A parancsnok felment jelenteni Green úrnőnek. A lezárt ajtó elé sasszézott. Ott egy pillanatig megtorpant, hiszen nem tudta milyen hangulatban találja a zöldpalástos hölgyet. Remélte, hogy jó kedvében van, ugyanis nem egészen teljesítette a feladatát. Ahogy megrettenve téblábolt ott az ajtó előtt, nem keltette egy erős férfi látszatát. Ha bárki látta volna ezt a jelenetet, biztosan elveszíti a belé vetett hitét. Végül rászánta magát, hogy most be fog kopogni, mert a jelentést így se úgy se úszhatta meg.

Azonban még mielőtt a keze hozzáérhetett volna a kígyófaragásos ajtóhoz, a tárgy magától kinyílt előtte.

        - Ne ácsorogjon ott! – rivallott rá egyből.
        - Elnézést Úrnőm! – hajolt meg, majd beljebb lépett a szobába.
        - Elég ebből a felesleges ceremóniásdiból Balthazar. Mi történt?

        - Peter királyt elfogtuk és bezártuk az egyik lakosztályba. Az őrök felváltva figyelik. – ezután nyelt egy nagyot mert félt kimondani a következő szavakat. – A boszorkány azonban elmenekült. – kiélezetten figyelte a nő reakcióját, de annak egy arcvonása sem rebbent. Ugyan olyan nyugodt maradt, mint előtte.

        - Nem probléma. – Balthazar felkapta a fejét úrnője különös higgadtságán. – Biztos vagyok abban, hogy vissza fog jönni a fiúért és ha ez bekövetkezik, mi csapdába ejtjük.

        - És mégis hogy harcoljunk egy olyan személy ellen, akinek hatalmas varázs ereje van? – a parancsnok látta mire képes Shanaya. Felmérte pontosan az erőviszonyokat, ami egyértelműen a lány felé billent. Nem volt hajlandó egy vesztes csatába indulni.

Green szobája tele volt minden különös tárggyal. Balthazar nem firtatta sosem, hogy mi mire való, hiszen úgy vélte jobb, ha nem tudja meg. Valószínűleg Green nem is avatná be ebbe a titokba. Volt egy polc, amin üvegcsék sorakoztak. A tartalmuk a szivárvány minden színében pompáztak.

Minden csecsebecse féltve volt őrizve. Látszott rajtuk, hogy mind ősi darab. Valami furcsa hieroglifákra hasonlító jelek voltak beléjük faragva. Balthazar még sosem látta ezt a nyelvet ebben a világban. Az úrnő azonban láthatóan könnyedén olvasta.

        - Mutassa a kardját. – a férfi nem mert ellenkezni, így kihúzta a tokjában nyugvó fegyvert. Green leszedett a polcról egy karmzsin színű fiolát. – Nyújtsa ki! – a kard pengéjére rácsöpögtette az elixírt, ami nem folyt le, hanem körbe csordult a peremén. Beleépült az acélba. – Mostantól ezzel a fegyverrel képes lesz elvágni a jeget.

        - Hogyan? – fixírozta a kardot, amin látszólag semmi sem változott.

        - Ez a főzet egy főnix madár tollából készült. Bármit megolvaszt, még Aslan lányának varázserejét is. Van még valami panasza vagy most már végre képes elvégezni a feladatát? – a nő szemei villámokat szórtak.

Balthasar érezte feladatának súlyosságát, ha most sem sikerül csapdába ejtenie Shanayat, az életével fog fizetni, ahogy szegény kentaur barátunk végezte.

        - Nem fogok másodszor is csalódást okozni önnek Úrnőm!

        Shanaya nem várt sokáig. Elindult vissza amilyen gyorsan csak tudott. Szerencséjére hiába vágtatott be az erdő sűrűjébe, a kastély tornyai a fák fölé magasodtak. Nem kellett mást csinálnia, mint követni a lobogó zászlókat. Shanayanak nem volt konkrét terve. Remélte az úton vagy a szituáció arra készteti majd, hogy az agya kitaláljon valami megoldást. A szökése óta beesteledett, aminek örült is, meg nem is. Ez neki előny, mert nehezebben veszik észre, de viszont abban hátrány, hogy sötétben rosszabbul tájékozódik. Még nem tértek vissza teljesen az emlékei, így csak a friss tapasztalataira támaszkodhatott. Óvatosan kellett haladnia, mert egységeket küldtek utána. A fél sereg az erdőt bújta fáklyákkal, amit a lány hamar kiszúrt, így időben el tudott rejtőzni előlük. Lassan haladt, de biztosan. Próbált észrevétlenül elsomfordálni a járkálók elől. A nehézséget nem a fáklyások okozták, hanem a parancsnok egysége, akik a sötétben rejtőzködve figyelték a mozgásokat. Shanaya nem vette észre az árnyék lényeket, amikor ki akart cselezni egy osztagot. Megvárta egy faodvában míg a kis csapat elrobog magával víve a fényforrást. Maga sem tudta, hogy hogyan fért be a kis lyukba, de nem volt ideje testének rejtelmeit elemezni. Kigubancolta magát abból a lehetetlen pozícióból, majd elkezdett tovább sompolyogni. A parancsnok egyből kiszúrta a levelek zizegéséből, hogy ott bizony a célpont mozog. Oldalba bökte a társait, majd a fejével Shanaya irányába biccentett. Jelzett az egyiknek, hogy menjen jobbról, a másiknak pedig elkezdett az ujjával leírni egy kört, ami annyit jelentett kerüljön mögé. Ő maga baloldal felé igyekezett. Körbe akarta keríteni a lányt, aki még mindig nem vette észre a felé közeledő veszélyt. Annyira el volt foglalva a látható őrökkel, meg hogy a kastély felé vezető útról le ne térjen, hogy nem maradt ideje több felé figyelni. Derült égből villámcsapásként ugrottak ki a bokorból a telmarin katonák. Shanaya alig tudott reagálni a meglepetésre.

A kardok azonban suhantak felé. Shanayanál nem volt fegyver, így csak elhajolni tudott vagy kitérni a csapások elől. Ijedségében azonban az ereje nem hagyta cserben. A hirtelen ért ingerek beindították a megfelelő receptorokat. Jégcsapokat szórt ki, amik kivédték az átlag katonák támadásait, de a parancsnok más volt. Shanaya bőrén végig futott a hideg, amikor a férfi kardjával kettévágta az átlátszó acélt. A telmarin egy önelégült mosolyt vizslatott, mire Aslan lánya megriadt. Nem tudta kivel áll szemben. Elkezdett menekülni előle mert érezte, hogy nem győzhet. A földből kitörő jégoszlopokkal próbálta hátráltatni, de a férfi csak ment előre, mint egy buldózer.

        - Nem menekülhetsz előlem örökké! Úgy is elkaplak madárkám! – nevetett minden egyes próbálkozásán.

Shanaya nem tudta merre fut, csak szaladt amerre vezetett az út.
A nagy csatározásra azonban a portyázó csapatok is felfigyeltek. Hátulról a parancsnok, jobbról egy egység közelített felé, de balra nem mehetett, mert ott a várfal állta az útját. Beszorították, így követte a falat, aminek következtében csak egyenesen tudott haladni. Ahogy futott ezen az ösvényen, a jobb oldalán a szakadék egyre mélyebbre nyúlott. Balthazar intett a várfalon lévő íjászoknak, hogy ne tüzeljenek. A telmarinok kérdőn néztek főnökükre, de nem mertek feleselni vele, így maguk mellé rakták a nyílpuskájukat. Shanaya pedig egyszer csak kilyukadt egy csatornánál, ami a várudvarra vezetett. Belevetette magát a vízbe, majd átpréselte a piciny testét a rácsok fogai között. A sodrás okozott neki nehézséget, mivel a szakadékba ömlött, ebből kifolyólag volt toló ereje. Shanaya megörült, hogy most az egyszer a szerencse mellé pártolt. Vagyis csak ezt hitte. A parancsnok nem izgatta fel magát, hogy a lány beszökött az udvarra. Amikor odaért az osztag, értetlenül álltak és figyelték a patthelyzetet.

        - Nem megyünk utána Uram? – kérdezte félve az egyik.

        - Adunk neki egy kis egérutat.

        - Hogyan?

        - Ez is a terv része volt fiú. Én akartam, hogy erre jöjjön. – mosolygott továbbra is. – Minden úgy alakul, ahogy elterveztem. Csapdába estél, madárkám.

        Shanaya óvatosan kidugta a fejét a fal belső oldalán a vízből.

Csak a szemei lógtak ki, akárcsak egy krokodilnak. Körül kémlelt, de nem sok őrt látott. Néha egy kettő elvétve járkált az udvaron, de csak átrohantak. A lánynak gyanús volt ez az egész, de nem volt ideje ezen elmélkedni. Be kellett valahol jutnia a várba. Megfigyelte, hogy az egyik telmarin katona egy oldalajtón át jött ki, így azt biztosra vélte, hogy nyitva van. Várt még pár másodpercet, hiába volt üres az udvar. Valami nem stimmelt. Minden annyira csendes volt és nyugodt. Egyszerűen nem illett bele a képbe ez a látvány. Végül legyőzte belső paranoiáját és neki vágott az útnak. Próbált az árnyékban haladni, hátha ott kevésbé veszik észre. A szél azonban léptek zaját hozta magával, pedig még csak az udvar közepén járt. Gyorsan elbújt az egyik fal melletti kosár mögé. Nem volt jobb búvóhely ilyen nyílt terepen. A kis csoport járőrözött. Az egyik katona azonban egy különös jelenségre lett figyelmes. A földön megcsillant valami. Shanaya nem figyelt arra, hogy vizes. A lábnyomai tisztán kivehetőek voltak, ahogy a holdfény rájuk vetült. A férfiak kivonták kardjukat és a kosár felé vették az irányt. Aslan lánya érezte, hogy közeledik a veszély. Még mielőtt megpillanthatta volna őt a telmarin, megragadta a szalma kosarat és a férfiakhoz vágta. Amíg azok eltakarták a szemüket, futásnak eredt a nyitott ajtó felé.

        - Utána! Riadó! – kiabálták a meglepődött katonák.

Shanaya pulzusa az egekbe szökött. Nem tudta merre menjen, csak futott amerre szabad volt az út. Megesett hogy az utolsó pillanatban váltott irányt és majdnem elesett. Minden irányból őrök kergették. Olyan hatást keltett, mint egy darázs a méh kaptárban. A bolyongás azonban nem sok idő múlva véget ért, mivel Shanaya zsákutcába került. A folyosó nagyon hosszú volt, a katonák pedig nem jártak messze. Esélytelen lett volna, hogy visszarohanjon és egy másik irányba folytassa tovább az útját.

        - Aslan, kérlek segíts! – szólt utolsó mentsvárként apjához, válasz azonban nem érkezett, mármint csak szavak nem.

A lány szeme a falon lévő kárpitra tévedt. A hímzés gondosan lett megvarrva. Egy oroszlánt ábrázolt négy fiatal gyermek kíséretében. Shanaya felismerte az egyik alakban Petert. A szeme oly nemesen nézett rá, amit még eddig sosem vett észre a fiún. A koronázásuk pillanatát örökítette meg ez a gyönyörű kép. Késztetést érzett hogy hozzá érjen és csodák csodájára a kárpit mögött megmozdult valami. Felemelte az anyagot, mire a szemei elé tárult egy titkos átjáró.

Nem érdekelte hová vezet, tudta hogy ez az egyetlen esélye. Bebújt az alagútba.

         Shanaya immár lassabban lépdesett a sötét, pókhálóval teli lépcsősoron. Nem emlékezett arra, hogy mikor láthatta ezt a helyiséget, de a zsigerei azt súgták ismeri. Caspian gyermekkori szobájában kötött ki. Ez a sok titkos alagút egyike volt, amit a herceg és Cornelius használt, hogy kiszökjenek tanulni. A szobán látszott, hogy takarítják, azonban nem úgy tűnt, mintha valaki lakna benne. Nem volt nyoma semmi életnek. Aslan lánya végig simított a polcokon. Ismerősnek hatott ez a bájos kis szoba. Narniáról szóló könyvek azonban magányosan sorakoztak a polcokon. Shanaya nem időzhetett tovább itt. Peternek szüksége van rá. A lány sejtette, hogy valószínűleg Green szobájában tartják fogva, így arra felé igyekezett. Szerencsére a két helyiség nem volt messze egymástól. Az itteni őrök mind lerohantak oda, ahol a lányt utoljára látták. Könnyű volt eljutnia A-ból B-be. Mivel Shanaya is boszorkány, így őt a varázsmező beengedte. A látvány, ami fogadta azonban megrémítette. Green jól tudta, hogy a lány szabadon tud járkálni a szobájában, így ezt ki is használta.

        - Végre, hogy itt vagy. Már azt hittem sosem érsz ide. – A zöldpalástos hölgy előtt oda volt kötözve Peter egy székhez és a nő egy tűt tartott a nyakához. Mellettük pedig Balthazar állt vigyázban harcra készen. A férfi útja egyből ide vezetett, miután beengedte Shanayat a várba

        - Eressze el vagy a hátralévő életét egy jégtömbben fogja leélni!

        - Á-á! – billegtette jobbra, majd balra a mutatóujját. – A helyedben nem tenném. – mosolyodott el ördögien.

- Ha használod az erőd, a fiú megízleli a mérgemet, amire nincs ellenszer.

        - Besétáltál a csapdámba kislány. – vigyorodott el önelégülten Balthazar is. – Azt hitted ilyen könnyű ide bejutni? Mindent én alakítottam így. – Peter nyöszögve próbált szabadulni, de béklyói nem engedték.

        - Mit akar? – szakította félbe a férfi idétlen monológját.

        - Na, majd adok én neked! – akart a lánynak rontani orcátlanságáért, de Green lepisszegte.

        - Menjen és hozza ide a ládát! – a férfi összeszorította az öklét mérgében. Nem tetszett neki, hogy ilyen lekezelően beszélnek vele, de végül elbattyogott a polcig.

A ládika finom bársonyba volt belebugyolálva. A férfi oda nyújtotta a batyut a lánynak. – Nyisd ki ezt a ládát! – adta ki az utasítást. Shanaya félve elvette a tárgyat, majd kihajtogatta a leplet, mire Aslan arca nézett vele farkasszemet. Valami rossz érzés kerítette hatalmába. Nem tudta megmagyarázni, de nyomasztotta ez a láda. Már látta élete során, ebben biztos volt.

        - Mi van benne?

        - Egy kesztyű, ami elveszi az erődet. Ha felhúzod, életben hagyom a fiút. – tette meg az ajánlatot.

        - Tessék? – riadt meg, hiszen csak most nyerte vissza.

Nem értette magát. Nem akarta ezt a hatalmat, mivel veszélyes, de most a szíve mégis elnehezült, hogy elveszítheti.

        - Hallottad. Csak úgy mentheted meg a király életét, ha lemondasz az erődről.

Shanaya végig nézett Peteren, aki hevesen próbálta rázni a fejét, de Green nem hagyta. A fiú szeme mindent elárult. Képes lett volna az életét Shanayaért oda adni. Nem szerette volna, hogy a lány lemondjon erejéről, hiszen ettől az, aki. Végre kezdett rájönni, hogy ki ő, erre most meg kell válnia egy fontos részétől, csakis a fiú hibája miatt. Az járt a fejében, ha ő nem hozza ide, akkor ez mind nem történik meg. Mardosta a lelkiismeretét a bűntudat. Beszélni nem tudott, ugyanis betömték a száját, de Shanaya egyből meglátta a kék szempárban az önmarcangolást.

Bár nehéz szívvel mondta ki a következő szavakat, de tudta, hogy ez a helyes. Meg akarta menteni Petert, bármi is az ára.

        - Ám legyen, de ígérje meg, hogy Peternek semmi baja nem fog esni.

        - Megígérem, csak nyisd. Nyisd már ki! – sürgette. Nem bírta elviselni ezt az idegtépő helyzetet.

Shanaya rányúlt a fedélre. Kifújta a levegőt, hogy megnyugtassa magát. Innentől kezdve, már nem lesz az, aki régen. Ezzel az alkuval megpecsételte a saját sorsát. Nincs visszaút. Most már meg kell tennie. Odacsúsztatta az ujjait a fedél peremére. A vékonyrésbe belemélyesztette körmeit, majd neki állt húzni azt. A teremben mindenki megfeszülve várta, hogy vajon sikerül e neki. Green pupillái tágra nyíltak, hogy jól láthassa győzelmét.

Ui: Sziasztok! Nagyon sajnom, hogy eddig nem volt rész. Innentől kezdve megint, majd rendesen lesz havonta egy vagy kettő! Köszönöm azoknak akik a hosszú szünet ellenére kitartottak a könyvem mellett! ❤️ ❤️ Remélem megérte ennyit várni, igyekeztem nagyon izgalmas részt írni, és ahogy ígértem nemsokára hozom a következőt! A pályázatra beküldtem az új regényemet! Szurkoljak! További jó olvasást Drágáim! ❤️ ❤️ 😘