Az alkoholos mámor lassan álomba ringatta a magzatpózban fekvő Jimint, álmából a reggeli nap első lágyan simogató sugarai keltették. Üveges tekintettel ült fel a gyűrött, hófehér lepedőn. Vágya, miszerint ez az egész csak egy rossz álom, szertefoszlani látszott. A fehér falak, az idegen, taszító közeg még mindig börtönként vette körül, ám ahhoz sem volt ereje, hogy akárcsak elgondolkozzon a szökésen.

Lassan helyezte a súlyát lábaira, majd néhány bizonytalan lépés megtétele után, egy papírdarabot pillantott meg a szobaajtó alatt becsúsztatva. Komótosan hajolt le a tárgyért, majd széthajtva azt olvasni kezdte.

"Este nem nyitottál ajtót, gondolom aludtál. Az uszodában várlak ! Tudod kötelező ...Jeongguk :) "

- Aigo..- dobta félre a levelet Jimin, majd jókorát ütött a hófehérre mázolt falba. Kezének vörös lenyomata ott díszelgett a falon. A vércseppek egész művészi alakzatot hoztak létre, amint lefolytak a betonon, Jimin pedig mindezt üveges tekintettel nézte hosszú percekig, majd ismét a kezébe vette a fecnit.

Második nekifutásra már nem is tűnt akkora hülyeségnek az uszodai látogatás. Jó lenne lemosni a vért, a fájdalmat, a szégyent, az alkoholszagot...azonban egy része képtelen volt indulásra bírni lábait. Maradni akart a négy fal között, mely megvédi őt a külső hatásoktól. Elképzelte ahogyan ájulásig játssza a feneketlen kútat, majd amikor több órája se ad életjelet Jeongguk beront a szobába. Látta maga előtt ahogyan felé mászik majd aggódva az arcát pofozgatja, hátha felébred. Azonban a képzelet velő énje mélyen magába volt fordulva, nem mutatott egyetlen életjelet sem a légzésen és a szívverésen kívül. Jeongguk segítségért kiáltott, mire egy lány a telefonért szaladt. Addig ketten maradtak, Jeongguk arcán a könny folyamatosan folyt. Sírva kérlelte őt, hogy kelljen fel. Miután megunta egy utolsó próbát téve ajkait Jimin ajkainak nyomta, nem mozgatta csak ott tartotta. Meleg könnyei lágyan hullottak Jimin pihent arcára.

Hirtelen ért szájához, mintha tényleg megtörtént volna, szinte lángolt az érzésre.

Fejét megrázva, óvatosan kelt fel, egyenesen a fürdőbe indulva kissé rendbe tenni magát. Miután megmosta kezeit, fürdőnadrágját magára aggatta, fekete felsőjével egyetemben. Utálta a teste minden egyes szegletét, főleg azt, hogy meg volt pecsételve.
Csípőjén egy tíz centiméteres heg ékeskedett, Ő tette ezt vele, amikor Jimin ellenszegült.

Idegesen kapta fel piros törölközőjét, sietősen indulva az uszoda irányába. Szerencsésnek érezte magát, hogy Jeongguk kedves vele. Rég nem találkozott kedves emberrel, azonban valami mégis taszította tőle. Szemeivel a falakon kihelyezett táblákat olvasta, amiknek köszönhetően sikeresen elért a céljához. Az egyik üres napágyhoz sétált, lehelyezve rá egyetlen zavaró tényezőjét.

Világlatóival végig pásztázta a medencéket, amiben meg is pillantotta az ő patronálóját. Egy ...lánnyal, nevetve vezette a nőnemű egyed derekára kezeit ,
majd maga felé emelve bírta kacagásra a lányt.
Jiminnek rossz szájíze lett, mellkasa kissé összeszorult torkával egyetemben.

Morcosan sétált a medence pereméhez, karjai mellkasa előtt keresztezték egymást.
Kettőt köhintett mire Jeongguk leengedve a lányt felé fordult. Valamit a lánynak súgott, aki ennek hatására megilletődve mászott ki a vízből, majd iszkolt el. Jimin érdeklődve nézett utána, amit Jeongguk ki is használt.

Nagyot ugorva Jimin kezeit elkapva húzta be a langyos nedűbe. Jimin halk sikollyal magatehetlenül kapálozott mindhiába. Kevés vízet nyelve, köhécselve jött a felszínre. A kis kövekkel kirakott falnak támasztotta hátát amíg várta teste megnyugvását. Szemeit erősen összeszorítva tartotta , azonban amikor érezte a víz hullámzását kinyitotta őket. Jeongguk mosolyogó arca idegesítően közel volt hozzá. Kezeit Jimin válla felett helyezte el, elzárva előle minden menekülőútat.
Orruk szinte súrolta egymást, a szemeiben egy furcsaságot fedezett fel Jimin, de nem tudta hova sorolni.

- Szia Jimin ! - dörmögte maguk elé, jobb kezét Jimin vállára simítva, enyhén rászorítva.

Jimin megilletődve nézett az előtte lebegő félistenre , az előbb gyorsan végigmérte. Akármennyire undorodott mindenféle testi kapcsolattól, el kellett ismernie , ha tudna vágyna rá. Jeongguknak biztos lenne esélye. Kockái ámulatba ejtették az embert, bicepszei csak hab volt a tortán. Fehér, porcelán bőre lágyan csillogott a tetőablakon át beszürődő fény hatására. Akármennyire is leplezte nem hagyta teljesen hidegen a férfi.

¥¥¥¥¥¥¥
/ elnézést a hibákért és a sok szóismétlésért!/
Mégis maradt az eredeti rész !
2019.01.28.