- Íme a szobád ! - mutatott körbe Jeongguk, miközben Jimin bőröndjét az ágynak döntötte.

A kisebbik ráérősen járatta végig világlátóit a falakon és a bent lévő bútorokon.
Kisebb sóhajt eresztett, majd az ablakon kinézve kezdte az erdőt vizslatni.
Olyat titokzatos, mennyi titka lehet ?

- Gyönyörű igaz ? - halotta meg hirtelen Jeongguk halk suttogását jobb füle mellől.
Nem válaszolt, egy óvatos bólintás engedett csak meg magának. Nem szeretett beszélni, valahogy nem bírta elviselni a vékony, magas hangját.

- Nem szeretsz beszélni ? - kérdezte lágyan, majd Jimin füleire fújt. Borzongás rázta meg a fiút, nemleges rázta meg fejét.

- Szeretnéd ,ha megmutatnám a kedvenc helyemet ? - erősködött Jeongguk, valami láthatatlan erő húzta a fiú felé.

Meg sem várva Jimin esetleges visszautasító válaszát, polipként fonta ujjait a kisebbik csuklója köré. A fiatalabb botladozva követte őt, egyáltalán nem tetszett neki az ötlet. Valamiért nem akart Jeonggukkal kettesben lenni. Volt benne valami... Jimin érezte, ahogyan nyelte el őket az erőd sötét világa, azzal egyenes arányban nőtt a félelme is. Egy kijárt turista úton siettek a domb felé, Jeongguk egy percre sem eresztette el őt.
Jimin teljes teste feszülten mozgott, valami rosszat sejtett .
Felérve eléjük tárult a sűrű zöld liget, egy kidőlt fenyő állta útjukat ami ülő alkalmatosságot biztosított. Jeongguk felmászva rá helyezte kényelembe magát. Féloldalas mosollyal nyújtotta karját Jimin felé, aki rettegve, de engedte, hogy felhúzza. Magával szembe ültette őt, térdeik egymáshoz dörzsölve vártak a következő pozíció váltást. Jeongguk váratlanul mozdult, pillanatok alatt húzta Jimin combjait sajátjaira.

Homlokuk összeért, orruk között alig volt pár milliméter. Jeongguk lecsapodó levegővételei Jimin ajkain leltek nyugovóra. Nagyot nyelt, majd Jeongguk barnáiba fúrta sajátjait. Heves lélegzetét képtelen volt leplezni, akaratlanul is égett a fiú közelébe. Jeongguk halk kuncogást hallatott, balját Jimin derekára simította. Jimin ekkor akarta elhúzni arcát, de Jeongguk résen volt. Jobbját a tarkójára téve húzta vissza magához a kisebbet.

- Engedd el magad Jimin ! - búgta halkan. Hangja kellemesen végigfutott Jimin hallójáratain a zenei aláfestést biztosító madárcsicsergés csak ráadás volt.

Azonban kellemetlen érzése újból fejen ütötte, alig van itt egy órája és máris egy fiúval került majdnem intimebb kapcsolatba. Holott senkivel sem akar olyan viszonyba kerülni ! Az ital hiánya feszültté tette, ahogy a Jeongguk általi korlátozás is.

Jeongguk bal ujjait Jimin állára helyezte, feljebb lökve arcát. Jimin apró nyikkanást eresztett ki résnyire nyitott ajkai között. Forrt a vére, képtelen volt az ok-okozat általi gondolkodásra. Teljesen eszét vette Jeongguk közelsége. Hiába küzdött, a hatalmába kerítette és soha többé nem eresztette onnan. Jeongguk érezte, hogy olyan lesz számára mint az alkohol. Mámorítóan bódító, erős fejfájást okozó !

- Tudod mit szeretek még itt ? - kérdezte Jeongguk, mikor ajkaik már súrolták egymást. Jimin érdeklődve emelte fel szemhéjait. - Hogy itt senki sem hallja a kiáltásokat ! - mosolyodott el szélesen.

¥¥¥¥¥¥¥
Sziasztok !
Igen ,tudom...nem lett a legjobb.:/
Legközelebb igyekszem nem ennyire rohanni benne !
Remélem azért valakinek tetszett !
Elnézést a hibákért !
Sietek !
2019.01.14.
🖤