- Natsu mondd el mi történt? Mi zaklatott fel ennyire? - kérdezte a lány.

- Semmi...vagyis csak az hogy a vezér azt szeretné,ha én lennék az utódja. Csak erre én még nem vagyok felkészülve, ezért vagyok ideges. - mondta kissé idegesen Natsu. - Na és te veled mi van? Te sem tűnsz a legnyugodtabbnak. 

- Nos...az van hogy,tudod én nem szeretem a mély vizet és ma egy kicsit megijedtem. - hazudta Lucy

- Azt hittem imádod a vizet. De ha azt mondod,hogy nem akkor én hiszek neked. - mosolyodott el a fiú 

- Annyira szeretlek Natsu. - mondta Lucy és megölelte testvérét.

- ,,Szeret. Annyira jól esik ezt hallani tőle,de mégis miért? Hiszen rengetegszer mondta már,de most mégis olyan fura. Mintha nem a testvérem,hanem egy másik lány mondta volna. Mi történik velem?" - gondolta Natsu,majd testvéréhez simult.

- Te nem? - kérdezte Lucy kissé eltávolodva Natsu-tól.

- Hogy kérdezhetsz ilyet? Persze hogy szeretlek. Téged szeretlek a világon a legjobban. - mondta a fiú és puszit adott Lucy arcára.

Pár nappal később...

- Lucy te nem tudod mi lehet Gray-el? Napok óta nem járt nálunk és nem is jelentkezett. Lehethogy történt vele valami? - kérdezte Natsu

- Ha történt volna bele valami,arról már biztosan tudnánk. De az nincs kizárva,hogy lebetegedett  - mondta Lucy

- Ebben a jó időben? Nem hiszem, és különben is arról is biztosan tudnánk,ha nem tőle akkor a szüleitől. - mondta gyanakvóan Natsu.- De te szerintem tudsz róla valamit,igaz?

- Nos...igen. A helyzet az,hogy miattam nem jött át - vallotta be a lány

- Miattad? Valamivel megbántottad őt vagy esetleg ő csinált veled valamit? - kérdezte Natsu

- Tudod...Aznap amikor te a vezérnél voltál Gray elhívott a tengerpartra,meglepődtem azon,amikor azt mondta most csak velem akar elmenni,de ennek ellenére én megkérdeztelek téged is, te azt mondtad,hogy nagyon fáradt vagy,ezért csak ketten mentünk el. - mesélte Lucy

- Most már emlékszem rá. És utána mi történt? - kérdezte érdeklődve a cseresznyevirág hajú fiú

- A tengerparton ő azt mondta,hogy  szerelmes belém és meg akart csókolni.  Természetesen én ezt nem hagytam neki. Azt mondtam, hogyha legközelebb el akar valahova vinni, akkor csakis úgy, ha te is ott vagy. Utána otthagytam őt. Valószínűleg most azért nem jön,mert mondtam neki,hogy egy darabig ne keressen - mondta Lucy

- Ez most nagyon meglepett engem.Miért nem mondta el nekem mit érez irántad?Lehet hogy attól félt,hogy én ellenezném a kapcsolatotokat,  és inkább nem szólt semmit.  - mondta Natsu. -,,Miért esik rosszul,hogy Gray szerelmes Lucy-be? Meg akarom óvni a testvéremet és talán ezért érzem emiatt rosszul magam? Talán nekem kell megóvnom őt nem pedig egy masik fiúnak" 

- Nos az lehet,de én nem akarok tőle semmit én nem vagy szerelmes Gray-be,úgy szeretem őt,mint a testvéremet. Remélem egyszer,majd ő is megérti ezt. - mondta Lucy

- Biztosan meg fogja érteni és elfelejt majd. De kérlek Lucy ne magadat okold emiatt - nézett a fiú Lucy-re.

- Rendben,de Natsu,ha nem bánod kicsit kimegyek a városba sétálni. - mondta Lucy kicsit idegesen,hiszen ahogy Natsu is mondta, magát hibáztatta,amiért Gray kerüli őket.

- Nem akarod hogy veled menjek? - kérdezte Natsu

- Bocsi,de most inkább egyedül mennék. Majd később találkozunk. -mondta Lucy és kilépett a házból

- Lucy,annyira féltelek téged. Nem szeretném ha valami bajod esne,de tiszteletben kell tartanom a döntésedet. Hiszen már majdnem felnőtt vagy. Meg kell értenem,hogy egyedül szeretnél lenni,de azért remélem nem esik semmi bajod - mondta Natsu,aki a zárt ajtót nézte.

***********

Lucy pár perc múlva a parkba ért. Imádta ezt a helyet,mert a park ebben az évszakban gyönyörű volt. Szereti nézni a fák különböző színű leveleit,és csodálni a park közepén lévő szökőkutat. Éppen leült a szökőkút szélére, amikor egy férfi lépett mellé.

- Helló fiatal leányzó. Mit csinálsz itt egyedül? - kérdezte a férfi

-Ahhoz magának semmi köze! Kérem hagyjon engem békén - mondta mérgesen Lucy és felállt.

- Te engem nem küldhetsz el innen! Nekem is minden jogom megvan itt lenni,mint neked kislány - mondta a férfi és karba tette a kezét.

- Rendben igaza van. Akkor én megyek el - mondta Lucy és elindult,de a férfi megszorította a karját

- Eresszen el! Mégis mit képzel magáról! Ki maga és mit akar tőlem? - kérdezte a szőke hajú lány.

- A nevem Acnológia. Na és téged,hogy hívnak szöszi? - kérdezte Acnológia,majd végigmérte a lányt.

- Miért mondanám el magának? - kérdezte mérgesen a lány

- Mert jobban teszed ha elárulod.Szóval ki vagy te és kik a szüleid? - kérdezte a kék hajú férfi.

- A nevem Lucy Dragneel. És a szüleim már meghaltak. - mondta a lány

- Ezek szerint te Lucas és Naomi lánya vagy. Nem is tudtam,hogy a vezérnek van egy lánya. Sajnálom hogy most ezt mondom,de egyáltalán nem hasonlítasz az anyádra. Te sokkal szebb vagy és fiatalabb. Szeretem a fiatal lányokat - mondta Acnológia és az egyik kezével megsimogatta a lány arcát.

- Ne érjen hozzám! És eresszen el végre! - kiabálta a lány. - Mondja végre el,hogy mit akar tőlem?

- Szerinted egy férfi mi akar egy ilyen csodálatos lánytól? Elsősorban a halálodat,mivel az ellenségem lánya vagy,de túl szép vagy ahhoz,hogy meghalj, ezért inkább életben hagylak,abban az esetben ha az enyém leszel - mondta Acnológia és magához vonta a lányt

- Hagyjon végre békén. Soha sem leszek a magáé. Ne is álmodjon róla! - mondta dühösen Lucy

- Engem még egy lány sem utasított vissza. Kellesz nekem és amit akarok,megszerzem magamnak. - mondta Acnológia kaján vigyorral

- Ha nem enged el most rögtön én sikítani fogok - mondta haragos tekintettel Lucy

- Azt hiszed félek a fenyegetéstől? Tévedsz kislány. Engem nem lehet megfélemlíteni. Én vagyok Acnológia a Dark Wizard vezetője. Tőlem mindenki fél,úgyhogy jobb ha befogod a szád különben nagyon megbánod. Most pedig velem jössz. - mondta a férfi,majd magával húzta a lányt

- Nem akarok magával menni. Kérem hagyja,hogy elmenjek  - nézett Lucy szánakozóan a férfira

- Soha! Az enyém leszel,hidd el nem bánod meg. Csodalatos éjszakát töltünk majd együtt. Utánam nem kell neked más férfi,ezt ígérem neked - mondta Acnológia és Lucy ajkához közelített,de ő a férfi lábai közé rúgott.

- Soha nem leszek a magáé,ezt jegyezze meg jól. Inkább meghalok,mint egy ilyen gazemberrel töltsem az éjszakát - mondta könnyes szemekkel a szőke hajú lány.

- Na megállj te lány! Senki sem szégyenítheti meg Acnológiát így,főleg nem egy ilyen kislány. A visszautasításodért halál vár. Ha az enyém nem leszel,akkor senkié sem - mondta Acnológia vörös szemekkel és a földre lökte a lányt. A lány az esés következtében beütötte a fejét és elájult.

- Sajnálom kislány,nem akartalak megölni,mert olyan gyönyörű vagy,de ellenszegültél nekem és ezért nem élhetsz tovább.  - mondta Acnológia és minden erejét a lányra irányította.

Ebben a percben Gabriel jelent meg a parkban. A férfi meglátta,hogy Acnológia egy lányra támadt.

- "Most mit tegyek? Mi lesz ha Acnológia megöli azt a lányt? Nem hagyhatom. Meg kell őt védenem,ez egy vezér kötelessége. "- gondolta Gabriel,majd odafutott Acnológiához.

- Acnológia hagyd békén azt a lányt vagy nagyon megbánod - mondta a férfi,majd bevetette a szél mágiát. Ennek hatására Acnológia messzire repült.

- Gabriel Fullbuster? Persze,hogy te. Mindig a legrosszabb pillanatban jelensz meg. Most jobb ha eltűnök innen,de még nem végeztünk egymással - mondta a férfi és sötét villámok formájában el tűnt.

- Te lány jól vagy? - fordította meg a lány arcát,és ekkor vette észre,hogy az a lány nem más mint Lucy. - Úristen ez Lucy.  Gyorsan valaki hívja a mentőket. Ez a lány súlyosan megsérült - kiáltotta Gabriel

************

Natsu nagyon nyugtalanul érezte magát,a szíve azt sugallta,hogy testvére veszélyben van,ezért fél órával azután, hogy Lucy elhagyta a házat, Natsu testvére után ment.
Már a parkban járt,amikor a szökőkút körül egy nagy tömeget látott és egy szirénázó mentőautót. 
Natsu a tömeghez sietett és a földön megpillantotta ájult testvérét.

- Lucy! Lucy! Szólalj meg,kérlek! Mi történt veled? - kérdezte sírva a fiú,majd testvéréhez térdelt.

-Acnológia megtámadta őt,de sajnos már túl későn értem ide.   - mondta bánatos arccal Gabriel

- Ugye nem fog meghalni? Mert ha igen...azt nem élem túl - mondta még mindig sírva a fiú

- Nyugodjon meg,mi mindent meg fogunk tenni azért,hogy ez a lány felépüljön. - mondta a fehér ruhás férfi

- Lucy nem hallhat meg! Neki élnie kell! Nem lehet hogy őt is elveszítem - mondta Natsu

- Nyugodj meg Natsu,minden rendben lesz vele. Lucy élni fog. - fogta meg a fiú vállát Gabriel. - Jajj Natsu én úgy sajnálom. Nem tudtam időben közbe lépni,talán ha hamarabb eljövök az irodából,akkor megtudtam volna akadályozni,és most nem feküdne Lucy itt.

- Nem a maga hibája. Jobban kellett volna vigyáznom rá. Nem kellett volna elengednem egyedül őt. - mondta Natsu

- Natsu ne hibáztasd magad. Mindenről Acnológia tehet,ha ő nem lenne nyugodt életünk lehetne - mondta Gabriel.

- Higyje el uram egyszer leszámolunk Acnológiával és nem okoz senkinek majd több fájdalmat - mondta haragos tekintettel Natsu.

Sziasztok megjöttem az új résszel. Remélem tetszeni fog nektek :) Kommentben írjátok meg,hogy milyen lett. További szép napot nektek. Puszi :)

BY: Tina-chan