Egy újabb átsírt éjszaka után, Jimin elhatározta, hogy visszaszerzi terapeutáját, ha törik- ha szakad.
Sietősen fürdött meg, hogy ne legyen alkohol szagú, egy fehér pólót vett magára, fekete melegítő nadrággal. A megszokott parfümével befújta nyakszirtjeit, mégiscsak egy visszaszerzési hadműveletet hajt végre.

A recepciót hamar megtalálta a tábláknak köszönhetően. Egy férfi állt bent a pult mögött, éppen különböző papírokat rendezett.
Jimin pár krákogást hallatott, mire a férfi rá emelte barna szemeit.

- Segíthetek ? - mosolyodott el kedvesen, fejet enyhén oldalra döntve.

- Ühm...Jeonggukot keresem ! - nézett ki az ablakon, leplezve kissé zavarát.

- Biztos te vagy Jimin igaz ? - nyújtotta kezét, egyenesen elé. - Kim Seokjin !

- Igen, én vagyok ! Sürgős lenne, megtudod mondani akkor ? - sürgette az idősebbet, aki jót derülve Jimin sietségén egy lapot kezdett fürkészni.

- Elvitt már a kedvenc helyére ? - kérdezte váratlanul, várakozóan tekintve rá.

- I-igen ! - jött zavarba még jobban, ahogyan felvillantak az ott szerzett emlékek.

- Akkor választ kaptál a kérdésedre ! Ja és Jimin ! - szólt a már futó fiú után. - Siess, Katja lassan végez a tornával ! - bólintva jelezte, hogy értette és már szaladt is tovább Jeonggukhoz.

Lábai alatt megreccsentek az apró ágak, néha majdnem ki is gáncsolva őt. Lihegve ért oda, ahol először kerültek intimebb kapcsolatba. Jeongguk háttal ült neki, festői képet mutatva.

- Jeongguk ! - szólalt meg halkan, mire a fiú kissé megrezzent, nem számított társaságra.

- Igen ? - fordult meg, érdeklődően vizslatva Jimint.

- Szeretnék bocsánatot kérni ! Én .. én nem akartam ! Csak felhoztál olyan érzéseket amiket nem kellett volna ! Bánt, hogy erőszakosan viselkedtél velem, de mégis valami azt súgja, hogy ne hagyjalak menni ! Melletted úgy érzem, hogy talán kicsit jobb ember tudnék lenni ! Szükségem van egy jó barátra ! Kérlek, fogadj vissza Jeongguk ! - zárta össze szemeit, a válaszra várva.

Mocorgás hangja ütötte meg füleit, ő azonban kitartóan várt. Óráknak tűnő percek múlva, egy test simult az övének. Jeongguk szorosan húzta magához az apró testet, nagyot szívva Jimin bódító illatából.

- Gyönyörű hangod van ! - súgta fülébe. - Nem adtalak át Jinnek ! Csak mérges voltam, és az mondatta velem ! Sajnálom ! Sajnálok mindent ! Kezelhetjük tiszta lappal ? -  nyújtotta kisujját Jimin felé.

- Kezdjük ! Csak kérlek ezekkel az érintésekkel és közeledésekkel légy óvatos ! - nézett fel Jeongguk barnáiba.

- Ígérem, de menjünk vissza lassan reggeli van ! Együnk együtt ! - karolt bele a fiú felkarjába.

Lassan indultak meg vissza a központba, útközben kicsit jobban megismerték egymást. Jimin hosszú idő óta először érezte jól magát, egyszer képes volt önfeledten nevetni is !
Az utolsó pár méteren lelassított, nagy levegőt vett majd halkan megszólalt.

- Mi volt közted és Hoseok között ? - nézett meredten lefelé, nem akart semmi érzést kimutatni.

- Mi lett volna ? Egy régi "betegem", amikor ide került Jin pont szabadságon volt, nekem pedig volt egy szabad helyem. Ígyhát amíg Jin vissza nem tért, én felügyeltem. Nos igen, párszor szerelmet vallott, de mivel én ezer százalékosan hetero vagyok, semmi esélye szegénynek - rántotta meg vállát, majd előre ment.

- Akkor engem miért akartál megcsókolni többször is ? - emelte fel kissé hangját, képtelen volt elviselni, ha hazudnak neki.

- Mert úgy tartotta kedvem ! Ugyan Jimin..tudod tiszta lap ! Felejtsd el ! - villantotta ki fogsorát, majd eltűnt az üveg ajtó mögött.

¥¥¥¥¥¥¥
Sziasztok !
Újabb rész, nos ez sem valami hű de jó.
Remélem azért olvasható !
Igyekszem a következővel !
Köszönöm az olvasást !
Kérlek hagyj jelet, ha tetszett !
Bocsánat a hibákért !
🖤
2019.03.15.