Andynek korán be kellett mennie dolgozni. Nehezen bújtam ki az öleléséből. Nem akartam hogy elmenjen és magamra hagyjon. Talán egyetlen egy mázlim volt. Leonor hívott hogy Laylat elhozná hozzánk mert még Tommal egy két dolgot el kell intéznie a gyerek érkezése előtt. Természetesen Leonor ahogy beadta Laylat képtelen volt nem kiszúrni a gyűrűt az ujjamon. Kérdezősködött de én annyit mondtam neki majd ha végeztek és jönnek Laylaért beszélünk. Bár gondolom azóta lehet Andyt is háromszáz alkalommal próbálta elérni hogy amit látott az valóban az amire gondol?
-Eve néni!-kaptam fel Layla hangjára a fejem. Azt mondta leül tévézni én pedig ezt kihasználva elintéztem egy két emailt. De úgy látszik megunta.
-Mondjad.-néztem rá. Imádom a hatalmas szemeit. Vajon ha egyszer nekünk is megadatik a csoda neki is ekkora szemei lesznek?
-Andy bácsinak nem csinálunk sütit?
-Sütit akarsz neki csinálni?-kérdeztem vissza.
-Igen.-bólintott.
-Akkor csináljunk.-raktam le a laptopot a kezemből és Layla felé nyújtva a kezem mentünk együtt a konyhába. A hajunkat összefogtam egy hajgumival és egy masnis csattot is raktam mindkettőnk hajába amit Layla látott meg a fiókomban.
-Csinálhatom én?-kérdezte.
-Persze.-válaszoltam.-Kihozom a fellépőd rendben?-mentem a spejzba hogy kihozzam a kis fa bútordarabot ami segítségével elérte a pultot.-Mit csináljunk?
-Mézikét! Azt Andy bácsi szereti.
-Rendben.-mosolyodtam el.-Akkor azt csinálunk. Idehozod a kiszúró formát?-kérdeztem és ő már rohant is.

Ahogy csináltuk a sütit képtelen voltam elvonatkoztatni arról hogy milyen jó lenne ha mindez a mi családunkba is mindennapos lenne. Ha egyszer a gyermekeinkkel meleg süteménnyel várnánk őt haza.

Layla iszonyat cuki segítő volt. Igaz szinte lisztbe borult az egész konyha de imádtam. Jól éreztem magam és tudtam hogy mindent meg akarok tenni Andyvel hogy mi nekünk is legyen egy ilyen tündéri gyermekünk mint Layla. A karomba vettem és megállapítottuk hogy mindegyik igazán egyedi mégis szép lett. És biztosan finom is.

-Eve néni. Szerinted ízleni fog Andy bácsinak a sütemény?
-Biztos vagyok benne.-nyomtam egy puszit az arcára.-Ügyes voltál.
-Berakod akkor sütni?
-Berakom.-mosolyodtam el majd a tálcát az előmelegített sütőbe beraktam. Izgatottan figyeltük az üvegablaknál ahogy a sütemények ,,életre" kelnek.
-Azt nézd!-mutatott egyre.-Az milyen vicces lett!
-Valóban.-nevettem. Szinte el se mozdultunk a sütemény mellől úgy figyeltük. De nem bántam. Figyelem Layla csillogó szemeit, az apró orrát és ajkacskáját, az apró kezeit. Minden annyira édes benne. És ahogy csodálva figyel azokkal a boci szemeivel...a legédesebb teremtés.-Megnézzük Layla jó lett-e?
-Igen!-ugrált lelkesedésében.

Az illata mesés volt és igen egy kettő valóban érdekes alakzat lett. De tudtam hogy Andy imádni fogja.
-Csak nem Mézikét érzek?-lepődtem meg a hangon mögöttünk. Hátrapillantva a tekintetem Andyvel találkozott.

Ahogy ott állt és a falnak támaszkodott iszonyat szexi volt. Figyelem ahogy Layla hozzáfut és a karjaiba ugrik. Andy pedig boldogan emeli fel őt és puszilgatja végig az arcát.
-Szia hercegnőm.
-Csináltunk neked Andy bácsi mézikét.-mondta lelkesen a karjaiba.
-Képzeld már a munkahelyemen is érezni lehetett a csodás illatokat innen. Azért siettem haza.
-Valóban?-csodálkozott Layla. Én elmosolyodtam a kegyes hazugságon.
-Valóban.-mosolygott Laylara aki átölelte őt.-Szia kicsim.-súgta nekem mire elmosolyodtam.
-Szia.-köszöntem neki én is suttogva. A szívem hevesen vert őket látva. Továbbra se volt kétségem afelől hogy Andy igazán csodás apa lesz.
-Nézd csak! Eve rakott tányérra neked sütit. Vidd és edd meg a tévé előtt rendben? Elindítottam neked a kedvenc meséd.
-Ez az!-rohant hozzám a műanyag tányérjáért.-Köszönöm Eve néni!-szinte sprintelt ki a konyhából.
-Azt hittem megvárja míg megkóstolod.-nevettem el magam. Andy hozzámsétálva csókolt meg.
-Szörnyen hiányoztál.-mondta a homlokomnak döntve a fejét.
-Te is nekem.-újabb apró csókot nyomott az ajkaimra majd magához húzott.
-Nagyon édesek voltatok.-meglepődtem.
-Mi?
-Egy ideje figyeltelek titeket. Ahogy ott a sütit néztétek a sütőnél. Igazán édesek voltatok.
-Te olyan régóta hazaértél?-lepődtem meg.
-Nem akartalak titeket megzavarni.-vallotta be.
-Nem zavartál volna meg.-válaszoltam.-Máskor is ennyire nehéz volt egymás nélkül egy nap?
-Nem.-rázta meg a fejét.-Nem hiszem. Ez...most teljesen más.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Leonor meglátta a gyűrűm.
-Tudom. Olyan háromszáz üzenetet hagyott a telefonomon illetve az irodát is vagy milliószor hívta.-nevette el magát.
-Layla ma nagyon édes volt. Nyomba azon gondolkozott mivel lepjen meg téged.
-Mindkettőtöknek köszönöm.-nyomott egy csókot az ajkaimra.
-Andy bácsi!-hallottuk Laylat kiabálni. Andyvel arra sétáltunk és láttuk hogy a kanapén állva ugrál és táncol.-Gyere táncolj te is velem.
-Ehhez inkább Eve ért.-nézett rám.
-Nem. Biztos hogy nem.
-Dehogynem.-kapott el Andy és egyenesen a kanapéra állítotott. Layla megfogta a kezem én pedig egy kisebb hezitálás után ugrálni kezdtem vele. Remekül éreztük magunkat.
Később Andy átöltözött ahogy már együtt néztük a Grincset. Layla ezért a meséért szinte megőrül. A lábamra hajtva a fejét aludt el. Gyengéden simogattam a haját és figyeltem a békés arcát. Egyik pillanatban azonban ahogy Andyre néztem a szemei szüntelenül minket néztek.

-Mi az?-kérdeztem egy nevetéssel suttogva. Megrázta a fejét.-Akkor miért nézel így rám?
-Mert őrülten szeretlek.-mondta. A szívem melegséggel telt meg.
-Én is szeretlek.-mondtam.-Jó lenne...ha nekünk is összejönne ez az élet.-néztem az ölembe fekvő lányra.
-Megfog. Mindent meg fogok tenni hogy sikerüljön. Bízz bennem.-hajolt hozzám és a fejemre nyomott egy puszit.-Bízol bennem?
-Bízok. Bízok benned.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*