom és szavamat adom, hogy nem indítok háborút Narnia ellen. Mindent megteszek, hogy segítsem és megvédjem a népedet, mivel onnantól ők már az én véremmé is válnak. Bár most úgy érezheti csapdába csaltam, de az érzéseim tiszták. Biztos vagyok abban, hogy boldoggá tehetem. A szívem az öné attól a pillanattól, hogy a kardjaink pengéi összeértek. Társamként hatalmat adok önnek és szabadságot. Ön is megismert engem harc közben. Lovagi esküként teszem ezt, nem pedig hercegként.

Ahogy Shanaya végig nézett a kérőjén meglepődött. Az ifjú dölyfös fiú helyett, egy komoly férfi állt előtte. Most úgy látta őt, mint mikor harcoltak. Őszinteség áradt belőle, amitől a világ csak még jobban elkezdett kavarogni körülötte. Teljes szívéből szerette a Narniaiakat. Az elméje hazavándorolt és egy szempillantás alatt bejárta Narnia lakosait. Az arcok és nevek súlyként nehezedtek a mellkasára. Ha harcról lenne szó, nem habozna a frontvonalban életét áldozni értük, de akkor miért nem képes most belevetni magát? Ez mitől más, mint a háború? Miért remeg meg a keze ebben a helyzetben? Az agya tudta, hogy mi lenne a helyes, azonban mégsem volt képes kimondani, de ekkor a saját hangját hallotta meg visszhangozni a fejében: „A királyom vagy Caspian. Egy igazi király bízik az embereiben, így tud uralkodni egy egész nemzeten, ezért hát arra kell kérjelek téged, hogy te is bízz bennem. Ezt rajtam kívül senki sem tudja helyrehozni." Érezte, hogy nem hagyhatja cserben a királyát és a népét, még ha ezzel össze is töri a szívét. Nem kérheti Caspiantól azt, hogy válassza őt az országa helyett. Ő a Fekete Lovag. Neki kell lennie a pajzsnak, mely megóvja a szeretteit. Végre elhatározásra jutott. Meg kell tennie Caspianért és Narniáért.

        - Hozzá megyek Hektor herceghez, ha aláírja felséged a szövetségi szerződést és azt magam vihetem haza Caspian királynak, hogy áldását kérhessem a frigyünkre.

        - Hektor nem habozott. Oda rohant Shanayahoz és letérdelve felhúzta az ujjára az eljegyzési gyűrűt, majd egy csókot lehelt a kezére.

A herceg mosolya sosem volt még ilyen fényes, azonban erre a boldogságra máris árnyék vetült. Az öreg király húzta a száját, de érezte, hogyha célba akar érni, engednie kell a lánynak.

        - Ám legyen. Holnapután a seregünk fele visszakíséri önt Narniába Hektor herceg vezetésével.

        - Egyedül szeretnék hazatérni.

        - Az teljes mértékben ki van zárva! Most már archenlandi hercegnőnek számít. Sehová nem mehet az őreink nélkül!

        - Legyőztem a legjobb harcosát. Nincs szükségem védelemre.

        - A sereg nem azért megy önnel, hogy védje, hanem hogy emlékeztesse arra, mi lesz ha nem tér vissza velük.

        - Az egész serege sem tudna megállítani, de ne aggódjon felség! Én állom a szavam. - Shanaya szemeiben olyan harag égett, mint még soha. A gúny vegyült a gyűlölettel a hangszínében. Aslan lánya farkasszemet nézett Nain királlyal, aki végül meghátrálva félrekapta a fejét.

        - Jobb lesz, ha visszakísérik Shanaya hercegnőt a szobájába. - az őrök kihúzták magukat, majd fejet hajtva Shanaya mellé sétáltak. Hektor herceg is elindult a lánnyal, mivel nem akarta többé elengedni a kezét, de ekkor a király rákiabált. - Te nem fiam! Veled még beszédem van.

Hektor és Shanaya tekintete összetalálkozott.

Aslan lánya leolvasta a férfi arcáról mennyire sajnálja, hogy most még nincs hatalma az apja felett. Meg akarta szerelmével beszélni a gyors történteket, hogy ne maradjon semmi kétely közöttük, de Nain megérezte, hogy a fiát már túlságosan is befolyásolja a szíve. Ő akarta előbb kivetni a hálóját, még mielőtt elveszti az irányítást a fiatalok felett. A herceg addig vizslatta a lányt, amíg mögötte be nem zárult a két hatalmas vasajtó.

        Ahogy felértek a szobájában hallotta, amint kívülről kulcsra zárják az ajtaját. A belső hangja azt súgta, hogy Nain király készül ellene hangolni Hektort. Félelmet látott az öreg szemében, mikor rájött, hogy a fia vonzalma nem holmi hóbort. A trónteremben lévő beszéde tényleg a szívéből szólt, ami mindenki figyelmét felkeltette. Shanayanak hallania kell a király tervét ahhoz, hogy tudjon ellene védekezni. Nem hagyhatja, hogy ellene fordítsa a herceget. Narnia sorsa azon múlik, mennyire marad hű hozzá Hektor. Ki kellett innen jutnia észrevétlenül. Már egyszer körbe nézett a szobában, de semmilyen titkos átjárót nem talált. Az ajtón át nem mehetett. Az ablaka be volt zárva szintúgy. Előre felkészültek már erre a helyzetre. Olyan szobába küldték, ami egy börtön is egyben. Azonban Shanayanak volt egy előnye, amivel nem számoltak. Archenlandban senki sem tudta, hogy ki is ő valójában. Érezte, hogy itt az erejére lesz most szükség. Muszáj lesz elsajátítania azt teljes mértékben. Az ablaknak a kulcslyukához emelte a kezét. Behunyta a szemét és engedte, hogy a hideg átjárja. Az ujjaiból előtört a jég kitöltve a lyukat, ami egy kulccsá formálódott.

Elfordította, mire az ablak zára kinyílt. Óvatosan kinézett, hogy nem e látja bárki is. Szépen halkan tárta ki, hogy az alatta állomásozó katonák ne vegyék észre. Akárcsak egy árny kimászott a párkányra, majd a vár köves oldalán elkezdett felmászni a tetőre. Ha a saját ruháját viselné ez gyerekjáték lett volna a hegyoldalhoz képest, azonban a selyemruha melyet ráaggattak nem volt túl flexibilis. A hajából kihúzta a tőrét, majd a szoknyájára vágott egy sliccet, az ujjait pedig lenyeste, hogy könnyebben tudjon mozogni. Amint felért, próbált körbenézni, hogy innen hogyan fog eljutni egészen a trón teremig. Mint egy kötéltáncos úgy mozgott a magaslaton, hogy elérjen a trónterem fölé. Előrelátóan megjegyezte az utat, amerről visszakísérték. Már csak valahogy hallania kellett a beszélgetést. Szerencséjére az egyik ablak nyitva volt, mivel arra senki sem gondolt, hogy valaki ilyen magasról be tudna jutni. Levágta a ruháján lévő uszályt, majd kötelet készített belőle, hogy lejjebb tudjon ereszkedni. Az egyik végét kikötötte egy jó masszív vízköpőhöz, majd elkezdett lefelé haladni, hogy jobban hallja a beszélgetést. Bízott benne, hogy semmi fontosról nem maradt le.

        - Fiam. Amint elveszed Aslan lányát igyekezz mindnél előbb egy fiút nemzeni. Ha lesz egy örökösöd Shanaya úrnőtől jogot formálhatunk Narnia trónjára háború nélkül. Mindenki tiszteli és szereti a Nagy Aslant. Segítünk Nariniának talpra állni, így hálásak lesznek neked, hiszen te leszel a hősük. Magunk mellé állítjuk a népet.

        - És mi lesz Caspian királlyal?

        - Miatta ne aggódj. Elintézem, hogy sose lehessen örököse és elérjük, hogy a sajátjai taszítsák le őt. Shanaya is mellénk áll majd, ha gyermeke lesz. Egy anya sosem árulná el a fiát. Neked fogom adni Archenlandot és Narniát is fiam. Visszaszerezzük, ami a miénk. Neked csak az lesz a dolgod, hogy kordába tartsd az úrnőt. Ne engedd, hogy elvegye az eszed. Gyönyörű és tüzes ez tagadhatatlan, de akkor is csak egy nő. Élvezd ki, hogy a tiéd, de sose engedd át neki az irányítást. Király leszel, csak hitesd el vele, hogy van beleszólása. Ezzel a tervvel tiéd lesz a nő és Narnia is egyben.

        - Soha! - kiabálta Shanaya miközben beugrott az ablakon át betörve azt.

        - Nem hagyom, hogy engem használj fel arra, hogy letaszítsd Caspiant! - ahogy földet ért, a tőrét rájuk szegezte.

        - Shanaya, hogy kerülsz ide? - riadt meg a herceg. - Mit hallottál?

        - Épp eleget, hogy tudjam a valódi szándékaitokat. Narniának már van királya és esküszöm a nagy Aslanra, hogy sosem engedem át nektek a hazámat!

        - Őrök! - kiabált félelmében Nain király, mire egy egész raj páncélos ember rontott be a terembe. - Kapják el!

        - Várjanak! - állította meg őket a herceg, majd óvatosan Shanayahoz lépett. - Nyugodj meg kérlek. A tervünkkel nem szegjük meg amit ajánlottam. Senkinek sem esik majd bántódása. Csak a gyerekeink érdekeit nézzük. Ha nem mi lépünk előbb, akkor majd Caspian fog. Nem akarom, hogy a gyerekeim veszélyben legyenek. Így egyesíthetjük ténylegesen a két népet áldozatok nélkül. Caspian is élhet egy békés életet, ha már nem lesz király. - próbált a beszéde közben közelebb kerülni a lányhoz.

        - Ne merj hozzám érni! - tolta oda a mellkasához a tőrét. - Én csak egy királyt ismerek el és az Caspian! Amit mondasz az bűn és én sosem térek le az igaz útról! Azt hittem, hogy te jó király leszel, de ha ezt a módszert helyesnek véled, akkor félre ismertelek Hektor. A megállapodásunk innentől érvénytelen és most haza megyek, ha engedtek, ha nem! - Hektor ekkor rámarkolt Shanaya tőrére, mire a vörös vére elkezdett lefolyni fehér ingujjára.

        - Az érzéseim igazak Shanaya. Nem foglak elengedni! Ha kell, erővel tartalak itt, hogy bebizonyítsam, hogy nekem szánt az ég! Sosem engedem meg, hogy másé légy!

        - Boldoggá teszlek, csak adj nekem egy esélyt! - még mielőtt megfoghatta volna a kezét a lány elengedte a tőrét, majd hátra bukfencezett.

        - Engem csak egy ember tehet igazán boldoggá és az nem te vagy!

        - Elkapni! - az őrök kihúzták a kardjaikat, majd körbevették a lányt. - Nincs hová menned és még fegyvered sincs. Gyere velem vissza a szobádba mielőtt bajod esik. Meg tudunk beszélni mindent Shanaya. Ketten együtt megoldjuk.

        - Viszlát Hektor! - lehúzta a gyűrűjét és a férfi lábai elé dobta.

Ezután gyorsan kigáncsolta az egyik őrt, aki ráesett a társára, de a többi egyből rávetette magát. Shanaya próbálta elkerülni a kezeket, de annyian voltak, hogy végül valaki mégis elcsípte a karját. Ezután sorra akaszkodtak rá a többiek, majd kifeszítették, mintha egy kereszten lenne. Nain és Hektor már kezdett fellélegezni, mire Aslan lánya ökölbe szorította a kezeit és ahogy kinyitotta, az ereje szó szerint kirobbant minden katonát elsöpörve a trónteremben.

Hektor is elesett a támadás hullámától.

        - Boszorkány! - hőkölt fel Nain király. - Öljék meg! - de az őrök nem tudtak megmozdulni, mivel a lábuk a földhöz fagyott. Shanaya kimászott ott ahonnét bejött.

        Tudta, hogy vissza kell mennie a kardjáért, hiszen anélkül nem tud kijutni ebből az országból. Ahogy futott a tetőn látta, hogy már az egész vár olyanná vált, mint egy méh kaptár. Az utcákat ellepték a katonák őt keresve. Gyorsan visszamászott az ablakán, de legnagyobb meglepetésére, az első udvarhölggyel találta szembe magát.

        - Biztos voltam abban, hogy vissza fog jönni a fegyveréért.

        - Nem akarom bántani. Csak fogom a kardom és megyek.

        - Ó Shanaya úrnő, ebből a szobából nem megy ki élve. - az első udvarhölgy felemelte a szoknyáját, majd a combján lévő tartóból tűket húzott elő. - Örülök, hogy végre felszínre tört a valódi énje, így én lehetek az, aki elveszi az életét boszorkány! Attól a perctől meg akarom ölni, mióta idejött.

        - Kettőnk közül ön inkább boszorkány. - erre az első udvarhölgy egy tűt dobott Aslan lánya felé, aki felkapta a mellette lévő kis éjjeli szekrényt és azzal védte ki a gyors támadást. Ezután oda dobta a nőre, hogy egy kis időt nyerjen magának, de az udvarhölgy erre rájött és félre ugrott a komód elől, majd azonnal új tűket dobott. Shanaya átbukfencezett az ágyon miközben felvette onnan a kardját és a penge élével semlegesítette az újabb adagot.

        - Sosem engedtem volna át neked Hektor herceget.

        - Nem gondolja, hogy öreg hozzá? Próbálkozzon Nain királynál, ő nála nagyobb esélye van.

        - Nagy a szád boszorkány, de ha egy tűm is eltalál, a méreg azonnal megöl.

        - Nem akarok végezni veled. Csak hagyj elmenni.

        - Én fogom a fejedet Nain király lába elé gurítani. - már készült eldobni a mérgezett fullánkjait, mire Shanaya egy mozdulattal jégbörtönbe zárta egészen a nyakáig.

        - Sajnálom, de haza kell jutnom. - ezzel a mondattal kitörte a szobája ajtaját és kirohant a folyosóra, de még hallotta a szitkozódást a fogságba zárt nő szájából.

        Egyből katonák rohanták le, de velük könnyűszerrel elbánt a kardjával. Próbált átsuhanni a kisebb folyósokon át, hogy eljusson a kastély északi oldalára. A hegyeken keresztül akart visszatérni, mivel biztos volt abban, hogy arra a sereg nem fog tudni utána jönni csak kerülve azt. A kastélyban azonban hemzsegtek a katonák, akikkel el kellett bánnia, így sokkal lassabban haladt, mint szeretett volna. Igyekezett így inkább kerülni a konfrontálást és megbújni a sötét sarkokban vagy betért a nyílt terepről egy kisebb szobába. Ezzel a módszerrel sem érte el a kellő sebességet, de legalább tudta tartani az irányt. Kevésbé térítették el onnan. Az ártatlan szolgálókat elengedte és mondta nekik, hogy menjenek mindnél messzebbre. Lassan, de biztosan végre eljutott az északi szárnyba. Ott viszont már vártak rá. A T alakú kereszteződés minden irányát elállták. Nem volt más választása, mint más felé menni. Elkezdett hátrálni miközben egy jégfalat emelt, hogy ne tudják követni őt. Ahogy menekült talált egy lépcsőt lefelé. Csak remélte, hogy ez az út kivezet a kastélyból az udvarra. A sejtése beigazolódott, de ahogy kilépett ágyuk és számszeríjas katonák sorával találta szembe magát. Az archenlandiak nem haboztak. Azonnal ágyúgolyók záporoztak felé. Nem érdekelte őket, hogy a várat is eltalálják. Egy védő pajzsot húzott fel maga köré, ami a fegyverek ellen hatásos volt, de azzal nem számolt, hogy a várról hatalmas részek szakadnak így le rá. Igyekezett kikerülni, de a törmelék nagy része rá esett, komoly zúzódásokat okozva neki. Nem hagyták abba a sortüzet, pedig a porfelhőtől már nem is látták a célpontjukat. Shanaya ezt kihasználva egy meglepetés támadást indított rájuk, amivel utat nyitott magának. Ahogy átvágott a frontvonalon az íjászok vették célkeresztbe. Azok nagyrészét a kardjával hárította vagy az erejével, de egy orvlövész a magasból sikeresen átlőtte a jobb kezét. A nyílvessző behatolt a tenyerén át, míg a hegye kilógott a könyöke mellett. Az irdatlan fájdalomtól egy pillanatig összerogyott. A kezét a mellkasához szorította és csak ordított. A nyílvesszők száma azonban nem csökkent. Ahogy észbe kapott a kardjával hárította a többit, de az erejét így nem tudta használni. Az ideg buzgón közvetítette végig a kínt az egész testén, de valahogyan kikerült az íjászok lőtávolságából. A szerencse azonban nem fogadta a kegyébe, mivel a hegylánc lábánál Hektor várta a lovas seregével. A herceg kikövetkeztette, hogy erre akar, majd távozni. Leszállt a lováról, majd kardot húzott. A katonák megveszve üvöltöztek egymás szavába vágva.

        - Gyerünk Hektor herceg!

        - Ölje meg a boszorkányt!

Hektor szíve összeszorult, ahogy végig nézett a lányon. Nagyokat lihegett a fájdalomtól, de felemelte a kardját, hogy felvegye a harcot. A férfi kezében most először megremegett a kard. Nain a lány halálát akarta. Tudta, ha ő nem teszi meg a mellette lévő katonák biztosan megfogják, így rárontott azt a látszatott keltve, hogy ő is követi a király parancsát. A nyílt támadást Shanaya kivédte a még ép kezével. A pengéket egymásnak tolták erővel, hogy közel tudjanak maradni egymáshoz.

         - Shanaya kérlek, ad fel! Ha leteszed a fegyvert, valahogy elsimítom a dolgokat apámmal. Szeretlek és még mindig elakarlak venni. Élhetünk boldogan, csak tedd le a kardot. - súgta oda neki.

        - Haza kell jutnom Hektor. Csak engedj el. - eltávolodtak majd megint összecsaptak ezzel húzva az időt, hogy tudjanak beszélgetni egymással.

        - Nem tehetem! Te vagy az első nő, aki igazán kell nekem. Te vagy minden, amire vágyom. Hogy engedhetnélek el?

        - Akkor te nem szeretsz engem Hektor. A szíved mélyén jól tudod, hogy nem lennék itt boldog csak egy fogoly.

        - Ez nem igaz! Nem tudhatod, amíg velem nem éltél.

        - De tudom Hektor. - a hangja hirtelen megváltozott.

Végtelen megkönnyebbülés járta át, mert rájött ő is, hogy többé már nem akar elmenni Narniából. Úgy érezte, hogy egy valaki mellett a helye és az Caspian. A pontos okát még nem tudta, de most hogy rájött erre, már megbánta, hogy eddig távol járt, hiszen lehet sosem térhet hozzá vissza. Hektor egyből rájött Shanaya tekintetéből, hogy ezt a csatát sosem nyerheti meg és ami még jobban felnyitotta a szemét az nem más volt, minthogy önmaga tükörképét látta. Biztos volt abban, hogy senki mást nem tud igazán megszeretni Aslan lányán kívül és ezek szerint Shanayaval osztozik ezen a sorson, csak annyi eltéréssel, hogy a lány nem őt, hanem Caspiant szereti.

        - Elengedlek. - ahogy Shanaya ledöbbent arcára nézett, legördült egy könnycsepp az arcán. - Ha viszont az a Caspian nem tesz boldoggá, én mindig várni fogok rád.

        - Hektor én...

        - Ne mondj semmit, csak menj. - leengedte a kardját, majd visszacsúsztatta a hüvelyébe.

        - Köszönöm. - a katonák értetlenül álltak, hogy mégis mi történik.

        - Aslan lánya hazatérhet az én engedélyemmel. Megtiltom, hogy bárki megállítsa és ez parancs!

        - De uram, a király azt az utasítást adta, hogy öljük meg a boszorkányt.

        - De én meg azt, hogy nem fogjuk megölni! - a vita közben Shanaya elkezdett a hegység felé sétálni háttal a katonáknak. Hektor alvezére és még jó néhányan azonban felemelték az íjaikat, amit a herceg egyből szóvá is tett. - Aron mire véljem ezt? Azonnal tegyétek el a fegyvert!

        - Csak követem Nain király külön utasítását arra, ha ön meginogna. Tűz! - még ki sem mondta a parancsot Hektor teste önkéntesen is mozdult. Azonnal szerelme elé vetette magát, hogy a testével blokkolja a nyílzáport. A herceg időben odaért, de ezért nagy árat fizetett. Az egész testéből nyílvesszők álltak ki.

        - Hektor! - segítette térdre ereszkedni a súlyosan megsérült férfit.

        - Fuss Shanaya! Siess! - vért köhögött fel.

        - Nem hagyhatlak így itt!

         - Túlélem! Mentsd magad vagy az áldozatom mit sem fog érni! - lökött egy utolsót a lányon. - Fuss!

         Shanaya minden erejével nekilódult. A nyílvesszők tovább követték őt, amit tudott továbbra is kivédett a kardjával, de egy kettő így is eltalálta. Ahogy elkezdett mászni a hegyen a kardját el kellett raknia, így nyílt célponttá vált, amit az ellenség ki is használt. Sorra álltak bele a vesszők a hátába, ahogy haladt felfelé, de a lány nem állt meg. Az eszében csakis egy valaki járt. Látta a csúcs tetején Caspian ében szemeit és gyönyörű mosolyát. Az a mosoly minden fájdalmát egy pillanat alatt megszűntette.

Megesküdött volna rá, hogy hallja az ifjú király hangját, ahogy szólítgatja. A testébe fúródott nyilaktól, már alig tudott mozogni, de valami Isteni erő húzta és húzta felfelé. Egyszer csak harangzúgás csapta meg a fülét. Már majdnem a csúcsnál járt, amikor arra lett figyelmes, hogy a vészjósló búgásra a lövések abba maradtak. Egy másik lovas vágtázott feléjük sietve.

        - Támadnak a Calormeniek! Azonnal vissza kell mennünk a várba!

        - Hogy micsoda? - riadt meg az alvezér, aki Hektort próbálta éppen lábra segíteni.

        - A herceget azonnal a gyengélkedőre kell vinnünk! Katonák visszavonulás!

Shanaya végül felért a csúcsra, de azonnal át is bukott a hegycsúcs másik oldalára. Erőtlenül zuhant lefelé néhol neki ütközve egy-egy sziklának, ami lassította egy kicsit, de többet ártott, mint segített volna.

        - Használd az erőd! Kérlek Shani muszáj használnod az erőd! - kiabálta a fejében Caspian, mire a lány nagy nehezen a föld felé emelte a bal kezét. Még mielőtt becsapódott volna a földbe a lábai elkezdtek megfagyni, majd az onnan kiinduló jég elterjedt egészen a hegyoldalig odaragasztva hozzá őt evvel megóvva a biztos haláltól. A jég azonnal megrepedt, de mielőtt hassal lezuhant volna a földre Hannibal termett alatta. Shanaya az életéért küzdött. Alig volt már magánál, de felismerte paripája ismerős vonalait. Óvatosan megsimogatta az állat nyakát.

        - Köszönöm, hű barátom. - Hannibal nyerített egy hatalmasat örömében, hogy újra láthatja szeretett gazdáját.

A ló nem volt hajlandó elhagyni ezt a helyet, addig amíg Shanaya vissza nem tér és e bátor állatnak köszönhetően hazajuthat. Hannibal tudta, hogy nagy a baj. A bőrén keresztül érezte, hogy Aslan lánya haldoklik. A teste egyre hidegebbé vált és a szívverése is gyengült. A fenséges állat úgy futott, mint még soha. Sebesebb volt a szélnél is. Shanaya már nem tudta, mi a valóság és mi a feje szüleménye. Csakis Caspian hangja tartotta benne a lelket.

        - Ne add fel Shani! Haza kell térned hozzám! Szükségem van rád!

Shanaya hirtelen elvesztette az eszméletét, de Caspian hangját még mindig hallotta, ahogy szólítgatja.

        - Nyisd ki a szemed. Itt vagyok Shani. Kérlek, ne hagyj magamra. - Aslan lánya valami hideget érzett az arcán, amire szépen lassan elkezdte kinyitni a szemeit. Caspian meg gyötört arcát pillantotta meg.

Azt hitte, hogy ez még mindig egy látomás, de ahogy felnyúlt, hogy letörölje a férfi könnyeit, a legnagyobb meglepetésére a kezei szilárd anyaghoz értek. A férfi bőrének melege visszahozta őt ebbe a világba.

        - Caspian tényleg te vagy az? - a férfi szemhéja hirtelen felpattant, majd amint felfogta, hogy az ölében fekvő lány felébredt, azonnal magához húzta.

        - Ó, hála a nagy Aslannak! Itt vagyok, hazaértél! - hajtotta a homlokát szerelméhez. - Minden rendben lesz!

         - Caspian...

         - Ne beszélj Shani. El kell látni a sebeid. - szólt közbe.

         - Hallgass meg! - szólt rá erélyesebben, de azonnal fel is szisszent a fájdalomtól. - Calormen megtámadta Archenlandot. Segítened kell nekik vagy veszítenek.

        - Ezt Calormen tette veled?

        - Nem lényeg ki tette. - ebből a válaszból Caspian mindent megértett.

        - Tehát Archenland! Hogy kérheted, hogy segítsek annak, aki ezt művelte veled? - kelt ki magából. - Sosem bocsájtom ezt meg nekik!

        - Caspian! Kérlek! Ha Archenland elesik utána Narnia jön. Hektor herceg az életét kockáztatta értem. Nélküle a seregük nem ér semmit. Te elhozhatod a békét, amit nekem nem sikerült. Tudom, hogy helyesen fogsz dönteni, mert te vagy az én igaz királyom.

        - Indulj! - ezután Shanaya elvesztette az eszméletét a vérveszteség miatt, de már egy kicsit sem félt, mert tudta, hogy a világ jó kezekben van.

Sziasztok! Végre elkészültem az új résszel. Nagyon sokat dolgoztam vele, hogy eseménydús és izgalmas legyen. Bízom benne, hogy elnyerte a tetszéseteket! Amint lesz időm folytatom. Még egy rész erejéig Archenland lesz központban, de hamar jön egy új kaland. További jó olvasást! ❤️❤️