Gyűlöltem. Gyűlöltem mikor Andy távol volt tőlem. Üresnek éreztem magam és az ígyis körülötte bolyongó gondolataim csak erősödtek. Mindig rá gondoltam. Arra hogy mennyire mellette akarok lenni. Hogy mennyire átakarom őt ölelni, hogy megakarom csókolni.
Mondta hogy tartsak vele de a cég ügyeit már nem tudtam halogatni. Így csak a hangja az amit hallhatok telefonon keresztül.
-Jól sikerült a megbeszélés?
-Jobban mint terveztem. Felkérte a céget az építkezésre. Ráadásként nem csak egy hanem négy városban.
-Mit is vártam Mr. Tökéletes Barbertől?-mosolyodtam el ahogy ezt kimondtam.
-Nálad minden rendben?-kérdezte azonnal.
-Persze.-vágtam rá.
-Nem éppen meggyőző a hangod.-tette hozzá azonnal.
-Csak...hiányzol.
-Te is nekem kicsim.
-Holnapra hazaérsz ugye...?-reménykedtem abban hogy azt mondja igen.
-Igyekszem, ugye tudod...?
-Persze...persze.-csalódott voltam.
-Eve...
-Épp hozzászoktam hogy újra velem vagy és most...ne haragudj tudom hogy erről nem te tehetsz.
-Szeretlek...ugye tudod?
-Tudom, persze. Én is nagyon szeretlek.-mondtam ahogy a könnyeket lenyeltem.
-Ha akarod még beszélhetünk. Mára végeztem.
-Sajnos...hozzám nemsokára jön egy ügyfél.
-Mond le.-mondta mire elmosolyodtam.
-Hidd el...inkább a te hangod hallgatnám mintsem az övét.
-A te hangod mégsem boldog.
-Csak...siess haza hozzám kérlek.
-Sietek...utána el se engedlek.
-Annak nagyon örülnék.
-Mond hogy szeretsz.
-Szeretlek.-mondtam ahogy egy könnycsepp kihullott a szememből. A szívem sajgott a hiánya miatt.
-Ezt most csak úgy mondtad. Megy ez jobban is igaz kicsim?
-Őrülten szeretlek.
-Még mindig nem az igazi gyönyörűm. Addig nem engedlek el arra a megbeszélésre amíg nem hallom tőled úgy ahogy akarom.
-Szeretlek Mr. Barber.
-Nem...nem az igazi. Próbáljuk meg újra.-most már mosolyodtam a hangját hallva.
-Ez az. Mosolyogj és most mond. Talán most már elfogom tudni hinni.
-Szeretlek Mr. Tökéletes...őrülten.
-Én is nagyon szeretlek gyönyörűm.-az asszisztensem kopogott az ajtómon.
-Mennem kell Andy...azt hiszem itt van az ügyfelem. Vigyázz magadra és...írj ha véletlen mégis...haza indulsz rendben?
-Igenis kisasszony.
-Szeretlek.-megvártam a válaszát és leraktam a telefont. Megtörölve a szemeim válaszoltam a kopogásra.
-Miss Quinn van itt valaki. Azt mondta magával van időpontja.-mondta az asszisztensem.
-Ki az?
-Nem mutatkozott be.
-Remek...nagyon vészesnek néz ki?
-Hát...elég határozott.
-Remek. Akkor azt hiszem lőttek az esti kínainak.-mosolyodtam el.
-Kérem fáradjon be.-szólt maga mögé én pedig felkészültem az ismeretlen vendégemre. Bár gyorsnak kellett lennem mert a megbeszélt ügyfél bármelyik pillanatban megérkezhet. Meghallottam a lépteket és a papírról felemeltem a tekintetem. A szemeim kikerekedtek.
-Szia gyönyörűm. Itthon vagyok.

-Te...te most szórakozol velem? Úristen!-kiabáltam ahogy szinte a székből felpattantam és már rohantam is a karjaiba. Sírva fakadtam ahogy megéreztem a karjait végre hogy szorosan fognak.
-Shhh, minden rendben. Itt vagyok.-suttogta a fülembe.
-Annyira hiányoztál.-mondtam neki a könnyeimmel harcolva.
-Te is nekem kicsim. Nagyon hiányoztál.-mélyeket lélegeztem hogy az illata újra átjárja az egész testem.
-De....de előbb még azt mondtad hogy...-néztem rá.
-Kegyes hazugság volt hogy meglepjelek. Ne haragudj.-nyomott egy puszit a homlokomra ahogy közrefogta az arcom. Majd a könnyeimet letörölte.-Mondtam hogy mosolyogj akkor miért itatod az egereket?
-A te hibád.-vágtam hozzá.-Miért hagytál itt?
-Ígérem mostantól viszlek magammal. Ha kell magam raklak a kocsiba vagy fel a gépre de nem hagylak egyedül rendben?
-Rendben.-bólintottam. Majd végre megéreztem a csókjait. Nem akartam hogy elengedjen.
-Nem akarom hogy szomorú legyél bármikor is. Soha többet nem akarok könnyeket látni az arcodon.
-Ezt nem ígérhetem.
-Eve...
-Az esküvőnkön biztos sírva fakadok.
-Azt fogják gondolni azért sírsz mert nem akarod.
-Nem...mert a csillogó szemeim nem ezt fogják sugallni.
-Azt hiszem nem tudom kivárni azt a két hónapot az esküvőig. Most azonnal feleségül vennélek.-a szívem hevesen vert.
-Gyorsan eltelik az a két hónap és onnantól kezdve...újra egyek leszünk.
-Szeretnék egy lenni az ajkaiddal.-figyelte az ajkaim.
-Azt hiszem...bármelyik pillanatban megjöhet az egyik ügyfelem. Tudod akiről beszéltem. Még nem tárgyaltam vele.
-Pont azt teszed. És ő az ajkaid akarja. Abból pedig nem enged amit a fejébe vett.
-Mi?-lepődtem meg.-Te vagy az okoskodó ügyfél?
-Okoskodó? Így írtál be időpontra?-nevetett.
-Mert...az asszisztensem azt mondta elég határozottan megmondtad neki hogy mit akarsz. Azt hittem a megbeszélésen is ilyen lesz....vagyis leszel.
-Az asszisztensed nagyon kedves volt és mikor elmondtam neki mi a tervem azonnal a segítségemre állt. Kértem hogy ma én legyek az utolsó ügyfél nálad hogy hazavihesselek innen és végre magamhoz húzhassalak.
-Azt hiszem azt akartad mondani hogy magadra.-haraptam az alsó ajkamba.
-Rossz kislány.-a gyomrom liftezett annyira boldog voltam.-Induljunk. A kocsi kint vár.-mint egy lelkes gyerek futottam az asztalomhoz hogy összeszedjem amire szükségem van. Andy kezét megfogva boldogan hagytam el az irodát tudva hogy ma végre nem a kanapén összekuporodva egy filmet nézve kell bealudnom. A kocsihoz érve lefagytam.

-Ez meg....?
-A tiéd.-fogta a kezébe ahogy azonnal át is adta nekem.
-Ez...de gyönyörű.-néztem a vörös rózsákat a kezembe. Andy egy csókot nyomva az ajkaimra nyitotta ki az anyós ülés felöli oldalt.-Várj berakom hátra.
-Nem fér oda.
-Hogy?
-A virágárusnak mondtam mennyire gyönyörű az én menyasszonyom. Azt mondta ha valóban meg akarlak lepni vegyem meg mindet. Meg akartalak lepni.
-Te...mit műveltél?-láttam meg a rózsákkal teli hátsóülést és csomagtartót.

-Úgy látom tényleg nagyon jó ötlete volt a virágárusnak. Máskor is hozzámegyek.-ez a férfi valódi? Mármint létezhet ilyen pasi a világon?-Ülj be mielőtt megfázol.
-Azt hiszem...ezért voltam képtelen valaha is másba beleszeretni.
-Miért?
-Mert nálad jobban senki se éreztette még soha se velem mennyire szeret.
-Helyes. Maradjon is így. Szeretek az egyetlen férfi lenni az életedben.
-Most hazaviszel?-kérdeztem figyelve őt.
-Azt mondtad ültesselek magamra. Vagy itt akarod a kocsiban?
-Nem ígérek semmit se. Legfőképp hogy kibírom amíg hazaérünk.
-Szerencse hogy sötétített az ablak.-ült egy huncut mosoly az arcára.-Tedd be a formás feneked a kocsimba...kicsim.
-Keress egy parkolót.-mondtam szinte összeszorítva a lábaim. Ő pedig elmosolyodott mert igenis tudta mit váltott ki belőlem minden pillanatban. Boldog voltam újra.
És szörnyen nedves.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*