Tanácsot rendelt el a Nagy Király, amin a fő embereinek kötelezően részt kellett venni, azonban egy pár szék üresen tátongott. Az elmúlt napokban sok veszteség ért mindenkit, de a tegnap történtek alapjaiban rengette meg a csapatot. Nikabrik halott, ezáltal a narniaiak azon része, akik őt követték és még hittek a Fehérboszorkány visszatérésében felháborodtak. Nem tartották jogosnak, hogy elítélték vezetőjüket. Nem jelentek meg a gyűlésen, hogy jelezzék nem tetszésüket. Peter a fejét fogva ült. Érezte, hogy kezd kicsúszni a kezei közül az irányítás. Ha az emberei széthúznak, akkor esélytelen, hogy legyőzzék Mirazt. A mai gyűlés célja az volt, hogy készítsenek egy tervet és megbeszéljék Shanaya sorsát. A sok lázongás miatt Susan meggyőzte bátyát, hogy tárják az ügyeket a tanács és a nép elé. Nem dönthetnek innentől csak maguk, mert az további felháborodást keltene és elvesztenék támogatóikat.

        - Köszönöm, hogy megjelentetek. - állt fel székéről a király. - Úgy döntöttem nem várunk tovább. Súlyos döntéseket kell meghoznunk közösen a lehető leghamarabb. - ekkor lépett be Caspian. Peter egy igazán szúrós pillantást vetett hercegünkre, aki hangosan kihúzta a székét, hogy tetézze a helyzetet.

        - Az első és legfontosabb kérdés, hogy hogyan állítsuk meg Mirazt. Hamarosan készen lesz a híd és akkor lerohannak minket. Valakinek van ötlete, esetleg javaslata?

        - Tegyük tönkre a hidat, ahogy Shanaya mondta. - a lány neve hallatán Peter összeráncolta a szemöldökét.

        - Az ő szava itt már értéktelen.

        - Ahogy számodra már ő is az. - köpte ki hangosan a szavakat Caspian, Peter szívébe célozva.

        - Aslan lányának ügyét később tárgyaljuk meg.

         - Én meg azt mondom, hogy most! - állt fel Caspian. Peter már neki akart menni, de Susan lefogta.

        - Adjuk meg neki, ha látja, hogy a nép mellettünk lesz, nincs mit tennie. - súgta neki.

        - Ám legyen. Akkor a javaslatom az üggyel kapcsolatban, hogy a nép döntse el szavazás alapján mi legyen Aslan lányának sorsa. - Caspian szeme tágra nyílt.

        - Nem! Hiszen a tömeg könnyen befolyásolható.

        - Számunkra a nép szava számít, de döntsön akkor a tanács. Legyen meg a vágyad Caspian. Ki szerint végezzük ki a Fehérboszorkányt? - az emberek lapítva pillantottak egymásra, de mikor Peter tekintete rájuk tévedt elkezdtek a kezek emelkedni a magasba. Végül csak három ember nem emelte fel a kezét. Trufflehunter, Glenstorm és Caspian. - A tanács döntött. Holnap hajnalban a Boszorkányra lesújt a végzete. Így is kapott egy nap haladékot. - Caspian oda csapott az asztalra.

        - Azt majd meglátjuk. - ezzel a végszóval távozott.

Az ülés azonban folytatódott. Petert nem zavarta, hogy a herceg nincs jelen. A szava nem volt döntő tényező innentől.

        Caspiannak volt egy terve. Megkereste Nikabrik követőit, akik elszigetelődtek a többiektől. Elakarták hagyni a búvóhelyet. Hercegünk azonban megállította őket.

        - Csak egy szó nélkül elmentek? - támaszkodott neki a falnak.

        - Mi más tehetnénk fiú? - felelt a fekete törpe, Nikabrik jobb keze.

        - Azt hittem ti felesküdtetek a Fehérboszorkány visszajövetelére.

        - Jadis úrnőre esküdtünk fel ez így igaz, ezért kell elmennünk.

        - És Nikabrik? Hát nem a barátod volt? Nem akarsz bosszút állni?

        - Mit akarsz tőlünk igazából?

        - Nézd, hogy őszinte legyek szükségem van rátok. Ahhoz, hogy megmenthessem Shanayat még a kivégzés napja előtt, kell a segítségetek. Csakis úgy jöhet össze a tervem, ha az uralkodók figyelme valami másra irányul. Ha kreálnánk egy állázadást, kitudnám szabadítani őt, de ehhez ti is kelletek.

        - És mégis miért segítenénk neked?

        - Mert Shanaya Jadis lánya, ezáltal a ti Úrnőtök is egyben, ha tényleg felesküdtetek a Fehérboszorkányra, akkor segítenetek kell rajta. Kérlek, ha sikerül, nem engedem meg, hogy felelősségre vonjanak titeket.

        - És még?

        - Ha legyőzzük Mirazt és király leszek, helyet adok a tanácsomba.

        - Rendben felség. - hajolt meg gúnyosan. - Állunk szolgálatára.

        - Nem akarom, hogy bárki megsérüljön. Ne feledjük ez csak egy áltámadás.

        - És ezt ha szabad kérdeznem, hogy akarod kivitelezni zsenikém?

        - Elaltatjuk a népet és megpróbálom beszervezni a kentaurokat. Ti összecsaptok velük, de egyikőtök sem ejt sebet a másikon csak úgy tesztek, mintha harcolnátok.

        - Ez a terv őrültség.

        - Higgyetek bennem! Shanayaért bármit megtennék, még a lehetetlent is. - hercegünk szemében végre megjelent az a tűz, ami az ő ismertető jegye. Visszatalált önmagához.

        - Rendben van. Az éjszakát megvárjuk, de ha nem sikerül a terved, mi elmegyünk.

        - Köszönöm.

        Caspian először Trufflehuntert kereste fel, mert úgy gondolta az öreg borz mellé áll, ahogy a kezdetekben is. Az ifjú felvázolta a tervét és hogy mi lenne Gombavadász feladata.

        - Ez egy nagyon veszélyes terv fiam.

        - Csak arra kérlek, az esti levessel altasd el azokat, akik nincsenek benne a tervben. Nem akarom, hogy bárkinek baja essen.

        - Van egy főzetem, amivel sikerülhet, de mit szólt ehhez Glenstorm? - Caspian kínosan vakarni kezdte a feje búbját. - Nem beszéltél vele igaz?

        - Nem. Még nem.

        - Csak akkor segítek, ha megtudod őt győzni, de ez nem lesz egyszerű. Remélem tudod, hogy kemény fába vágod a fejszéd Herceg.

        - Tudom barátom.

        Glenstorm mosolya lefagyott, mikor hercegünk elmagyarázta mi is jár a fejében. Bár megvetette azt a gondolatot, hogy Aslan lányát kivégezzék, de ezt a tervet szintén.

        - Ugye tudja Uram, hogy most arra kér áruljuk el a királyunkat, akikre őseink is felesküdtek.

        - Tudom, hogy ez egy nehéz döntés, de látom rajtad, hogy nem értesz egyet az ítélettel. Aslan lánya számtalanszor mentette meg az életed és a családodét is. Segítenünk kell neki. Tartozunk neki ennyivel.

        - Azt jól látod, hogy én is szeretnék segíteni az Úrnőnek. Nagyon sokat köszönhetek neki, de a válaszom nem. Nem szeghetem meg az esküm.

        - És mit fog szólni ehhez a nagy Aslan? Cserben hagysz engem, akinek felajánlottad kardod és nem teszel semmit az ellen, hogy Aslan lányát kivégezzék. Így akarod, hogy lásson téged? - úgy érezte, hogy most elért valamit. Glenstorm arcának vonásai megváltoztak. Látszott rajta, hogy gyötrődik. Mindenképpen megszegi a szavát, bárhogy is dönt.

        - Ám legyen. Segítünk neked.

        Az este különösen nyugalmasan telt. Az emberek az étkezéshez készültek a megszokott módon. Senki sem sejtett semmit. Nem gondolták, hogy az éj leple alatt, valami nagy turpisság készülődik. Trufflehunter elkészítette híres gombalevesét. Az összetevők között volt azonban egy nem megszokott, bár észrevétlen különbség. Belecsempészett egy olyan gombát, ami felért a manapság ismert altatók hatásával. Kinézetre meg nem lehetett volna mondani, hogy nem szarvasgomba. Csakis a borz kiváló szaglása volt képes lebuktatni, hogy ez nem az, aminek tűnik. Sorra merte ki a tálakba az adagokat. Több kondér volt tele levessel, de csak az egyikbe nem tett altató gombát. Az emberek mit sem sejtve falták be az ételt. Külön meg is dicsérték a szakácsot, hiszen most valahogy sokkal ízletesebb lett, mint máskor. A terv eddig sikeresnek bizonyult. Mindenki evett már és az összes kondér kiürült, azonban egy valaki hiányzott. Peter késve érkezett a vacsorára és mivel nem maradt leves egy pár alattvaló felajánlotta uralkodójuknak a sajátjukat. Peter bár nem akarta, addig erősködtek, míg nem elfogadta. Caspian és Trufflehunter vészjósló pillantása összetalálkozott. Ha Peter beleeszik abba a levesbe azonnal elalszik és fényderül mindenre, ugyanis a nem evilági emberekre a narniai növények máshogy hatnak. Ez az adag akár több napra is kiütheti őt. Caspian egyből intézkedésbe kezdett. Még mielőtt bele evett volna, hercegünk kiverte a tálat a kezéből. Peter megragadta Caspiant a gallérjánál.

        - Nem érdemled meg, hogy egyél ebből az ételből. - nyögte ki a szorítás közepette.

        - Ez volt az utolsó, hogy elnéztem a gyerekes viselkedésed. Ha még egyszer ellenkezel velem, azt nem úszod meg szárazon. - ekkor elengedte.

        - Uram! Várjon, hoztam önnek egy kis húst és zöldséget. - nyújtotta át a tálat borzbarátunk.

        - Köszönöm. - elvette az ételt és leült testvérei mellé. Caspian letörölte izzadságcseppjeit. Most újra sínen vannak.

        A szer hatott. Az ártatlanok úgy aludtak, mint a bunda. A legnagyobb zajra sem keltek volna fel. Következhetett tehát a második lépés. Mikor leszállt az éj, Caspian jelzett Nikabrik embereinek, hogy kezdjék meg a támadást. Megkezdődött a csatározás. Hangos zajok, kardcsattogások és üvöltések felkeltették az uralkodókat álmukból. Egyből nyúltak a fegyvereikért, hogy megnézzék mi történt. Glenstorm azonban útjukat állta.

        - Maradjanak a szobában felségek! Lázadás tört ki!

        - Hogy mi? - döbbent le Peter.

        - A Fehérboszorkány követői, felkelést szítottak, hogy megöltétek Nikabrikot.

        - Mi is harcolunk! - állt fel Susan.

        - Feltartjuk őket, amíg lehet. Álljatok készenlétbe, ha esetleg mi elesnénk.

        - Vigyázz magadra barátom. - fogott kezet vele Edmund. A kentaur magukra hagyta őket a kreált szobájukban és rájuk csukta az ajtót.

        - Nekünk is ott a helyünk Peter. - akadt ki Susan.

        - Hallottad a parancsnokot. Készüljünk fel, hogy harcolnunk kell a saját embereinkkel.

        - Várjatok! - csattant fel Edmund. - Lucy eltűnt! - Peter eltolta maga elől testvérét és Lucy fekvőhelye felé vette az irányt, de a lány nem volt ott.

        Shanaya az egy sziklafalba épített börtönben sínylődött. A földön térdelt és csak nézett ki a fejéből fakó és vérvörös szemekkel. Egy percet sem aludt.

Csakis Peter tekintete járt a fejében. Az a megvetés és kín, ami tükröződött a szeméből örökké a tudatába égett. Nem bánta a halált. Tudta, hogy eljön ez a nap, amikor kiderül szörnyű kiléte. A szemeiből nem volt képes könny kicsordulni, annyit sírt már. Sikítani akart, de hang sem jött ki a torkán, úgy elhasználódtak a hangszalagjai.

        - Mond Aslan! Ki vagyok én? Miért születtem meg? - azonban válasz nem érkezett. - Nem szabadna léteznem. Nem vagyok jobb, mint az anyám. - a távolból azonban neszezést hallott. - Apám? - nyögte ki keservesen a szavakat. A sötétből azonban fekete fürtöket pillantott meg. - Caspian!

        - Mondtam, hogy megmentelek. - a kulcsokat hangos csilingelés közepette tudta csak kihúzni zsebéből. Megkereste a megfelelőt és kinyitotta az ajtót. - Gyere Shani, megszöktetlek. - Caspian már nyúlt, hogy felsegítse a lányt, de ő elfordította a fejét. - Mi a baj? Gyere, sietnünk kell!

        - Én nem mehetek veled.

        - Mi az, hogy nem jöhetsz velem? Ne beszélj butaságot. - megragadta a lány kezét és felállította. - Ha itt maradsz, holnap kivégeznek! - Shanaya az ifjú arcára simította a kezeit és mélyen a szemébe nézett.

        - Nem fogok menekülni a sorsom elől, még ha ez azzal is jár, hogy meg kell halnom.

        - Nem foglak itt hagyni! Ezt ne kérd tőlem.

        - Aslan gondjaira bíztam magam. Az ő kezeibe adtam a sorsom.

        - Nem fogom végig nézni, ahogy meghalsz. Nem! - hercegünk a könnyeivel küzdött.

        - Higgy Aslanban. Ő mindig tudja, mit csinál. Ez az utolsó kérésem - megcsókolta a férfi homlokát. - Javítsd ki a hibádat. Az egység nem bomolhat meg, mert különben Miraz nyer.

        - Nem. Ennek nem így kellene történnie. - szorosan magához ölelte a lányt és a fejét aranyszőke fürtjei közé temette. A távolból apró léptek zaját hallották.

Lucy sietett feléjük.

        - Caspian el kell innen menned. Peter erre tart és ha itt talál nagy bajba kerülsz.

        - Menj! - kitűrt egy ébenszínű hajtincset a fiú szeméből, akinek a szemei hatalmas fájdalmat őriztek.

A kislány megragadta Caspian kezét és magával rángatta. Hercegünknek a szíve szakadt meg, hogy ott kellett hagynia.

        A kisfelségnek igaza lett, mert nem sokkal azután, hogy elmenekültek Peter árnyékára lett figyelmes. Egy fáklyával rohant a lány cellája felé. Shanaya felnézett rá, de a tekintete nem változott. Harag és düh keveredett benne.

        - Hol van? - Shanaya nem válaszolt. - Tudom, hogy ez az ő műve.

        - Ebben tévedsz.

        - Caspian rendezte meg ezt az egészet, hogy kiszabadulj.

        - Itt vagyok, így az elméleted megdőlt. Én idéztem elő a felkelést. Sikerült magam mellé állítanom Jadis embereit. Ők akartak kiszabadítani. - Peter azonban a rács elé állt, pont a lánnyal szembe, mire belökte az ajtót.

        - Tudom, hogy csak őt akarod védeni, ezért nem szöktél el, pedig az ajtód nyitva.

        - Elfogadtam a sorsom. Nem menekülök a haragod elől. Tégy velem, amit jónak látsz. Én sosem foglak bántani.

        - Már megtetted. Összetörted a szívemet! Átvertél engem, elcsábítottál és felhasználtál, ahogy az anyád. - a szavai pengékként álltak bele a lány mellkasába.

        - Ha így látsz engem és a szíved mélyén is ezt gondolod, holnap bosszút állhatsz.

        - Ezzel a hozzáállással nem nyűgözöl le senkit. Holnap mindenképpen megfogsz halni, Boszorkány. Nem hagyom, hogy Narnia rossz kezekbe kerüljön. - ezzel vett búcsút a lánytól.

Ui: Sziasztok! Bocsánat, hogy folyamatosan csúszok a részekkel, igyekszem hozni őket. Az egyetem nagyon lefoglalja az időm, de remélem megértőek lesztek. Igyekeztem ezt a részt nagyon izgalmasra írni, remélem sikerült és elnyeri majd a tetszéseteket! Olvassátok szeretettel! Alig váro, hogy mit szóltok hozzá. ❤️❤️🤗