Ez a történet Fiore Királyságban kezdődött,azon belül is Hargeon városában. Viharos késő éjszaka volt. Az eső szakadt,villámok cikáztak az égen,valamint mennydörgés hallatszott.
Hirtelen egy kocsi állt meg egy hatalmas ház előtt.A járműből két idősebb ember szállt ki és gyorsan a ház ajtajához siettek. Miután rendbe tették a ruházatukat,a nő bekopogott majd pár pillanat múlva kinyílt az ajtó. A házból egy fiatal férfi lépett ki.

- Hála az égnek,hogy ideértetek. Gyertek gyorsan be,nehogy megfázzatok. - mondta a rövid fekete hajú férfi.

Ez a férfi Gabriel Fullbuster,aki egy szélmágus.

- Bocsáss meg nekünk kérlek,mi úgy próbáltunk igyekezni,ahogy csak tudtunk,de ebben a viharban lehetlenség a közlekedés – mondta belépve az őszhajú idős férfi.

Ez a férfi Haruka Ichiro,egy vízmágus. Gabriel apósa. Feleségével Onibus városában lakik.

-Semmi baj,a lényeg,hogy már itt vagytok - mondta mosolyogva Gabriel

- Gabriel,mondd miért mondtad nekünk,hogy sűrgősen jöjjünk ide az éjszaka közepén? - kérdezte az ősz hajú nő

Ez az asszony Kimiko Ichiro,egy gyógyítómágus. Haruka felesége.

- Nos...Nagyon aggódom Hana miatt. Az az érzésem,hogy ezek már a szülési fájások. Pont emiatt hívtalak ide titeket. Kimiko te ugye tudsz neki segíteni? - kérdezte bizakodóan a fekete hajú férfi

- Természetesen tudok. Azonnal megnézem a kislányomat. Ha ezek tényleg a szülési fájások,akkor szükségem lesz forró vízre és rengeteg tiszta lepedőre. Kérlek titeket készítsétek elő ezeket – mondta Kimiko és bement a szobába

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆

- Anya? Te hogy kerültél ide? Hiszen én nem is szóltam neked. - mondta a szőkés-rózsaszínes hajú lány.

Ez a lány Hana Fullbuster,félig gyógyítómágus,félig vízmágus. Gabriel felesége. Kimiko és Haruka lánya.

- Te nem is,de Gabriel felhívott minket,hogy sűrgősen jöjjünk ide. Az imént azt mondta,hogy szörnyű fájdalmaid vannak. Gabriel nem tud neked segíteni,de én igen. – mondta Kimiko

- Jajj anya te mindig tudod mikor van szükségem rád. Köszönöm,hogy ebben az ítéletidőben idefáradtál – mondta Hana

- Nekem ez nem fáradság. Gray születésénél is segítettem,akkor ennél a gyermeknél miért lenne másképp. - mondta mosolyogva az asszony

Hana hirtelen felkiáltott. Az ajtón ekkor lépett be Haruka és Gabriel

- Mi történt? – kérdezte aggódva Haruka

- Azt hiszem,hogy a baba már nem akar tovább bent maradni. Rakjátok le a vizet és a lepedőt,aztán menjetek ki - mondta Kimiko

- Kimiko kérlek nagyon vigyázz rájuk - simogatta meg a nő vállát,majd távozott.

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆

Fél órával később...

- Szerinted minden rendben van odabent? Nem hallok semmi zajt. - mondta idegesen Gabriel

- Nyugodj meg fiam,Kimiko tudja mit csinál. Nem lesz semmi baj - mondta Haruko

-Remélem, hogy igazad lesz. Nem viselném el,ha történne velük valami - mondta szomorúan Gabriel

- Fel a fejjel. Kimiko már sok-sok éve ezt csinálja és eddig senki nem halt meg a kezei között. Gray is életben van nem igaz? - kérdezte Haruka

- Igen,és egészséges. Igazad van Haruka,nem kell miért aggódnom. - mondta mosolyogva a férfi

-Emlékszem arra a napra,amikor megszületett az én szemem fénye. Nálam boldogabb ember nem volt a világon. Képzeld már kiskorában is ilyen gyönyörű volt,főleg azzal a különleges hajával. - mondta boldogan Haruka

- Ő mindig is különleges volt. Első perctől kezdve,amikor láttam tudtam,hogy ő lesz az igazi - mondta mosolyogva Gabriel.

Ekkor hirtelen babasírást hallottak a szobából.

- Hallod ezt? Megszületett,saz én pici babám. Én most annyira boldog vagyok,el sem tudom mondani. Mostmár megnyugodtam - mondta boldogan Gabriel,majd átölelte apósát.

- Látod fiam, mondtam én hogy minden rendben lesz. - paskolta meg Gabriel hátát az idős férfi.

- Igazad volt. Mostmár látni akarom őket - mondta izgatottan Gabriel

- Amint ki jön a feleségem akkor majd biztosan bemehetsz - mondta Haruka

Ekkor a szobából Kimiko lépett ki.

- Láthatom őket? Bemehetek hozzájuk? - kérdezte Gabriel

- Természetesen,de ne maradj túl sokáig. Pihenésre van szükségük - mondta az idős hölgy. 

- Ígérem sietni fogok és köszönöm neked - mondta Gabriel és bement a szobába.

- Ha tudnád hogy nem sokáig tart a boldogságotok - mondta Kimiko szomorúan

- Hogy érted ezt drágám? - kérdezte Haruka

- Majd később elmondom. Mindent a maga idejében - mondta Kimiko

- Nagyon titokzatos vagy. Remélem nem mesterkedsz semmiben - mondta Haruka

-Ugyan.. Semmi ilyesmiről nincs szó - mondta az idős nő

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆

- Annyira büszke vagyok rád édesem. Ez a baba gyönyörű. Köszönöm hogy megadtad nekem ezt a csodát. - mondta mosolyogva Gabriel,majd megcsókolta szerelmét.

- Ez nem csak az én érdemem,hiszen neked is volt közöd ehhez a picihez. Örülök hogy ilyen csodálatos férjem van,mint te. - mondta Hana

- Te vagy életem szerelme. Nem gondoltam volna, hogy egyszer mi így együtt leszünk - mondta Gabriel.

- Ahogy én sem. Hiszen megismerkedésünkkor utáltuk egymást - nevetett Hana

- Csak te utáltál engem,de azt még most se tudom miért - mondta vigyorogva Gabriel

- Nos már én se tudom. De azt igen,hogy nagyon szeretlek  - mondta Hana,majd megsimogatta férje arcát.

Ekkor a szobába Kimiko lépett be.

- Gabriel mostmár menj ki. Hanának pihennie kell . - mondta Kimiko

- Anya, itt maradhat mellettem Gabriel? - kérdezte Hana

- Sajnálom kicsim,de nem. Most inkább jobb ha egyedül vagy a picivel - mondta Kimiko

- Ne aggódj szívem! Nem messze leszek,ha szükség lesz rám itt vagyok.- mondta Gabriel és adott egy csókot feleségének,majd kiment.

Pár órával később már mindenki mélyen aludt,amikor Kimiko bement Hana szobájába,majd a karjába vette a csecsemőt és kilépett vele a szobából.

- Sajnálom kislányom, de ennek így kell lennie,később majd mindent megértesz - gondolta Kimiko

- Te mit csinálsz? Hova viszed a gyereket?  - kérdezte suttogva Haruka

- El kell vinnünk innen őt. Sajnos nem maradhat itt. Gyere menjünk innen, mielőtt valaki felébred. Útközben mindent elmondok - mondta suttogva az idős hölgy.

Haruka és Kimiko a gyerekkel a kezükben elhagyták a házat. Beültek a kocsiba és elhagyták a várost. 

Gabriel álmában egy félelmetes alak jelent meg.

- Gabriel Dragneel nem menekülhetsz előlem. Megfizetsz mindenért. Te miattad nem lehetek együtt Hanával,mert te megjelentél az életében. Valamint bosszút állok a testvérem miatt is. Gray-t nem sikerült megöletnem,de hidd el az újszülött gyermeket megölöm.Egy perc nyugtod se lesz,amíg én élek. – mondta az ismeretlen férfi.

- Nee! - kiáltott fel Gabriel. Remélem hogy nincs semmi bajuk. – mondta Gabriel,majd a szobába szaladt.

Az ajtón belépve meglátta Hanát,aki a földön ült és sírt.

- Hana! Hol van a gyermekünk? - kérdezte aggódva a férfi.

- Amikor felébredtem már nem volt mellettem. – mondta sírva Hana

- Az én hibám. Biztos vagyok benne,hogy Acnologia vitte el őt. Megjelent álmomban és azt mondta bosszút áll miattad és a testvére halála miatt is. Nem kellett volna megölnöm. - mondta szomorúan Gabriel.

- Ha te nem ölöd meg a testvérét, akkor Gray már nem élne. Az az ember a gyermekünk életére tört. Te csak megvédted a fiadat – mondta Hana

-Igen...de most hogyan találjuk meg őt? Hát persze...a szüleid biztosan látták. Lehethogy most azért nincsenek itt mert utána mentek – mondta bizakodóan Gabriel

Ekkor megpillantottak egy levelet,ami az asztalra volt letéve.

- Hát ez a levél? Hogy került ide? És vajon ki írta? – kérdezte Hana

- Mindjárt felolvasom. 

Drága Kislányom!Bizonyára már láttad,hogy nincs melletted a gyermeked. Én vittem el,de hidd el minden okom meg volt rá. Tudom,hogy most haragszol rám emiatt,de nem tehettem mást,ha én nem veszem el tőled,akkor megtette volna más. Őszintén sajnálom,de később mindent jóvá teszek,ígérem. Vigyázz Gray-re és biztos vagyok benne,hogy látni fogod még őt. Szeretettel:Anya - olvasta fel szomorúan a levelet Gabriel

- Ezt nem hiszem el! A saját anyám vitte el a gyermekünket?– kérdezte dühösen Hana

- Először is nyugodjunk meg. Utána indulunk a rendőrségre - mondta Gabriel

- Anya te miért vagy már ébred? - jelent meg ekkor egy fekete hajú kisfiú

Ez a fiú Gray Fullbuster, félig szélmágus és félig gyógyítómágus,valamint van benne egy kis szélmágia is. Gabriel és Hana fia.

- Gray ? Te mit csinálsz itt? Neked ágyban lenne a helyed - mondta Hana

- Két éves vagyok nem hülye. Ne tereljétek el a témát. Miért vagytok ébren? És miért sírtatok? Talán összevesztetek? - kérdezte a kisfiú

-Nem vesztünk össze,de mi felnőttek néha,akkor is sírunk ha nincs is semmi bajunk - mondta Gabriel

-Azért sírtatok,mert nincs semmi bajotok? Én ezt nem értem - mondta fejét vakarva Gray

- Fiatal úr, neked még ezt nem kell értened. Most pedig szépen visszamész aludni. - mondta a fejete hajú férfi

- De apa én már nem akarok aludni. Inkább itt maradnék veletek. Ugye szabad? - kérdezte Gray mosolyogva

- Gyere ide,hadd öleljelek meg - mondta Hana és a kezét nyújtotta. - Már csak te maradtál nekünk. Mindent megteszünk azért,hogy ne maradj egyedül soha - gondolta

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆

Ez idő alatt Kimiko és Haruka már Magnólia városába ért.

- Én akkor se értelek téged. Hogy rabolhattad el a saját unokádat? - kérdezte Haruka

- Szerinted nekem könnyű volt? Majd megszakadt a szívem,amikor a karjai közül kellett kivennem - mondta szomorúan az asszony.

- Akkor miért tetted? - kérdezte Haruka

- Acnologia miatt. Mindenáron bosszút akar állni Hana és a testvére miatt. Azt mondta vigyem el neki a gyereket,de én ezt nem tudom megtenni. Ő meg akarja ölni,de ezt nem hagyhatom,ezért hoztam  el - mondta Kimiko

- És most mi lesz? Mit csináljunk vele? - kérdezte a férfi

- Ugye ismered Lucas és Naomi Dragneelt? - kérdezte Kimiko

- Természetesen,jóbarátságban voltunk egymással. Sajnos már pár éve nem találkoztam velük - mondta Haruka

- Arra gondoltam,hogy mi lenne ha odaadnánk nekik,hiszen úgy tudom szegényeknek nincsen gyermekük. Biztosan gondoskodnának róla - mondta Kimiko

- Szerintem ez egy remek ötlet - mondta mosolyogva a férfi.

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆

Pár perc múlva egy hatalmas ház előtt álltak.

- Megérkeztünk! Gyere kedvesem,menjünk beljebb - mondta mosolyogva a férfi,majd feleségével és a csecsemővel együtt az ajtóhoz léptek.

Kimiko nagy levegőt vett,majd kopogott. Pár perc múlva az ajtón egy szőkehajú nő lépett ki.

- Jó reggelt. Miben segíthetek - kérdezte mosolyogva a fiatal nő.

Ez a nő Naomi Dragneel,egy fénymágus.

- Ugye maga Naomi? Naomi Dragneel? - kérdezte Kimiko

- Igen én vagyok,de maga honnan tudja? - kérdezte Naomi

- Az most nem fontos. Azért jöttünk ide,hogy talán maguk tudnak nekünk segíteni - mondta Kimiko

- Ki az drágám? - kérdezte az ajtón kilépve egy cseresznyehajú férfi.

Ez a férfi Lucas Dragneel,egy tűzmágus. Naomi férje, valamint Magnólia városának vezetője.

- Akkor tudnak nekünk segíteni? - kérdezte Haruka

- Nos...attól függ,hogy miben. - mondta Lucas

- Vigyázzanak erre a gyermekre, neveljék fel,úgy mintha a sajátjuk volna. Sajnos a szüleitől el kellett vennünk,mert veszélyben volt az élete. Maguknál biztonságban lesz. Ugye megteszik ezt nekünk? - kérdezte Kimiko

- Természetesen nem hagyjuk magára a gyermeket. - mondta Naomi

- És egy kérésünk volna még, ne mondják meg neki az igazat,csak ha majd felnő. Akkor talán elég erős lesz feldolgoznia a történteket. - mondta Haruka

- Rendben,úgy teszünk,ahogy kérik. Sajátunkkent neveljük fel. - mondta Lucas.

- Azért gondoltunk önökre,mivel úgy tudom,nincs gyermekük. -  mondta Kimiko

- Nos az igazság az hogy... - kezdte el Naomi

- Ebben a levélben leírtam,hogy kik a gyermek valódi szülei,de kérem,csak akkor nyissák fel,ha nincs más választásuk. De az lenne a legjobb,ha csak felnőtt korában mondanák el neki - mondta Kimiko

- Nyugodjanak meg,úgy teszünk,ahogy kérik - mondta Lucas

- Nekünk most mennünk kell. Viszlát és köszönjük - mondta Haruka,majd átadta a gyermeket Naomi-nak.

Az idős házaspár elköszönt a fiatal pártól,majd a kocsiba ültek és elhajtottak vele.

- Naomi? Boldogulni fogsz két gyermekkel? - kérdezte Lucas

- Ha te velem vagy és segítesz nekem, akkor képes leszek rá - mondta Naomi

- Naomi mindig itt leszek veled. És amiben csak tudok segítek neked - mondta Lucas és megcsókolta kedvesét

- Olyan ismerősek voltak ezek ketten,neked nem? - kérdezte a fiatal nő

- Dehogynem,de sajnos most nem tudnám megmondano,hogy kik voltak azok. Talán később eszembe jut. - mondta Lucas

 - Szerinted ez a gyermek tényleg veszélyben volt? - kérdezte a fiatal nő

- Nos,azt nem tudhatjuk biztosra,de azt igen,hogy úgy fogjuk szeretni,mintha a sajátunk lenne. Remélem senkinek sem fog feltűnni a különbség - mondta Lucas mosolyogva

- Szerintem nem. Üdvözlünk az új családodban ifjú Dragneel - mondta mosolyogva Naomi,majd megpuszilta a gyermek homlokát

Sziasztok. Megjöttem az új könyvemmel. Remélem tetszett nektek. Ez a fejezet hosszabb lett,mint gondoltam,de a többi rövidebb lesz. Írjátok meg kommentben,hogy tetszett-e nektek. Valamint minden építő jellegű kritikát elfogadok.
By: Tina-chan00