Anvard egy hágón helyezkedett el a hatalmas hegyláncolatok között. A levegő üdítően friss volt ahogy haladtak végig az országon. A kastély egy sajátosságát Shanaya egyből kiszúrta, ugyanis nem volt körülötte árok. A barnásvörös homokkövekből épült vár az ország leggyönyörűbb ékét képezte. Archenlandban ilyen kőzetet nem lehet a természetben találni, így egyből eszébe jutott, hogy az első uralkodók ezen földön Narniaiak voltak. Úgy vélte I. Frank király és Heléna királyné építhette Narniából származó alapanyagokból. A kastély tetejét smaragd zöld színű cserepekkel fedték le, mely ilyen vakítófényben varázslatosan csillogott. Végtelennek tűnő pázsit tenger vette körül, de maga az épület egy magas fás gerincen állt, kiemelve azt még jobban. Az ország nem volt olyan hatalmas, mint Narnia, de Shanayanak kétsége sem támadt abban, hogy nem lenne erős ország. Egyetlen sebezhető pontja délen volt található a Nagy sivatag, ahol a hegységrendszerek eltűntek és csak a Nyíl folyó gátolta meg az agresszív Calorment, hogy elfoglalja a termőföldben gazdag országot. A kastély mellett apróbb faluk épültek. A parasztok leginkább földet műveltek és állatokat tenyésztettek. Aslan lánya mindenféle csordát látott.

Főként marhákat, kecskéket és lovakat tartottak. A hegyről egy vékonyabb folyó haladt át, ami beletorkollott a Nyíl folyó vaskosabb ágába. Az apróbb folyón malmok épültek, mellyel a lehető legpuhább lisztet tudták előállítani a gabonából, amit lejjebb arattak le a hegy lábánál. A dombokon szőlő ültetvények ezrei érlelődtek. Az egész országot bejárta a fejlettség. A földeket ekékkel szántották, római szerű locsoló rendszert hoztak létre és váltogatták a földet. Létrejött náluk az ugar fogalma, ami annyit takart, hogy az üres részre nem vetnek, amitől a föld vissza tudja nyerni erejét és tápanyagait. Shanaya érezte, hogy Narnia ezen országhoz képest le van maradva. Ételből és utánpótlásból náluk nincs hiány, mint most szeretett hazájában. Hiába védekeznének egy esetleges támadás esetén, simán kiéheztetnék őket. Már csak a hadsereg méreteit és képzettségét szerette volna felmérni, hogy képes legyen ésszerűen tárgyalni Nain királlyal.

        Hektor herceg büszkén mesélt az országáról Shanayanak és készségesen válaszolt minden kérdésére, amit nem vélt fenyegetőnek.

         - Ha a palotába érünk, ígérem pompás vacsorát kéretek önnek Úrnőm. A kedvencemet készíttetem el, mert valami azt súgja, hogy az ízlésünk megegyezik. - lovagolt kicsit közelebb a lányhoz.

         - Mindenképpen meg fogom kóstolni, hiszen a maguk földje páratlan, azonban felség aggódom, hogy az apja nem fog ily fogadtatásban részesíteni.

         - Az apám öreg és konok ez tagadhatatlan, de engem lekötelezett, így kétségem sincs afelől, hogy amint meglátja önt kegyeibe fogadja. Vagy tán nem bízik lovagi eskümben?

         - Aki ily tisztán és egyenesen harcol, annak szava nem lehet hazugság.

         - Már előre küldtem egy megbízható emberem, meglátja majd nagy meglepetésben lesz része.

         A nép megállt a munkában, hogy jól szemügyre vegyék a szépséges idegent. Shanayat már-már kezdte feszéjezni a sok kíváncsi, de hűvös tekintet.

         - Jobb lesz ha hozzá szokik a figyelemhez, mivel rég járt erre felé bárki is, főleg ilyen gyönyörű.

        - Aslan lánya köszönetképpen csak bólintott, nem tudott volna illően válaszolni ilyen nyílt hízelgésre és most nem engedhette meg magának, hogy lobbanékony természete mindent tönkre tegyen.

Minden erejével megpróbált diplomata maradni, a béke érdekében.

        Hektor nem tévedett. Amint kinyílt a hatalmas vaskapu, úgy tágult a lány szeme is. Ilyen városszerűen modern társadalmat még nem ismert. A várfal mögötti nép minden tagja előkelőnek számított. Az összes ember iskolázott volt. Az ókori Görög kultúra alapelveihez hasonlított az ő szemléletük is. Minden tudományágban jártasnak kellett lenniük és magas fokon kellett űzniük valamennyi művészetet. A szakmák saját céhekkel rendelkeztek, így mester fokozatra emelték termékeik minőségét. A vidám városi üdvrivalgás a herceg érkezésére azonnal megszűnt, amint megpillantották Shanayat a balján. A nők grimasszal az arcukon mérték fel és húzták be a házakba férjüket, mintha Aslan lánya szirénként azonnal el tudná őket csábítani tőlük. A palota előtt leszálltak a lovakról, amiket az inasok azonnal elvezettek a helyükre, hogy felfrissüljenek. A kastély ajtaja kinyílt és azonnal selyemruhát viselő hölgyek hajtottak fejet Shanaya előtt, majd az egyik óvatosan a lány kezéhez nyúlt.

        - Kérem fáradjon velem.

- szólt lágyan, mire Shanaya kérdőn Hektorra meresztette a szemét.

        - Felkészítenek a vacsorára. Kövesse az első udvarhölgy útmutatását, benne megbízhat. Parancsba adtam, hogy bánjanak jól önnel. Most pedig ha megbocsájtanak hölgyeim, jelenésem van az apámnál. - kezet csókolt Aslan lányának, majd egy finom mozdulattal elindította az udvarhölgyek felé.

        Shanayat egy fürdőszobába vezették. A dézsa helyett egy medencét látott forró vízzel, ami csak úgy gőzölgött. A párától alig lehetett látni a szorgoskodó nőket, akik folyamatosan ellenőrizték a víz hőmérsékletét, öntötték az illóolajokat és virágokat.

       - Elnézést Úrnőm, de azt a parancsot kaptam, hogy a ruháit és a fegyverét el kell kérnem.

        - Hogyan? - hátrált egyet azonnal az ösztöneire hallgatva.

        - A vacsorán nem jelenhet meg illetlenül. Természetesen felvitetem őket a szobájába, nem kobozzuk el öntől.

Shanaya nem nyugodott meg a választól, de végül levetkőzött és oda nyújtotta a kardját a szolgálóknak, azonban a tőrét ügyesen becsúsztatta a haja alá, hogy nála maradhasson. Sosem bízott senkiben és ezt a szokását pont nem egy bájgúnár miatt fogja elhagyni. Az udvarhölgy a nyakláncát is el akarta venni, de Shanaya egy erős mozdulattal ellökte a kezét.
        - Ezt sosem veszem le, mégha meg is fenyeget. - előzte meg az ellenszenves nő következő mondandóját. A nő erre csak igen gúnyos mosolyt ejtett.
        - Hát persze. Ahogy óhajtja. - fordult meg meghajlás nélkül.

Ahogy a rideg nő elhagyta a szobát végre bele tudott merülni a kellemes habok közé, mire egy pár szolgálólány is beszállt mellé. Shanaya igen frusztrálttá vált a társaságtól, főleg, hogy elkezdték mosdatni, mintha nem tudná magától mi is az a fürdés. Egyszer csak az egyik nő egy aranykorsóból tejet öntött bele a vízbe. A furcsa dolgot nem hagyhatta szó nélkül.

        - Ez mégis miért kell? - biccentett a fejével a tejre.

        - A tej puhítja a bőrét. Archenlandi szokás a királyi családban. - kirázta a hideg, hogy a korona tagjaként kezelték, de továbbra sem szólt inkább semmit. Úgy érezte a hallgatás lesz a legjobb barátja ezen a küldetésen.

A selyemruha amit felhúztak rá, oly könnyű volt, mintha nem is viselne semmit. A hajából gyorsan átcsempészte a tőrét az asztal alá, még mielőtt befonták és ékkövekkel díszítették volna fel. Az arcára pirosítót kentek fel halványan, a szemhéját szén ceruzával húzták ki, majd a szája közé kellett vennie egy papírt, amitől vörösek lettek az ajkai. Valamilyen rózsaillatú permettel hintették meg végül, ami olyan erős illatot árasztott, hogy először hányinger kerülgette.

        Fifikásan bravúrozott a rejtett fegyverrel akárcsak egy bűvész a kártyákkal. Mielőtt kiléptek volna a szobából, gyorsan ismét a hatalmas hajkoronájába rejtette. Készen állt szembe nézni a királlyal. A hölgyek nemsoká egy aranyajtós csarnokhoz vezették. A nemesfémben jól kivehető volt a kereszt, ami Archenland címere. Az ódon szerkezet kinyílt, mire megpillantotta két oldalt a hatalmas asztal sort, tele ínyenc fogással és a nemesség elitjével.

Shanaya nem hitte, hogy a terem ilyen magasra felnyúlik. A tetőt egy kupola ékesítette, amit lenyűgöző építészeti vívmánynak tartott. Egy pulpituson a trónján foglalt helyet Nain király, jobbján pedig fia Hektor herceg.

A férfi smúzoló ábrázata talpig selyemben, még inkább kirítt, ahogy vizslatta a lányt az ő ízlésének megfelelő kinézetben.

        - Légy hát üdvözölve Aslan lánya Archenlandban. - állt fel a király és kivett a szolgáló kezéből egy kupa bort. - Sosem hittem ily kegyben, hogy Aslan még lenéz ránk. Urak, asszonyok! Igyunk eme varázslatos hölgyre. - mindenki megemelte a poharát, majd egy nagyot hörpintett a borából. Hektor herceg azonnal felpattant és Shanayanak nyújtotta a jobbját, hogy odakísérje apja bal oldalán tátongó üres székhez. Neki is kerítettek egy pohár bort.

         - Köszönöm a szívélyes fogadtatást. Lenyűgöző az országuk minden részlete. Nekem a megtiszteltetés, hogy itt lehetek. - emelte meg ő is a poharát, ahogy az imént látta a királytól, majd ismét mindenki kiitta a finom nedűt.

          - Hát akkor kezdődjék a mulatság!

A zenészek a lehető legnagyobb átéléssel láttak neki a játéknak, mire táncos lányok libbentek be mindenhonnan kecsesen, mintha hattyúkká változtak volna. Shanaya igyekezett mihamarabb helyet foglalni, mivel a bor bár nagyon édes bukéval rendelkezett, jócskán a fejébe szállt. Arany tálakon hozták az első fogást, ami egy hűsítő gyümölcsleves volt. A tejes hideg nedű felfrissített mindenkit, mire már hozták is a másodikat. Sajttal töltött fűszeres hús Shanayat is meglepte mennyire ízlik neki. Hektornak boldogan dagadt a mellkasa, hogy igaza lett, hiszen a lány nem tudta tagadni hasának mohóságát. Próbált lassan enni, de hamar a finomkodás átváltott habzsolásba. A desszert először megrémítette Aslan lányát, ugyanis sosem látott még azelőtt pudingot. Óvatosan turkálta a tányérját, de végül belekóstolt, amikor látta, hogy a király figyeli. Nem mert semmi illetlent csinálni, bár már a határait feszegette. Shanaya sosem a türelméről volt híres és ez a flancos esemény teljesen kiborította. Azt hitte egyből tárgyalhat a királlyal, de biztos volt abban, hogy ma este erre nem fog sor kerülni, bármennyire is szeretné. Azt remélte a vacsorával véget ér ez a borzalom, de a szerencse elpártolt mellőle. Nain király felállt és mindenki figyelmét magára irányította.

         - Kedves jelenlévők! Most, hogy a vacsora véget ért szeretném felkérni fiamat Hektor herceget és gyönyörű vendégünket, hogy a táncukkal nyissák meg a bált, hiszen mit ér egy mulatság eme gyönyörű hagyomány nélkül. - Shanaya azonnal felállt ijedelmében.

         - Felséges király, alázatosan kérem, hogy kérjen fel más ifjú hölgyet a herceg, ugyanis én nem vagyok járatos a táncokban.

- az emberek felhőköltek, hiszen ez a lehető legnagyobb sértésnek számított feléjük, de Shanaya úgy érezte ezt már nem bírná elviselni. Ekkor Hektor lépett mellé és a fülébe súgott.

        - A tánc is olyan, akárcsak a harcművészet. Csak engedje, hogy vezessem és nem lesz semmi baj. Apám nem fogja fogadni holnap, ha megsérti. - kinyújtotta a kezét.

        Shanaya mellkasa idegesen fel-le emelkedett. Az egész testében végig futott a hideg ettől az egésztől, de végül keményen belecsúsztatta a kezét a férfiéba. Hektor érezte az erőből, hogy a nő mennyire mérges, de ez csak annál jobban felizgatta. Minden vágya az volt, hogy lássa a lány igazi oldalát, amit harcközben ismert meg. A parkett közepére vezette őt, majd hirtelen a másik kezével megfogta a lány derekát és magához húzta úgy, hogy a csípőjük egymáshoz simult. Shanaya azonnal távolodni akart, de a férfi masszívan tartotta már-már erőszakosan. Olyan közel hajolt, hogy a homlokuk épphogy nem ért egymáshoz és mélyen a lány szemébe nézett. Egy percre sem veszítette el a zöld szempárt, még akkor sem amikor a zene megszólalt.

Itt is határozott és egyenes mozgást használt akárcsak harcközben. Bárhogy is próbált szabadulni, a férfi csak még inkább közelebb húzta. Hektor hercegnek ebben is igaza lett, ugyanis Shanaya úgy érezte tényleg harcolnak egymással csak kardok nélkül. Ő próbált kiszabadulni, de a herceg ennél sokkal ravaszabbnak bizonyult. Shanaya érezte a férfiból áradó sóvárgást, mely cselekedeteit vezette. A lány megszállottjává vált, ami mindenkinek feltűnt a teremben. A táncközben próbálta még a legintimebb helyeken is megérinteni. Az állának vonalát simította, majd lejjebbcsúszott végig a nyakától egyenesen a melle közéig és onnan ki a vállakig a ruhája vonalát követve. Shanaya egyre inkább zabos lett. E cselekedett után készült ténylegesen a földre teperni a férfit és hátra szorítani annak kezét, de amint elkezdhette volna Hektor megérezte a veszélyt. A lány derekáról a másik keze elvándorolt a csípőn át a lány combjáig és egy elegáns mozdulattal a levegőben megpörgette úgy, mintha egy kecses darumadár repülne a levegőben. A zene ekkor véget ért és a férfi letette a földre, majd elengedte és meghajolt a lány előtt. Aslan lánya legszívesebben most bemosott volna neki, de elkövette azt a hibát, hogy körbenézett a termen és eszébe jutott a küldetése célja.

Vett egy mély levegőt és ő is meghajolt. Erre Hektor karizmája még hatalmasabbá vált. Az összes fiatal hajadon epekedve figyelte a jóképű herceget, aki bárkit megkaphatott volna az országban és Shanaya feltételezte, hogy ezt eddig ki is használta. Aslan lánya nem várta meg, hogy a fiú visszakísérje a helyére. Ezen a herceg csak jót mosolygott, majd ő is helyet foglalt, de egész este csak a lányt bámulta.

Shanaya egyszer sem pillantott oda rá, bár érezte a tekintetét.

        Az estély végül véget ért. Aslan lánya sosem érzett ekkora könnyebbséget, mint mikor végre magára csukhatta a szobájának ajtaját. Senkit sem engedett be. Azonnal körbenézett mindenhol, hogy nincs e valami titkos átjáró. Biztosra akart menni, nehogy valaki megtámadja az éjszaka. A hatalmas ágyon megtalálta a kardját, de régi ruháit nem kapta vissza, csak egy fehér hálóing hevert magányosan. A haját azonnal kiengedte és szó szerint kitépdeste belőle az ékszereket, majd elhajította a szoba egyik sarkába. A ruhájából is kibújt, majd kénytelen volt felölteni a kikészített hálóinget. Az ágy hívogatóan puhának tűnt, de nem vette rá még az sem hogy aludjon. Az ablakban ücsörgött és csak kifelé bámult a holdra. Sosem érzett ilyen honvágyat, mint most. Talán mégsem egyedül kellett volna jönnie. Nem értette miért ennyire makacs, hiszen sosem volt diplomata. Ő harcos ahhoz ért és nem a szavakhoz. Most már azonban nem táncolhat vissza, hiszen ő van itt és nem más. Neki kell megoldania ezt a helyzetet, de bármit megadott volna, hogy mindnél előbb hazatérhessen. Pót cselekedetként a kezei autómatikusan a medált tapogatták, amit Caspiantől kapott. Hangosan sosem merte volna kimondani, de ahogy a Holdat nézte eszébe jutott, hogy vajon most talán a király is az eget nézi-e?

        Kopogásra riadt fel. Meglepődve tapasztalta, hogy elaludt az ablakpárkányon. Ezek szerint Caspian gondolata mégis megnyugtatta annyira, hogy elszenderüljön. Amikor nem válaszolt erőteljesebben kopogtak.

        - Ki az? - kiáltott ki karddal a kezében.

        - Az első udvarhölgy vagyok. Hektor herceg küldött, hogy készítsem elő önt a királyi audienciára. - Shanaya gyorsan letette a kardját, majd azonnal ajtót nyitott. Ahogy viszont meglátta a hölgy csak ciccegett egyet. - Ma is sok dolgom lesz. Elizabeth, kérlek hozd be a fehér ruhát! - a lányok már akartak is belépni, mire Shanaya az útjukat állta.

         - A saját ruhámat szeretném! Hol van? - a szeme gyilkos szikrákat szórt, de a fő udvarhölgy még csak meg se rezzent.

        - Elégettük, mivel nem viselhet a palotában nem megfelelő öltözetet.

        - Azt mondta visszakapom.

        - Az én feladatom a hölgyek viselete és viselkedése az udvarban.

        - Én nem az udvar tagja vagyok! Hanem Aslan lánya. Most pedig kérem a ruháimat!

        - Nem ijeszt meg. Jobb lesz ha hozzá szokik a szokásainkhoz, mert nem fogom a fejemet veszteni ön miatt! Ha be akar jutni a királyhoz, ezt veszi fel!

        - Ajánlom, hogy tényleg a király elé vezessenek! Elég volt az időhúzásból!

        Az udvarhölgy végül tényleg a trónterem elé vezette. A tőrét a biztonság kedvéért még mindig a hajában rejtegette. Ez az egész helyzet kezdett gyanússá válni számára. Még mielőtt bemehetett volna kettő katona került mellé. Itt már bizonyossá vált, hogy ez a tárgyalás nem fog olyan simán menni, mint a tegnap esti rendezvény. A terem tele volt őrökkel. Nain ismét a trónján ült, de Hektor herceg most lovagi páncélban állt mellette.

       - Jaj fiúk ne legyenek ilyen szigorúak, hiszen ő a vendégünk. - ekkor a katonák kettőt hátraléptek a lánytól. - Remélem elnyerte tetszésedet a tegnap este.

        - Köszönöm szépen a kedvességét Nain király, azonban szeretnék a tárgyra térni, hogy miért is jöttem ide.

        - Nem akar előtte inkább inni egy teát? Nagyon finom nálunk.

        - Kérem, ne halogassuk, ugyanis igencsak sürgős ügyről van szó.

        - Ám legyen. Beszélj hát, hallgatlak.

        - X. Caspian király követeként jöttem el önhöz, hogy országaink ismét jó viszonyt ápoljanak egymással, ahogy a múltban. Caspian szövetségi szerződést ajánlana önnek és az országának, mely számos előnyöket nyújtana mindkét félnek. - Nain király arcáról a jókedv azonnal eltűnt. Idegesen fészkelődött a pulpituson.

         - És mégis mi hasznom származna egy trónbitorló telmarin szövetségéből? - az utolsó szavakat mérhetetlen undorral ejtette ki.

         - Igaza van. A telmarinok elfoglalták Narniát jogtalanul. Évszázadokon át harcoltam ellenük, de Caspian más. Ő igaz királya Narniának és az anyja is egy hegyi törpe volt. Legyőzte nagybátyját Mirazt és egységesítette a két nemzetet. Elnyerte Aslan szeretetét és az én támogatásomat.

         - Akkor ez a nemes Caspian miért nem jött el ő maga?

         - Nem hagyhatta ott a népét ilyen nehéz időkben. Narniát építi újra, így én vállaltam el a feladatot, de ha hajlandó látni őt, biztosan eljön ő maga is.

         - Elég legyen! - ordított rá hirtelen a király. - Hallani se akarok többet egy telmarin fattyúról! Beengedtelek az országomba, mert tisztelem és becsülöm a nagy Aslant, de ezen döntését sosem fogadom el! A telmarinok az én őseimet taszították le a Narniai trónról!

        - Kérlek, felség! Csak ismerje meg Caspiant. Ha személyesen találkozik vele ön is belátja majd, hogy hű társa lehet!

        - Elég! A válaszom továbbra is nem! - fakadt ki, de ekkor Hektor odalépett hozzá és valamit a fülébe súgott.

Shanaya a szíve mélyén érezte, hogy ez nem segítő szándékú mondani való volt. Nain nagyon figyelmesen hallgatta a fia ötletét és egy önelégült vigyor jelent meg rajta. Aslan lányán ismét végig futott a borzongás Hektor herceg magabiztos mosolyától.

        - A fiam jelezte felém kérelmét, amire hajlandó vagyok rábólintani, de csakis miatta. Szövetséget kötök X. Caspian királlyal, ha feleségül mész Hektor herceghez. Ez a feltétele a békének!

Sziasztok! Végre ismét eljutottam oda, hogy rá értem kicsit írni. Ezt a részt Archelnad bemutatásának szenteltem közben felépítve a konfliktust, ami kezd kibontakozni. Remélem várni fogjátok, hogy Shanaya hogy oldja meg a kialakult helyzetet. Jó olvasást! Bízom benne hogy megint tudok majd írni egy kicsit hamarosan! ❤️❤️