Szinte semmit se aludtam egész éjjel. A gondolat hogy már csak pár óra választ el hogy újra Andy Barber felesége legyek pillangók hadát indította el bennem. Vajon ő is ennyire izgul mint én? Vajon ő is ugyanígy képtelen aludni? Ezer gondolat és nem kaptam rá választ. Egy valamiben biztos voltam. Vártam a holnapot. Vártam hogy végre övé legyek.
Hallom ahogy kintről beszűrödik a násznép hangja. A szüleim továbbra se támogattak engem. Bár kaptunk tőlük mégis nászajándékot. Csak reméltem hogy egyszer esélyünk lesz nekik megmutatni hogy a mi szerelmünk nem holmi kihasználáson alapul. Grace, Leonor és Layla van itt velem és próbálnak nyugtatni. Azt hiszem kész vagyok.

A ruha maga a megtestesült álom. A csokrom a legszebb virágokból áll. Az ékszerek rajtam kifinomultak mégis az eseményhez illők.
-Készen állsz?-kérdezte Grace.
-Andy...? Andy is...itt van?
-Ugyan, miért is ne lenne itt? Szerintem ő érkezett ide elsőnek.-mosolyodott el.-És szerintem órák óta a helyén áll biztosra menve nehogy véletlen egy apró pillanatról is lemaradjon.
-Ugye...ma végre házasok leszünk? Nem...nem fogja ugye meggondolni magát?-kérdeztem. Ideges voltam. Természetesen én se hittem azt hogy Andy csak úgy elmenekülne de mi van ha mégis azt mondja nem akar kockáztatni hogy bármikor újra megbolondulhatok és összetörhetem a szívét?
-Ne gondolkozz hülyeségeken drágám.-nyomott a homlokomra Grace egy anyai csókot.-A fiam szeret. Mindenkinél jobban. Te vagy a világa. Nincs semmi se a világon ami megtántorítaná attól hogy ma elvegyen feleségül.
-Legutóbb nem voltunk ennyien.-gondoltam a rengeteg emberre.
-Ennyien szeretnek és támogatnak titeket mert eljöttek. Nyugodj meg drágám.
-Daniel...?-kérdeztem. Mivel a szüleim nem vesznek részt az esküvőmön megkértem Danielt hogy kísérjen az oltárhoz. Egy másodpercig se hezitált.
-Az ajtóban vár. Ha készen állsz akkor...itt az idő drágám.-mindannyian izgultunk és izgatottak voltunk. Grace, Layla és Leonor elhagyták a szobát hogy egy percig még egyedül hagyjanak hogy feltudjak készülni. Felkészülni arra...hogy megkapjam az életem boldogságát.

☆☆☆

-Minden rendben?-kérdezte Tom az oldalamon.
-Persze. Csak...kicsit izgulok. Szeretném már látni Evet.-jegyeztem meg ahogy a pódium előtt álltam.
-Azt mondta Leonor hogy gyönyörű.-elmosolyodtam ahogy belegondoltam hogy mindjárt idesétál elém egy gyönyörű fehér ruhában és végre kimondjuk az igent.
-Ugye igent fog mondani?-kérdeztem Tomot.
-Hát mindjárt kiderül.-mosolygott rám majd szinte azonnal elindult a bevonuló zene. A szívem hevesen lüktetett szinte kiugrott a helyéről. Egy mély levegővétel után megfordultam.

A lélegzetem is elállt. Eve ruhája káprázatosan gyönyörű volt. Tökéletesen illett az alakjához. Izgul. Pont úgy mint én hisz látom mennyire erősen szorítja apám kezét. De amint találkozik a tekintetünk a szemeink csillogni kezdenek és egy széles mosoly ül az arcunkra. Ő az. Ő az aki mellett felakarok ébredni, tíz, harminc, hatvan, száz év múlva. Mellette akarok megöregedni és mellette akarok boldog lenni. Bárhogy is alakítsa a sors az életünk készen állok hogy a legnehezebb pillanatokban is vele együtt küzdjek és a boldog pillanatoknak szívből örüljek. Őt akarom.
Lassan nyúlok a remegő kezei után, azonnal a kezem után nyúl. Erősen szorítja ahogy lassan felkísérem a pódiumhoz. Szembefordul velem és egy ideges mosolyt küld felém. Annyira megszeretném csókolni hogy megnyugtassam. Arról nem beszélve hogy már majd megbolondultam az egy nap alatt eltöltött külön idő miatt. Elérem hogy rámnézzen és csak annyit súgok neki.
-Eszméletlen gyönyörű vagy.-látom ahogy lassan megnyugszik, a kezei már nem szorítanak annyira.
-Jól nézel ki.-súgta vissza. Képtelen voltam nem elmosolyodni azon, hogy az izgalma ellenére is megjegyezte hogy jól nézek ki.
-Szeretlek.-súgtam és azt hiszem ez elég volt neki ahhoz hogy a remegő kezei most már nyugodtan pihennek a kezeim között. Hallgatjuk a szertartástvégző papot de őszinte leszek...csak Evere tudtam figyelni. Csak arra hogy percek múlva kimondják amire annyira régóta várunk. Férj és feleség leszünk.
-Andy Barber...-hallottam meg a nevem.-...először hozzádfordulok. Kijelented hogy hű társa, és férje leszel az itt előtted álló Evelyn Quinnek? Vele leszel jóban, rosszban, egészségben betegségben, szegénységben gazdagságban? Míg a halál el nem választ?
-Igen. Kijelentem.-mondtam szinte azonnal, egy másodperc hezitálás nélkül.
-Evelyn Quinn...most téged kérdezlek meg. Kijelented hogy hű társa és felesége leszel az itt előtted álló Andy Barbernek? Vele leszel jóban rosszban, egészségben betegségben, szegénységben gazdagságban? Míg a halál el nem választ?-kérlek mondj igent. Kérlek mondj igent. Kérlek.
-Igen. Kijelentem.-mondta egy hatalmas széles mosollyal és én végre kifújhattam a bent tartott levegőt. A mosoly mindkettőnk arcán ott ült és azonnal megakartam őt csókolni.
A gyűrűket felhúzva az ujjainkra vártuk a papot hogy kimondja.
-Ezennel Andy Barber és Evelyn Quinn házastársaknak nyilvánítalak titeket. Andy...megcsókolhatod a menyasszonyt.-a fátylat áthajtva a feje felett megpillantottam most már teljes szépségében őt. A szemei könnybe ültek és most már én is nehezen tartottam magam. Az arcát közrefogva az ajkai után hajoltam. A mézédes ajkait érezve a szívem úgy éreztem megtalálta a nyugalmát. A nyugalmat amit a feleségemtől kaptam.
-Most már az enyém vagy.-suttogtam az ajkainak.
-Ideje volt.-nevette el magát.
-Gyere ide Mrs. Barber.-húztam vissza magamhoz a derekánál fogva. A boldogságunk határtalan volt.
Figyelem ahogy a násznép táncol és jól érzi magát. Majd a feleségemre nézek aki Laylaval táncol és az arca ragyog. Ez volt eddigi életem legjobb döntése. Figyelem őt és eszembe jut a fogadalma.
,,Mindketten tudjuk hogy néha mennyire nehezen hozok meg döntéseket. Sokszor talán esztelenül. Most mégis ebben a döntésemben vagyok a legbiztosabb...amit valaha hoztam. Hogy veled akarom leélni az életem.
Te is tudod hogy mindig vágytam a házasságra de a vágy bennem csak erősödött ahogy találkoztunk. Elhitetted velem hogy csodák valóban léteznek. Számomra ez te vagy. Az álmaim megvalósítója. Mikor legelőször a szemembe néztél tudtam hogy önzetlenül fogsz szeretni és mindennap bebizonyítod nekem hogy a mindened vagyok.
Nálad jobbat soha se találhatnék. A kedvességed, a figyelmességed a szereteted a támogatásod mindaz ami engem motivál hogy jobb ember legyek. Én vagyok a világon a legszerencsésebb nő hogy az életem egy olyan férfi mellett élhetem le mint te. A lelkitársam mellett. És szinte izgatottan várom milyen kalandokat hoz nekünk majd az élet. De a legjobban azt várom hogy együtt öregedjünk meg egymás mellett. Fogadom...hogy mindig támogatni foglak, melletted fogok állni, bízni fogok benned és tisztelni foglak téged. Fogadom...hogy az utolsó lélegzetemig téged foglak szeretni Andy Barber. Szeretlek"
Nézem őt és ahogy rám néz boldogsággal a szemeiben tudom hogy az egész életem felteszem arra hogy boldoggá tegyem és nap mint nap ezt a boldogságot az arcára varázsoljam.
Mert végre...ő az enyém. Ő az én feleségem.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel ha tetszett ❤️*