A világunkat ekkor még mindig beborította a fekete köd, melyet a háború hozott magával. Időnként azonban már a napsugarak képesek voltak bekukucskálni a sűrű fátyolon keresztül. 1941-ben még úgy gondolták, hogy a németek legyőzhetetlenek, ám mostanra, a kezdeti hatalmas erő megtörni látszott. A Tengely Hatalmak csapatait sorra szorították vissza a Szövetségesek, köztük a hős angol hazafiak.

     1944-ben járunk. Nemrég értesült Anglia a normandiai partraszállás híréről. Ettől kezdve a németek satuba szorultak. Keletről a Szovjetunió, Nyugatról Anglia, Franciaország és Amerika fogta közre Hitler seregeit. Így araszoltak egymás felé, hogy majd az Elba partján kezet rázzanak.

     A történetünk egy ifjú lányról szól, akit úgy hívnak, hogy Shanaya. A nőknek egyre több szerepük lett a második világháború alatt, hisz férfiak többszáz ezreit sorozták be katonának. A kiesett munkaerőt nőkkel pótolták ki, azonban Shanaya ennél több akart lenni. Mindig is szívén viselte a hazája sorsát. Be akarta bizonyítani, hogy egy nő is képes úgy harcolni, akár csak a férfiak.

     Shanaya karakán természete miatt, sokszor került bajba. Sosem félt elmondani a véleményét és a végsőkig kitartani mellettük. Akkor sem hátrált volna meg, ha egy felnőtt férfival, tábornokkal, vagy akár, ha magával a miniszterelnökkel Churchill-el ütközött volna a nézetük.

     Most éppen azt vette a fejébe, hogy katonának áll és a hazája védelmére kell. Úgy érezte nem tud nyugodtan ülni és kivárni a háború végét, ő tenni akart valamit a siker érdekében. Felkerekedett és el is ment a besorozásra, azonban a tisztek csak kiröhögték, gúnyos megjegyzésekkel illették és végül elkergették. Shanaya viszont nem hátrált meg. Makacssága már az eget rengette. Kipattant a fejéből egy nagyon kockázatos terv. Egy apró csellel ellopta egy olyan fiatal fiú azonosító kártyáját, aki hasonlított rá. Mivel a fiúnak a képen rövid haja volt, így hát rá szánta magát, hogy megváljon hosszú, szőkésbarna, göndör fürtjeitől. Kevés zsebpénzéből, melyet nevelőszülei adtak neki havonta, vett egy férfiruhát, amit most magára öltött. Szerzett hozzá még egy sapkát is, hogy a szettje teljes legyen és belegyömöszölte maradék hajtincseit. Így indult el újra szerencsét próbálni. A tisztek azonban bizalmatlanul vizslatták hosszasan, mire az egyik olyan kijelentést tett, amit Shanaya a legkevésbé se szeretett volna hallani.

     - Nagyon ismerősnek tűnsz. – vizsgálta meg közelebbről a lányt. – Biztos te vagy Bred Wilson?

     - Teljes mértékben Uram! – elmélyítette a hangját és gyorsan kihúzta magát, hogy ezzel is határozottabbnak tűnjön, de valójában a ruha alatt a teste izzadt, szíve pedig hevesen kalapált az izgalomtól.

     Éveknek tűnő szemezés után, végül az egyik tiszt azon pecsétért nyúlt, amivel érvényesítik a felvételt. Shanaya már érezte a siker édes ízét a szájában, amikor egyszer csak egy ifjú megszólította.

     - Shani? – sebes léptekkel próbálta átverekedni magát a tömegen egy széles mosoly kíséretében.

     Mikor végre nagy nehezen elért a lányhoz, szorosan a karjaiba zárta. Shanaya próbált ficánkolni, hogy ki tudjon szabadulni az új jövevény szorításából. A fiú mikor már úgy érezte eleget ölelgette, kicsit távolabb tolta magától, hogy jól szemügyre tudja venni, de a kezeit a vállán pihentette továbbra is.

     - Én vagyok az Shani. Peter. Peter Pevensie. – vigyora olyan szélesen terült el az arcán, hogy majdnem látszott az összes foga.

     - Azt hiszem, összetéveszt valakivel. – motyogta lehajtott fejjel, hogy ne látszódjon rajta a kétségbeesés. – Az én nevem Bred. – cikáztak jobbra-balra a szemei zavarában.

     - Miről beszélsz Shani? – értetlenkedve ráncolta össze a homlokát.

Peter megfordult, hogy megnézze mégis miért viselkedik a lány ennyire görcsösen. A szeme egyből megakadt a két tiszten. Amint visszapillantott a lányra és észrevette, hogy még is mi van rajta. Egyből össze állt neki a kép, hogy vajon mit tervezhetett, így Peter arcmimikája azonnal komorrá vált.

     - Ő nem lehet katona! – tartott egy kis hatásszünetet. – Ugyanis lány! – intézte a szavakat a tisztek felé, majd lehúzta Shanaya fejéről a sapkát. Vállig érő tépett fürtjei leomlottak. A lány döbbenten meredt Peterre.

     - Te vagy az a lány délelőttről! – háborodott fel, ahogy felismerte az ismerős arcvonalakat. – Hát nem megmondtuk, hogy ne próbálkozz semmivel? Azonnal hord el magad! És vissza ne merészelj jönni! – förmedt rá rekedtes hangjával a katona.

     Shanaya egy gyilkos pillantást vetett Peterre, majd kitépte a kezéből a sapkáját. Jelezve a haragját, úgy ment el a fiú mellett, hogy a vállaik össze ütköztek, majd kibattyogott az épületből. Természetesen Peter a lány után szaladt, de ő csak ment sebes léptekkel előre, akárcsak egy harci gépezet.

     - Várj már Shani! – nyúlt volna, hogy a vállára tegye a kezét, de a lány azonnali hatállyal lerázta magáról, majd azzal a lendülettel szembefordult a fiúval.

     - Mindent elrontottál! – csattant fel zabosan.

     - Nem hagyhattam, hogy katonának állj! Hiszen meg is halhatsz! – tekintete tele volt aggodalommal.

     - Nem tudom, hogy téged ez miért érdekel, hiszen nem is ismerjük egymást! – éles hangja, olyan volt Peter számára, mintha egy karót szúrtak volna a mellkasába.

     - Hát nem emlékszel rám? – rökönyödött meg. – Narniában találkoztunk. – kék íriszei félve kémlelték a lány reakcióját.

     - Nem tudom, miről beszélsz. – válaszolt komoran.

     - Narnia az otthonod. Ott születtél Shani. – próbált kétségbe esetten hatni rá, de a lány csak összeráncolta a szemöldökét.

     - Te teljesen megőrültél. – szólt gúnyosan, majd sarkon fordult és gyors léptekkel elindult, ugyanis megrémült a fiútól.

     - Várj Shani! Hinned kell nekem! – ragadta meg a lány kezét, de ő azt reflexszerűen kihúzta.

     - Fogalmam sincs, hogy ki vagy te! Hagyj engem békén! – robogott el zaklatottan.

Peter csak csüggedten meredt a távolodó lány alakjára. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy a miért nem emlékszik semmire, de valójában jobban bántotta az a tudat, hogy őt is elfelejtette.

UI.: Sziasztok! Remélem tetszik nektek az első rész. Nagyon izgatott voltam mikor megírtam, ugyan is a Narnia a szívem csücske. Ne haragudjatok, de Shanaya szerepére csak is Emilia Clarke- ot tudtam elképzelni. Ha tetszett, kövessétek velem végig a rejtélyt! :D