- Villiam kicsit szinpatikusabb - feleltem. Nem válaszolt senki sem. Nem húzta az időt, egyből felpattant helyéről és nagy léptekkel közeledett felém. Gyorsan kioldozott majd, mikor már rohantam volna a wc-felé, egy kéz állított meg. William keze volt az. A másikban egy hosszú kötelet tartott.
- Bocsi, de ezt muszáj - hajot fülemhez és belesuttogott. Alíg értettem mit mondott. A karjaimat hátrahúzta és ott összekötötte. Gyors léptekkel haladtunk a folyosón. Berugott egy ajtót, beléptünk és amit láttam, az nem volt valami bizalom gerjesztő. Leomlott falak, kosztól és megannyi mástól, amibe nem is merek belegondolni mik lehettek, na ezektől ragadt a padló. Két fülke volt, de csak ez egyikben volt wc, az is borzalmas állapotban volt. Volt még ott pár piszuár, talán egy picit jobb állapotban lehettek, mint itt minden más.

A fülkéhez szaladtam, addig Villiam becsukta az ajtót. Odajött hozzám és kiszabadította kezeim a kötél fogságából. Beléptem a fülkébe, becsuktam az ajtót és nem zavartatva magam kieresztettem magamból a már rég kikivánkozó folyadékot. Dolgom végeztével a csaphoz mentem. Megengedtem a meleget, de a kezemet gyorsan elhúztam a víz alól, mert szinte már fekete volt az a lé, ami folyt belőle.
- Itt nem tudsz kezetmosni, de pár teremmel arrébb van tiszta víz. Ha akarsz odamehetünk - jött a hang a sarokból. Gyorsan megperdültem és Villiam támaszkodott a falnál. Végig ott állt?
- T-te vé-végig i-itt vo-voltál? - dadogtam a szégyen és kínosság érzet miatt.
- Aha. Nem hagyhattalak egyedül. Na de akarsz kezetmosni vagy nem? - felelt nemes egyszerűséggel.
- Sze-szeretnék - ajj még mindig nem tudok rendesen beszélni. Elöttem ment és mutatta az utat, de fél szemét rajtam tartotta, hátha szökni készülök. Nem mentünk messze, Villiam kinyitott egy ajtót és én már készültem egy hasonló látványra, mint ami a wc-ben fogadott, de nagy meglepésemre egy teljesen tiszta és rendes szoba volt. Talán egy konyhára hasonlított a leginkább. Volt ott hűtőszekrény, konyhapult, fiókok, egy nagy asztal középen, körülötte székek, de még egy fotel és egy kisebb tv is helyet foglalt ebben a helyiségben. Újból a csaphoz mentem és itt tényleg tiszta volt a víz.

Kézmosás után Villiam intett, hogy üljek csak nyugodtan le mellé a kanapéra. Kicsit feszenge le is telepedtem a tőle legtávolabbi pontra. Nem bízok benne... annyira.
- (Név) köszönöm, hogy engem választottál - szólalt meg a tőlem egy karnyújtásnyira lévő férfi. Azt mondta (Név)? Honnan tudja a nevemet? Krissz is tudta. Itt mindenki tudja? Ezt nem bírom, muszáj megkérdeznem.
- Ne-ne haragudj, de honnan tudod a nevem? - félek mit válaszol, lehet kutakottak utánam,  míg oda voltam kötve ahhoz a székhez. Ha a nevem tudják, akkor mennyit tudhatnak még rólam?
- Ó-ő... Krissztől...
- Hát oké, és ő honnan tudja? - faggatam tovább.

- Nem ismerted fel? Ő a volt osztálytársad. Padtársak is voltatok... - mondta. Na várjunk... a mély hangja, a haja, a karakteres arca, te jó ég tényleg ő az. Akkoriban érezten iránta valamit, valamit ami több volt egyszerű barátságnál, de ezek az érzések hamar elmúltak.
- Má-már emlékszek... - szinte csak suttogtam.
- Mikor elköltöztetek a szüleiddel, akkor Krissz nagyon megváltozott,  tiszta depis lett és valami oknál fogva egy fél év alatt el is felejtett minden veled kapcsolatosat. Erőszakos lett és irányíthatatlan. Pár évvel késöbb ehhez a csoporthoz, velem együtt. Legjobb barátok voltunk és vagyunk is egészen óvoda óta. Mikor aztán visszaköltöztetek és a belvárosban Krisszel sétálva meglátott téged, egyszerre minden eszébe jutott. De egy pillanat alatt el is felejtette. Tudatszakadása lett. Valamikor emlékszik és olyan kedves és törődő, mint régen, de máskor pedig ennek teljesen az ellentéte. Sajnos nem tudtam ez érdekében semmit sem tenni, de pont ezért örülök, hogy én jöhettem veled. Bármikor megkattanhatott volna és olyankor szimán megölhet. Vigyázz vele - mesélte lassan és érthetően, hogy felfogjam. 

Ezt nem akarom elhinni, ez lehetetlen. Biztos hazudik. De miért hazudna? Vajon bízhatok benne?
- Miért kellene ezt elhinnem? - meg kell, hogy indololja.
- Megszöktetlek téged, ha hiszel nekem - komoly tekintettel nézett a szemembe, szinte már fekete szemeivel. Ha tényleg segít, hát legyen. Egyszer úgy is kiderül, ha igaza van.
- Gyere menjünk vissza - nyújtotta egyik kezét felém. Most meg kéne fognom?

A, Megfogom a kezét
B, Nem fogom meg a kezét