Valahogy távol kellene tartanom magamtól őt mégis egy újabb estét töltöttünk egymás mellett. Most pedig reggel szinte egy hirtelen meggondolásból már arra kért csomagoljak mert egy óra múlva indulunk. Hogy hova? Fogalmam sincs. De itt állok a reptéren a magángépe előtt.
-Ugye most fel fogsz szállni?-kérdezte.
-Svájcba is repülővel kellett mennem.-oktattam ki.
-Jó, jó! Akkor ezzel nem lesz most problémánk.-nevetett. Visszaemlékeztem mikor legelőször vitt Párizsba én pedig annyira izgultam hogy nem akartam a gépre felszállni mi van ha lezuhan. Vajon ha tudná hogy emlékszek erre eszembe juttatná ezt a pillanatot?
A gépre felszálltam és helyet foglaltam. Komolyan nem vagyok normális. Itt ülök vele a gépen kettesbe és azzal igyekszem meggyőzni magam hogy ebben a döntésemben nincs hiba mikor maga ez egy óriási hiba. Hogy fogok tudni elszakadni tőle ha újra ennyi időt töltök együtt vele? Vajon ő pont azért teszi hogy az a Eve aki elhagyta újra beleszeressen?
Szembe leült velem egy elégedett mosollyal az arcán.
-Elmondanád hova viszel?-kérdeztem.-Ugye nem tart sokáig? Mert nekünk dolgozni kell az autista házon.
-Egy kis kikapcsolódást megérdemlünk.
-Maga a kikapcsolódás nem lenne egy rossz ötlet de nem hiszed hogy rossz emberrel ülsz itt?
-Hm...nem.-nem is gondolkozott egy cseppet se a válaszon. A szemei engem néznek és ahogy rám mosolyog egy cseppet se segít hogy az érzéseim halványuljanak felé.-Bízz bennem kicsim.
-Nem arról van szó hogy nem bízok. Maga ezt az egész utazást helytelen döntésnek gondolom.
-Ugyanezt mondtad mikor a konyhapulton ülve az ujjadra akartam húzni a gyűrűt.
-Mert nem mondtam igent.-nevettem.
-Dehogynem. Eszedbe juttassam újra?
-Nem fogsz a gépen megujjazni.-figyelmeztettem.
-Akkor sem ujjaztalak meg. Csak...megérintettelek.
-Miért csinálod ezt? Pont távolságot kellene tartanunk erre...
-Te félsz kimondani az igazságot. Az igazságot hogy az élet minket egymásnak szánt.-nem válaszoltam.-Kapcsold be magad. Indulunk.-mielőtt beköthettem volna magam a kezei már helyettem is megtették.-Ne izgulj. Ha zuhannánk ígérem a testemmel védeni foglak.
-Oh ez nagyon megnyugtató.-mosolyodtam el.-De azért ígérd meg hogy fent maradunk ameddig kell.
-Ha soha se szállna le a gép...legalább örökké egymás mellett lehetnénk.
-Egyszer minden véget ér Andy.
-De nem mi.-kapcsolta ki az övét majd az enyém.-Fent is vagyunk.-a szemeim az ablakon kinéztek és a mai napig hihetetlennek gondoltam hogy mellette mennyire könnyedén sikerült egy két félelmem legyőzni. Megszoktam a gépeket már de a felszállás és leszállás még a mai napig egy nehéz pont számomra a repülésben.
-Mit fogsz tenni ha...mondjuk Amelia eléd állna és azt mondaná válassz. A menyasszonyod ezért gondolom valami érzésed csak van irányába.-valóban érdekelt a válasza.
-Téged választanálak.
-És...ha mondjuk...azt mondaná mellette boldogabb lehetnél? Mert mondjuk ő soha se hagyna el téged ahogy én tettem? Hisz nálam soha se lehetsz biztos semmiben.-hogy min dolgoztam? Azon hogy ráébredjen nem én vagyok az a nő akire szüksége van.
-Téged választanálak.
-És...ha mondjuk...azt mondaná gyermeket vár tőled?-nagyot nyeltem. Hisz egyszer biztosan megtörténik ez. Várandós lesz Andytől és a pici gyermekét fogja hordani a szíve alatt.
-Téged választalak.
-Mi? Nem! A gyermekedről lenne szó...-magyaráztam volna mikor a szavamba vágott.
-Soha se feküdtem le vele.-vallotta be mire a szemem rákaptam. Mi? Mit mondott?-Lehet eljegyeztem de soha se értem hozzá egyetlen egy ujjal sem.
-S-Soha se...?
-Mikor elmentél megfogadtam hogy senkihez sem fogok soha úgy hozzáérni. És talán a legfontosabb. Soha se fogja senki se megkapni a szívem rajtad kívül.
-Honnan tudtad hogy visszajövök...?
-Nem tudtam. Csak bizakodtam.
-Bunkó voltál.-hullt ki egy könnycsepp a szememből egy apró nevetés kíséretében.
-Azt hittem ideges leszel és beismered hogy szerelmes vagy belém...még mindig.-mondta egy mosollyal az arcán. A reményt látva a szemeiben.
-Andy én...
-Ha nem lenne Amelia...igent mondanál újra?-tette fel a kérdést. Hirtelen belémszorult a levegő.
-Andy mondtam már hogy...
-Lehetetlen hogy szerelmes legyél Alexbe. Ebben száz százalékig biztos vagyok. Tehát ha valami akadályt is jelenthet számodra az egy valami lehet. Mégpedig hogy menyasszonyom van.
-Miért hiszed hogy nem szerettem bele másba? Lehet nem Alex de...-kit akarok etetni?
-Majd ha nem ver ilyen hevesen a szíved kicsim a közelembe akkor próbáld ezt megmagyarázni.-a szemeink harcolnak egymással.-Te lehet képtelen vagy beismerni de a tested beszél hozzám édes. A szemeidben látom mennyire harcolsz az érzelmeid ellen. A mellkasod szabálytalanul jár a közelemben minden alkalommal. Ha pedig hozzádérek a tested libabőrös lesz és többet és többet akar.-nagyot nyeltem. Igaza van. Szinte nem tudok uralkodni a testemen. Már most majd felrobbanok. És most nem csak a nedvességről van szó a bugyimban. Hanem az egész testem szinte sikoltozva harcol azért hogy az övé legyek. Csakis az övé.-Tudod hogy bármikor megváltoztathatom hol szálljunk le?
-Mire célzol?
-Arra hogy ha akarom ez a gép addig fog itt fent maradni amíg én azt akarom.
-Na nem.-nevettem.-Ennek a gépnek le kell szállnia. Mindegy hogy hol de ha lehet minél előbb.-a telefont a kezébe vette és csak figyelem az elégedett mosolyt az arcán. A füléhez emelte a készüléket.
-Mr. Horris...amíg nem mondom tartsa a gépet a levegőben. A gyönyörű jövendőbeli feleségem még egy picit csodálni akarja a kilátást.
-Ezt....ezt nem teheted!-háborodtam fel ahogy lerakta a telefont.
-Akkor valld be. Valld be hogy szeretsz. Hogy csak engem akarsz.-győz. Minden alkalommal győz ellenem. Nem válaszolhattam.-Akkor csak egyszer mond ki hogy szeretsz. Ha valóban azt fogom hallani a hangodban hogy már nincsenek érzelmeid most azonnal leszállítatom a gépet és hazaviszlek. Nem foglak arra kérni töltsd velem ezt a pár napot.-egy pillanat alatt álltam fel a helyemről és a karjai azonnal az ölébe húztak engem ahogy az ajkaink vadul táncoltak. A csípőm lassú mozdulatokat tett az ölében és tudtam...tudtam hogy vesztettem.-Végül az ujjaim csak benned lesznek?-kérdezte egy mosollyal az arcán.
-Reméljük más is.-mondtam szinte könyörögve.
-Irány a gép hátuljába. Ideje megnézni milyen a gépen az ágy.
-De...előtte nem szólsz a pilótának hogy majd szálljon is le?
-Nem...legalább itt egyedül vagyunk távol a világtól.-elmosolyodtam ahogy a karjaiba emelve engem vitt a hát hátuljába kialakított szobába. Szeretlek. Még ha ezt nem is hallhatod.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*