Szótlanság.
A kocsiban lévő fagyos légkör teljesen bekebelezte Jimin haldokló lelkét. Nem érzett semmit, nem akart semmit. Létezett és lebegett ebben a téridőkontinuumban. A beletörődés minden jelét kiültette magára. Teste lazán dölöngélt egy-egy bukkanónál.

Az erdőn keresztül vezetett az út az elvonó centrumhoz. A kilátás nyugtató hatással bírt minden egyes erre haladó lelkére és testére egyaránt.

- Megérkeztünk ! - jelentette ki ridegen nevelőapja, majd nagy lendülettel kiszállt a járműből.

Őt követte Jimin édesanyja, aki az eddig bújt  bulvárlapot a kesztyűtartóba száműzte. Fájdalmas sóhajt hallatott, majd férjhez hasonlóan már a hegyi levegőben találta magát. Jimi ajatját kinyitva, várta, hogy fia végre kifáradjon. Mivel Jimin továbbra sem mozdult, csuklójára fonva kezeit kihúzta őt. Alig tudott megállni a lábán, a benne keveredő italok csak úgy ontották hatásukat.
Szemei túlságosan is csillogva kémlelték körbe a festőien csodás tájat. Halvány mosolyt eresztett az erdő csendes világa felé. Mélyen szívott a friss oxigénből mely kellemesen simogatta végig orcáját.
Anyja durván rángatta maga után a hatalmas épület felé. Nevelőapja előre sietett Jimin bőröndjével a kezében.

Miután mind a hárman ott álltak a recepciós pult előtt egy fiú lépett eléjük. Jiminnek fel kellett vezetnie rajta a tekintetét, magas volt.
Skarlátvörös és rózsaszín haja egy teljesen új színt hozott létre. Üdítően hatva a külső szemlélőkre.
Mélybarna szemei áthatóan vizslatták Jimint, aki anyja mögött próbált menedéket keresni a kíváncsi szemek elől. Olyan érzése volt, mintha a fiú látna mindent benne, a gondolatait, az érzéseit, mindent ami ő.
Az "apa" krákogva hívta fel magukra a fiatal figyelmét.

- Elnézést ! Jeon Jeongguk vagyok ! Üdvözlöm önöket a Nabatumai elvonó központban ! Én leszek a fiúk segítője ! Van esetleg bármilyen kérdésük, vagy esetleg valami amit nem értettek a szerződésben ? - kérdezte illedelmesen meghajlása után.

- Pontosan mennyi ideig tart a kezelés ? - emelte rá sötét tekintét az anya.

- Mint ahogyan a szerződés is tartalmazza, egy teljes év azaz háromszázhatvanöt nap asszonyom!

- Mikor beszélhetünk vele ?

- Amikor csak akarnak ! A centrumunkban nem alkalmazunk inertnet megvonást ! A páciens akkor használhatja amikor csak szeretné! Viszont a gyorsabb és jobb fejlődés érdekében, nem ajánlatos a gyakori felkeresés! A kezelendőkre szoktuk hagyni a választást ! De természetesen havonta küldünk értesítést és képeket az állapotáról ! Igény esetén ezen lehet változtatni persze ! - datálta le a betanult szöveget, mellyel már megannyiszor ostromozták.

- Rendben ! Elnézést, de megkérdezhetem, hogy maga mennyi idős ?

- Igen, huszonhat éves vagyok asszonyom !

- Nem sokkal idősebb a kicsi Jiminünknél, bírni fogja maga ezt ? Meg tudja gyógyítani ? - bújt Jeongguk arcába az aggódó szülő .

- Hölgyem, nem Jimin az első betegem! Kérem, bízzon bennem ! - helyezte tenyerét a nő vállára, majd biztatóan megszorította.

- Hiszek magában Jeongguk ! Akkor mi megyünk is ! Viszlát ! - fordult Jiminhez a nő, majd hosszas ölelésbe vonta, agyon puszilgatva a szenvedő fiút. Nevelőapja egy egyszerű intéssel rendezte a búcsúzást, majd a kocsi távolodó bugását lehetett csak hallani.

- Jimin ! - lengette meg kezét az elbambult fiú szemei előtt. - Gyere ! Megmutatom a szobádat ! - nyújtotta kezét Jimin felé, aki visszakodva csúsztatta kezét Jeongguk tenyerébe. Kellemes bizsergés futott végig ujjain, ez valami új érzés volt ! Ilyet eddig még sosem érzett !

¥¥¥¥¥¥¥
Sziasztok !
Remélem elnyerte mindenki tetszését !
Az elütésekért elnézést !
Hagyj jelet kérlek, ha kedvedre való volt !
Köszönöm szépen az olvasást !
Kitartás !
🖤
2018.01.07.