Itt fekszek Andy karjaiban ahogy annyira gyengéden simogatja a bőröm. Valójában nem így terveztem az estét. Nem terveztem hogy a karjaiban leszek és nem terveztem elmondani neki hogy az emlékeim visszatértek. Nem tudom honnan tudta meg, hisz csak Gracenek meséltem róla de a szavát adta hogy megvárja míg én mondom el Andynek. Hogy mikor terveztem elmondani? Talán az esküvője után. Mikor már tudtam volna hogy nem hátrálhat meg. És...akkor még korántsem gondoltam hogy minden után én napokat tölthetek újra a közelében, a karjaiban. Újra boldogság kezdte a lelkem átjárni és tudtam hogy ez helytelen mégis többet és többet akartam. Olyan voltam akár egy kisgyerek aki a tábla csokiból csak egy kockát kap miközben többet és többet akar. Hogy fogom ezek után elengedni őt?
-Akkor akartad elmondani...mikor először jelentél meg az irodámnál?-törte meg a csendet.
-Az volt a terv.-mosolyodtam el.
-Miért nem állítottál meg? Miért engedted hogy azt a sok hülyeséget hozzád vágjam?
-Miért? Fel kellett volna pofoznalak?-emeltem fel a tekintetem rá.
-Az is egy megoldás lett volna.-jegyezte meg.-El se hiszem hogy ez kellett, hogy végre újra elmond az érzelmeid.
-Micsoda?-néztem értetlenkedve.
-Hogy eljöjjünk ide...együtt. Ha ez segített számodra igazán mondhattad volna hogy utazzunk el valahova hamarabb.
-Persze. Már útlevéllel kellett volna eléd mennem nem?
-Csodás ötlet lett volna.-rég éreztem ilyen békét a lelkemben. Még annak ellenére is hogy tudtam a mögöttünk álló út még rögös.
-Kérdezhetek valamit...?
-Bármit.
-Nagyon sok fájdalmat okoztam neked...amikor...nem emlékeztem rád?
-Fájdalmat? Soha. Kicsim te soha se okoztál nekem fájdalmat. Hittem bennünk...a szerelmünkben.
-Mindent elrontottam.
-Mi? Nem. Kicsim...-emelte meg az állam.-Nem a te hibád a baleset. És az sem hogy elvesztetted az emlékeid.
-Melletted kellett volna maradnom.
-Aznap én hibáztam Eve. Biztatnom kellett volna téged és nem azt hinni hogy Alex miatt hagysz el. Veled kellett volna mennem, a támaszod lenni.-mindketten sajnáltunk sok mindent. A nyakhajlatába temetve az arcom bújtam hozzá szorosan közel.-Szeretlek Eve. Őrülten szeretlek. Azóta a nap óta amióta megismertelek csakis érted élek.
-Szeretlek.-mondtam ki ahogy jobban és jobban a közelébe akartam kerülni, még ha ez már fizikailag lehetetlen is volt.
-Mostantól minden rendben lesz.-simogatta a hajam. Ezzel az egyetlen mondatával megnyugtatta a lelkem és elnyomott az álom.

☆☆☆

Erős napsütés égette reggel az arcom. Itt teljesen más az idő mint Amerikában. De mégis annyira felüdítő érzés volt hogy minden gond nélkül kelhettem. A szemeim találkoztak Andyével aki édesen mosolygott rám.
-Jó reggelt a világ legszebb nőjének.
-Jó reggelt.-mosolyodtam el. Szinte azonnal az ajkaimért hajolt, ahogy szorosan tartott magánál nehogy egy pillanatra is elszakadjak tőle.

-Jól aludtál?-kérdezte az ajkaimnak súrolva.
-Rég aludtam ilyen jól.-válaszoltam és ez valóban így volt.
-Én is.-simított ki egy kósza hajtincset az arcomból.-Mit csináljunk ma? Kiránduljunk, menjünk a strandra vagy itt szeretnél maradni?
-Elhoztál Olaszba és azt gondolod majd a szobában maradunk?
-Tudok egy két izgalmas programot ide is.-kacsintott rám.
-Remek, ne felejtsd el őket. Este kipróbáljuk. De most felkelni.-szinte pattantam ki az ágyból. Andy azonban továbbra is feküdt.-Gyerünk!-mondtam lelkesen mire ő a párnát a fejére helyezte.

-Andy!-vágtam hozzá mégegy párnát nevetve.-Gyere már. Éhes vagyok és tegnap itt láttam egy igazán csábító kávézót.
-Megyek, megyek.-nevetett. Perceken belül már mindketten el is készültünk. Én egy nyárias ruhát vettem fel ami a kirándulásra is és a strandolásra is tökéletes volt.
A kávézóhoz kézen fogva sétáltunk. Kellemes hangulata volt az egész helynek. Olyan családias. Miután körbenéztem a szemem Andyre terelődött.

Basszus. Micsoda izmok és micsoda pasi. Muszáj neki ilyen dögösnek lennie? Figyelem ahogy a fiatal lányok kuncogva össze-össze súgnak és végigmérik őt. Elönt a féltékenység. Ha megtépem őket vajon a rendőrség engem fog bűnösnek találni vagy Andyt az istenség kinézete miatt? Bár egy ilyen pasit a cellába küldeni kész hiba lenne. Inkább magam jelentkezek a fogdába.
-Mondtam hogy maradjunk a szobában.-mondta ahogy rám se nézett.
-Hogy?-ébredtem fel a gondolataimból.
-Nyugtass meg hogy ha még el is kezdtél levetköztetni a boxer még rajtam volt. Nem szeretnék merevedéssel itt állni és várni a kávénk miattad.
-Akkor lehet inkább valami jegeset kellett volna kérned?
-A tiéd az nem?
-Kimondta hogy adok belőle?-vettük el a pultról a rendelést. Kilépve a kávézóból azonnal belekortyoltam a kávémba és isteni volt.-Ne nézz így rám. Te kérted azt. Ebből nem kapsz.-ízleltem meg újra mire amint elengedtem a szívószálat az ajkai az enyémre tapadtak. Meglepődtem mert váratlanul ért. Andy egy sunyi mosollyal kapta be a szívószálam és kortyolt a hűsítő kávémból.
-Az ajkaidon finomabb volt.-mondta.-De annyira hideg hogy a farkam is megkeményedett.-elnevettem magam.
-Bolond vagy.-csókoltuk újra egymást ahogy a keze a derekamon pihent. De tény hogy rég voltunk önfeledten ennyire boldogok és ez szörnyen hiányzott. Újra azt éreztem valaki szeret engem. És nem mellesleg a férfi akiért bármit megtennék.
-Mik ezután a terveink? Hova menjünk?
-A strandra. Látni akarom a szexi tested ahogy a víz megcsillan rajta. Bár a rengeteg szemet nem várom ami rád tapad.
-Engem csak egy szempár érdekel. Ha őket magaménak tudhatom már boldog leszek.
-Már egy ideje csak téged néznek.
-Helyes. Akkor nem lesz probléma.
-Muszáj ilyen helyesnek lenned Mr. Tökéletes?-kérdeztem tőle.
-Akkor hogy verne hevesen a szíved édesem?
-Már a szavaidtól hevesen ver.-jegyeztem meg.
-Akkor várd ki mi lesz az esti programunk. Ígérem ha felmerülne benned a kérdés hogy a tengervíztől nedves e a bugyid a válasz nem lesz.-nagyot nyeltem.-Induljunk a partra.
-N-nem akarunk inkább a szobában maradni?-dadogtam szinte a kérdést.
-Gyerünk édes. Be akarlak kenni téged a naptejjel.
-Istenem most adj erőt hogy ne élvezzel el a strand közepén ezt a pasit látva.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*