A napok, hetek teltek. Az életünk a tökéletesnél is tökéletesebb. Andy betartotta az ígéretét és mindennap sietett haza hogy a nap végét együtt tölthessük. És valójában valamilyen szinten nem is gondoltunk és nem is idegeskedtünk azon mi van ha nem sikerül úgy az életünk ahogy elterveztük. Hisz itt voltunk egymásnak és csak ez számított.
A gondolataimból a csengő zavart meg. Az ajtóhoz sétálva a bejárat előtt megpillantottam a férfit akit akkor láttam mikor Andy irodájába mentem. Komolyan? Már a családi házunknál is zaklat minket?
-Tessék?-kérdeztem, hisz próbáltam udvarias lenni, bár nem tudtam ha ezt Andy megtudja hogy már itt is keresik őt mennyire tud majd nyugodt maradni.
-Oh, jó napot.-lepődött meg láthatóan attól hogy én nyitottam ajtót.
-Segíthetek?
-Andy...itthon van?-kérdezte.
-A férjem dolgozik.
-Akkor nem tudok vele beszélni igaz?
-Sajnálom uram, de ha időpontot foglal hozzá biztosan szívesen fogadja magát. Ha megbocsát...-csuktam volna be az ajtót.
-Maga a felesége igaz?-meglepődtem a kérdésén de nem csaptam rá az ajtót.
-Tessék?
-Maga a felesége Andynek?
-Igen.-válaszoltam.
-Értem.-mosolyodott el.-Maga valóban gyönyörű, hozzávaló.
-K-köszönöm.-nem tudtam mit érezzek. Nem mondom hogy veszélyben érzem magam e férfi közelségében, de annyira titokzatos hogy egy helyiségben se maradnék szívesen vele.-Ha nem haragszik akkor...
-Magának nem mesélt rólam igaz?
-Parancsol?
-Magának nem mesélte el ki is vagyok igaz?
-Elnézést uram, de a férjemmel próbáljuk a magánéletet és a munkát külön kezelni. Nem szokott az üzleti szerződőpartnereiről mesélni.
-Üzleti partner?-nevetett.-Oh, kedves én...nem üzleti partner vagyok.-figyelem a férfit és feltűnik az arcán egy kisebb sebhely. Ütésből eredőnek néz ki. Andy keze....és ez a sebhely...miért érzem úgy hogy a kettőnek köze van egymásnak?
-Mit szeretne a férjemtől?-kezdtem ideges lenni.
-Csak beszélni. Csak....egy második esélyt.
-Második esélyt? Mégis mire?
-Hogy...jobb apja legyek.-a szemeim kikerekedtek. Mit...mit mondott most? Hogy jobb apja legyen? Ez a férfi itt előttem...Andy apja?-Úgy látom kedvesem meglepődött a válaszomon. Gondolom nem sokat mesélt magának rólam, talán még azt is állította hogy már meghaltam nemigaz?
-N-nem igaz. A halálát nem mondta....csak egy keveset mesélt magáról.
-A nevem Arnold Barber.-nyújtotta felém a kezét.-Üdvözlöm.-remegő kezekkel nyújtottam felé a kezem.
-Mrs. Evelyn...Barber.-mutatkoztam be.
-Jól áll magának a Barber név.-mosolygott rám de a szoba szinte forogni kezdett körülöttem. Andy a saját apjával verekedett és dobatta ki a vállalatnál? De...de miért? Mármint emlékszem hogy pocsék apának nevezte de mégis...ez a férfi úgy néz most ki aki minden bűnét megbánta.-Akkor nem is zavarom tovább magát Evelyn. Sajnálom hogy megzavartam, csak reméltem hogy beszélhetek a fiammal.
-Sa-sajnálom de...ha szeretné szólhatok neki.
-Nem szükséges. El kellene fogadnom hogy a fiam kizárt az életéből de mégis...remélem hogy egyszer kapok tőle egy második esélyt. Viszlát Evelyn.-indult el a kapu irányába és én csak figyelem őt távozni. Nem az fájt hogy Andy nem akart mindent elmondani az apjáról hanem hogy hazudott. Hazudott nekem azzal kapcsolatban hogy nem verekedett, hogy ki is ez a férfi. Nem mintha nem tudtam volna megérteni és támogatni őt mint a felesége.
A gondolataim egésznap nem tudtam elterelni. Így mikor meghallottam az ajtó nyitódást egy pillanatra úgy éreztem most a legszívesebben sírni lenne kedvem. Belemenekültem a vacsorakészítesbe de az idegesség miatt másodjára ég oda az étel. Képtelen vagyok koncentrálni.
-Mondanám hogy remek illatok vannak...és ne értsd félre édes...de véletlen nem égett be valami?-hallottam meg a konyha bejáratánál Andyt.
-De...beégett.-mondtam ahogy igyekeztem egy újabb adag vacsorát csinálni úgy hogy ne csesszem el. A hangulatomat azonnal megérezhette mert a közelembe sétált.
-Minden rendben édes?-kérdezte ahogy éreztem a szemei engem néznek.
-Minden.-hazudtam. Elkapta a karom és nem engedte hogy kikerüljem.
-Kicsim. Mi a baj?-nézett az aggódó szemeivel.
-Hogy van apukád Andy?-szaladt ki a számon.
-Apu? Miért? Történt valami?-láttam hogy nem érti.
-Nem Danielről beszélek Andy. Arnold Barberről beszélek.-a szemei kikerekedtek.
-Honnan tudsz róla?-kérdezte szinte remegő hangon.
-Az mindegy.
-Itt járt Eve?!-kérdezte idegesen.
-Az nem számít.
-Itt járt Eve?!-kiabálta a kérdést. Egy pillanatra megrémültem. Ezt pedig észrevette.-Ne...ne haragudj Eve. Nem akartam kiabálni.-fújta ki a levegőt.-Ide jött Eve?
-Itt járt...igen.-mondtam.
-Mit akart?
-Miért nem mondtad el....miért nem mondtad el hogy ő az apád...?
-Daniel az apám, Eve.
-Arnold az igazi apád. Daniel a mostoha apád Andy.
-Arnold egy ember a múltamból akit ki akarok törölni.
-Ez nem jogosított volna fel téged hogy hazudj nekem Andy. Nem értettelek volna meg szerinted? Nem hallgattalak volna meg? És ráadásként mikor megkérdeztem a kézsérülésednél hogy ugye nem verekedtél össze senkivel te azonnal rávágtad hogy nem. Közben szemmel láthatólag Arnoldnak olyan seb díszeleg az arcán amit ütés okozott.
-Ne védd azt a rohadékot Eve.
-Nem védem.
-De akkor most miért is veszekszünk miatta?
-Mert hazudtál Andy! Nem mondtad el az igazat miközben házasok vagyunk.-emeltem meg a hangom.
-Sajnálom oké? Sajnálom.-emelte meg ő is egy kicsit.-Nem akartam érted? Csak védeni akartalak.
-Ennél jobban ismerhetnél engem.-fordítottam neki hátat.
-Kicsim....-jött utánam. Forgott velem a világ.-Kicsim, várj!-hallom a hangját mégis mintha visszhangzana. A szoba olyan homályos lett.-Kicsim....jól vagy?-hallom őt de nem tisztán.
-Andy...-mondtam ki a nevét de...hirtelen elsötétült minden.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*