-Mr. Barber az üzleti modell teljes mértékben azt mutatja hogy...-hallom a szavakat de mégis az agyam el-el kalandoz. Vajon Eve jól ébredt? Ugye reggelizett? Ugye nem csinál semmit? Remélem pihen. A telefon jelzésére kaptam fel a fejem amin a feleségem felirat ugrott fel. Azonnal a telefon után nyúltam.-Mr. Barber...
-Egy pillanat.-jeleztem az ügyfeleknek. Fontos üzletnek bizonyult a mai de a családom mindent felülír. Olvasom az üzenetet amit Eve írt és azonnal reagálok is rá.

Elmosolyodtam ahogy az üzenetet olvastam. El se hiszem hogy lassan célba érünk. A gyerekszobát a hétvégén kifestettem. Eve próbált erőszakoskodni hogy bízzuk szakemberre de én magam akartam megdolgozni a lányaim szobájával. Elvégre apa leszek, és a lányaimnak bármikor szüksége lehet szakemberre és hozzám fognak fordulni. Mindenben szeretnék a segítségük lenni.
-Mr. Barber?-kaptam fel a fejem az üzletemberekre velem szemben.-Minden rendben?
-Sajnálom uraim, de nem hiszem hogy száz százalékosan jelen tudok lenni ezen a megbeszélésen. Őszinte leszük magukkal, a feleségem várandós és minden gondolatom ő tölti ki és a születendő lányaink. És úgy érzem most is vele kellene lennem, segíteni őt. Megértem önöket ha ezek után nem akarnak üzletet kötni a cégemmel de mennem kell. Sajnálom ha az idejük raboltam.-álltam fel az asztaltól és már indultam is ki az ajtón. Evere gondolok folyamatosan, képtelen vagyok dolgozni így.-Clara.-álltam meg az asszisztensem asztalánál.-Ha bárki keresne kérlek irányítsd a hangpostámra és amint lesz időm reagálok rá. Nem fogadok senkit jelen pillanatban.
-Igenis Mr. Barber.
-Oh és Clara. Melyik baba szaküzletnek van a legjobb értékelése a városban?
-Baba szaküzlet?-lepődött meg.
-Megakarom csinálni a lányaim szobáját.
-Amíg leér a kocsijához elküldöm magának a talált címeket.
-Remek Clara, köszönöm.-rohantam le a kocsimhoz a cég elé. A telefonom szinte zúgott is azonnal. Figyelem a címeket és egyre izgatottabb vagyok. Hívást indítok és várok a válaszra.
-Andy?
-Szia apa. Van kedved segíteni nekem?-kérdeztem a telefon túlvégén.
-Segíteni? Csak nem...csak nem eltűnt megint Eve?
-Nem, ha minden igaz otthon van. Más segítség kellene.
-Mondjad, hallgatlak.
-Az unokáid szobáját berendeznénk.
-Felveszel?-kérdezte azonnal.
-Máris ott vagyok.-azóta a nap óta hogy Eve elérte hogy adjak esélyt apának valahogy észre se vettem de sokkal többször kerestem meg őt. Sokkal többször hívtam fel szinte jelentéktelen dolgokkal is. Vagy csak elküldtem neki egy képet például a lányaim szobájáról ahogy kifestettem. Apa...újra az életem része lett.

☆☆☆

A nappaliban egy magazint olvasva, Nalaval az oldalamon pihentem mikor egy őrült nagy hangzavarra kaptam fel a fejem. Az ajtó nyílik és megpillantom Andyt és Arnoldot valami dobozt cipelni.
-Ti mit...?-álltam fel ahogy eléjük sétáltam.
-Szia kicsim. Azt hittem a szobánkba pihensz. Felébresztettünk?-álltunk meg apával.
-Nem aludtam, magazint olvastam. De a jobb kérdés az az, hogy ti hogy kerültetek ide?
-Andy hívott.-válaszolta Arnold.
-Neked nem épp üzletet kellene kötnöd?-néztem a férjemre és nem tudom miért de boldogság és lelkesedés ült az arcán. Most vagy ennyire jól sikerült az üzlet vagy megsütötte a nap.
-Végeztem.-mondta.
-Végeztél? Jól sikerült?-kérdeztem azonnal.
-Nem kötöttük meg.
-M-mi? De miért?-valahogy nehezen hittem el hogy a férjem bármilyen üzletet is elbukna.
-Otthagytam őket.-mondta nemes egyszerűséggel.
-Hogy mit csináltál?!-emeltem meg a hangom.-Andy Barber...!-belémfojtotta a szót ahogy megcsókolt.
-Megvettem a legcsodásabb bútorokat a lányoknak. Apa segít nekem összeszerelni őket.-mondta és én csak pislogtam mint hal a szatyorban.-Menjünk apa. Te meg csak pihenj nyugodtan, nem fogunk zavarni rendben?
-Andy...
-Ha meghozzák a maradék bútort esküszöm csend lesz. És mi is csendben leszünk.-indultak meg az emeletre a becipelt dobozzal. Mi a fenét művel? Otthagyta a munkát csak hogy bútorokat rakjon össze? Mi ütött belé? Egyszer látom őt a konyhába menni és gondoltam most számonkérem.
-Andy...-a kávégéphez nyúlt ahogy egy kávét kezdett magának készíteni.-Andy Barber.-mondtam ki a nevét mire a kávét a kezében tartva végre rámnézett.-Mit csinálsz?
-Kávét?-megverem.
-Andy.
-Már becipeltek minden szükséges elemet a bútorokhoz. Esküszöm ezután csend lesz. Legalábbis a földszinten.
-Nem arra célzok. Te otthagytad az üzletkötést csak azért hogy bútort rakj össze?
-Ez nem csak bútor. Ez a lányaink szobája. Én akarom megcsinálni nekik.
-Ezzel nincs is semmi baj és kurva édes vagy de...megbeszéltük nem? Hogy a munkád nem hanyagolod.
-Nem hanyagolom. Csak a munkám most nem a cégnél van. Hanem itthon.
-Andy!-kinézett a kávéja mögül és nem hiszem el hogy képtelen vagyok rá haragudni.

Látszott hogy amit eltervezett a fejében most semmi sem tudja megakadályozni.
-Mindent kézben tartok ne izgulj.
-Nem izgulok csak a céged...
-A cégünk.-javított ki azonnal.-Házasok vagyunk vagy elfelejtetted?-komolyan szórakozik velem.
-Mi? Nem dehogy.-sóhajtottam.-Nem akarom hogy kockára tedd a céget.
-Ismersz nem? Felépítettem egy céget ami maga is képes profitot hozni. Nyugodj meg a cég meglesz mégha nem is vagyok jelen.
-De az üzlet...
-Visszafognak jönni. Bízz bennem. Láttam őket. A céggel akarnak szerződni. De te se várhattad volna el hogy látva titeket a képen ne rohanjak haza.
-Te bolond vagy.-komolyan nem tudtam elhinni hogy mikre képes Andy miattunk.
-Most már ideje visszamennem apához.-rakta le a bögrét a kezéből.
-Andy....
-Ne izgulj. A legszebb szobát csináljuk meg a lányoknak. Higyj nekem.-lépett hozzám ahogy egy csókot nyomott a homlokomra.-Szeretlek. Nagyon szeretlek.-mondta a szemembe.
-Én is nagyon szeretlek.
-Három az egy ellen. Kicsit sem fair. De...talán ilyen vereséget szívesen elfogadok bármikor.-elmosolyodtam.-Pihenj rendben? Igyekszünk minél hamarabb befejezni.
-Ne dolgozzatok azért sokáig. És ne hajtsátok túl magatokat.-aggódtam értük.
-Miattunk nem kell aggódnod. Megyek a kicsikéim szobájába.-indult el mikor hirtelen megállt és visszafordult.-Majd elfelejtettem.-a hasamhoz hajolt és egy puszit nyomott rá gyengéden.-Szeretlek titeket. A legjobb apa leszek nektek a világon.-majd újra rámnézett. Meghatódtam.-Szeretlek.-nyomott egy gyengéd csókot az ajkaimra és már rohant is az emeletre. Igaza van. Ő lesz a világon a legjobb apa.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*