Másnap hazarohantam munka után. Meg kell mondanom, nem rossz dolog Andynek dolgozni. Az irodájába nem látni be így minden alkalommal mikor behívott rögvest az ajkaimnak esett. Először megijedtem mi van ha valaki meglát minket, de az izgalom hogy lebukhatunk mégis annyira sok adrenalint adott hogy szinte vártam mikor hív be magához újra meg újra. És meg kell jegyeznem, ma Mr. Barbernek rengeteg kérése volt. Szerencsére.
Viszont minél nagyobb titokban akartuk a kapcsolatunk tartani. Ehhez pedig az kellett hogy egy csepp figyelmet se vonjunk egymásra. Én tisztes távolságba álltam a liftbe Andy mögött. Az ajtó megállt a kilencedik emeleten. Egy csapat munkatárs állt az ajtóban. Ugye ezek nem akarnak mind beszállni? Utálom a tömeget.
-Várják meg a következő liftet.-mondta Andy annyira főnökös stílussal hogy a bugyim benedvesedett. Ez a pasi egy bugyi gyilkos. Az ajtó bezárult én pedig csak figyeltem hátulról a széles vállát.
-Nem szereted a tömeget?
-Nem igazán.-motyogtam.
-Akkor innentől kezdve erre figyelek.-mosolygott hátra a válla felett.-Ma este nálam vacsorázol? Vagy inkább elvigyelek valahova?-mindig kényeztetni akart. Szinte a tenyerén hordozott a nap huszonnégy órájában.
-Ma este a testvéremmel vacsorázok. Lehet elfelejtettem mondani.
-Nem baj. Akkor a vacsora után érted mehetek?
-Nem tudom mikorra végzünk, nyugodtan feküdj le.
-Nélküled?
-Most miért hangzott ilyen meglepettnek a hangod?
-Miből gondolod hogy én nélküled akarok aludni?
-Semmiből.-nevettem.-Csak azt mondtam hogy lehet későn végzek és...-megszólalt a telefonom. Emlegetett szamár.-Ne haragudj ezt fel kell vennem.-Andy szemei kiéhezettek voltak. Láttam rajtuk.-Szia Nat.
-Eve! Akkor áll az este?-kérdezte a telefonba.
-Persze. Hisz megbeszéltük.-szeretem a nővérem. Talán már hozzászoktam hogy ő volt mindig a tökéletes lány a családban. De tény hogy nála jobb nővért nem kívánhattam volna.
-Este akkor a törzshelyünkön?
-Ott leszek.
-Rendben, szeretlek!
-Én is téged.-raktuk le a telefont.
-A nővéred vajon hamarabb elengedne a csajos estétekről ha megtudná hogy nélküled képtelen vagyok aludni?
-Ne szórakozz már.-nevettem ahogy elraktam a telefont. A kezei a lift gombjaihoz értek majd egy gombnyomással megállította a fémszerkezetet.-Mit művelsz? Mi lesz ha rosszul leszek?
-Majd segítek rajtad.
-Újraélesztesz?-kérdeztem nevetve. Közelebb lépett ahogy a testünk összeért. A légzésem nehezült.
-Mit művelsz velem Eve?-suttogta az ajkaimnak.
-Andy ha belépnek...
-Van legalább tíz percem míg újra elindul ez a vacak szerkezet.-az ajkaim mérte fel a szemeivel.-Megbolondulok érted.
-Az én életembe mindenki bolond velem együtt, üdv a csapatban.-ha ideges voltam a közelébe viccelődtem. De ha tudná mennyire akarom őt.
-Mondjak neked egy őrültséget?
-Mondj.
-Nem akarok egy percet se nélküled tölteni.
-Tudod Mr. Tökéletes, pedig ma muszáj leszel túlélni nélkülem.-hajoltam az ajkaiért de nem érintettem meg őket.
-Már meg se csókolsz?
-Munkahelyen vagyunk, hisz tudod.-léptem egyet egy huncut mosollyal hátra.
-Francba a munkahellyel.-esett vadul az ajkaimnak.
-Nyolc perc.
-Bőven elég. Majd a kocsiban folytatom.
-Ma metróval megyek.-ma tudtam hogy a makacsságommal kikészítem őt. De élveztem ahogy szenvedett a tudattól hogy nem leszek vele, hogy nem kényeztethet.
-Biztos hogy nem, hazaviszlek.
-De a metró...
-Mondom viszlek, Eve. Viszlek mert a barátnőm vagy.
-Még ha csak én tudom ezt, akkor is marha hevesen ver miatta a szívem.-haraptam az alsó ajkamba.
-Ne húzd az időmet. Már csak hét percem maradt.
-Hat és fél.
-Francba.

☆☆☆
-Jó hogy végre együtt vacsorázunk, olyan rég csináltunk ilyen csajos estét.
-Te is mindig dolgozol és én is.
-Még mindig annál a szar cégnél vagy?
-Nem szar cég.
-Mennyit is keresel? Ezerötszáz dollárt?
-Most léptettek elő.
-Téged? Mégis miért?
-Ez egészen kedvesen hangzik a szádból. Ennyire hihetetlen hogy nekem is lehetnek sikereim?
-Nem az.-ezt nem szerettem benne, mikor azt hitte csak neki lehetnek sikerei.-De mégis mivel érdemelted ki ezt az előléptetést?-jó teljesítmény?
-Mondjuk a jó munkámért?
-Eve.
-Muszáj ennyire lenézned? Tény hogy nem én vagyok az ész a családban de akkor is!
-Jól van, nyugodj már meg.
-Ha csak ezért akartál velem vacsorázni...
-Jól van, sajnálom. Oké? Sajnálom.-nem tudtam rá haragudni, pedig ilyenkor szívesen megtettem volna mert a lelkemig gázolt.-És miújság a pasikkal? Milyen akit anya szervált neked?
-Te is tudsz róla?
-Persze, együtt választottuk ki neked.-ivott a mojitojából.
-Meg se lepődök.-motyogtam.
-Jól nézett ki és remek állása van. Ez elég, nemde?
-Nem randiztam vele.
-Micsoda?-csattant ki belőle a kérdés.
-Nem randiztam vele.-most én kortyoltam a koktélomba.
-De hisz anyával...
-Dadogott.-reagáltam gyorsan.
-És?
-Nem lehetne hogy ne a szerelmi életemmel foglalkozzunk?
-De Eve....
-Azt mondtad csajos este lesz de legszívesebben haza mennék.
-Maradsz. Egy pasi már fél órája engem bámul.-morgott rám.
-Mi?-fordultam volna meg de nem engedte Natasha.
-Nehogy megfordulj, ennél feltünőbb nem is lehetne az egész.-persze, miért is ne? Ő neki mindig mázlija volt az egész életében. Bár...kivételesen én se panaszkodhatok. Mert úgy érzem Andy mellett nagyon is boldog vagyok.-Basszus Eve, ha látnád...
-De nem engeded.-untam magam.
-Olyan izmos és helyes. Ahogy a pultnak támaszkodik. Biztos remek genetikája van. Ha összeházasodunk és gyerekeink lesznek...

-Hohohó! Álljunk meg. Még nem is ismered.
-Te még is szültél volna Alexnek gyerekeket pedig látod, te se ismerted.-ez fájt. A múltamat felhasználni fegyvernek. Tudja mennyire megviselt a szakítás, a megcsalád mégis az orrom alá dörgölte.-Úristen, idejön! Meg ne szólalj!-gyorsan megigazította magán a ruhát ahogy a két szinte alig észrevehető mellét kidobta premier plánba. Egy tincset a kezei közé vett és úgy csavargatta, majd kényesen viháncolni kezdett.
-Jó estét.-hallottam meg a férfi hangot magam mögött és a szívem megállt.
-Helló.-már majdnem kitépte a tincset a hajából idegességében.
-Bocsánat a zavarásért, de Evehez jöttem.-felnéztem mikor megláttam magam mellett Andyt.

-A húgomhoz?-kapta fel a fejét Natasha. Zavarba jöttem.
-Natasha ő...Andy.
-Te ismered ezt a pasit?-nevetett.-Mi ez a kész átverés?-Andy láthatta az arcom ahogy a szemeimből egy könnycsepp gördült volna ki ha nem tartom magam. De nem sírhatok. El kellett fogadnom hogy a családomba nem én vagyok a tökéletes élettel megáldott személy.
-Üdvözlöm Natasha, a nevem Andy Barber.-nyújtotta felé a kezét Andy. Tuti beleszeret a nővérembe ha meglátja a barna szemeit. Mindenki szinte beleszeret.
-Natasha Quinn.-nyújtotta felé a kezét.-Honnan ismeri a húgomat?
-Ő a barátnőm.-büszkeséggel mondta ki.
-Mi?
-Tudom hogy ezt az estét kettesbe tervezték tölteni.-szólt közbe Andy mielőtt ezer meg ezer kérdést tehetett volna fel Nat.-De mit tehetnék ha képtelen vagyok nyugodtan aludni míg Eve nincs a közelembe?-nézett rám.-Így ha megengedi elrabolnám őt. A sofőröm szívesen hazaviszi magát.
-A so...sofőrje?
-Az étterem előtt parkol. Bárhova elviszi ez miatt nem kell aggódnia.-a nővérem az én szemeimből kereste a választ.
-Eve!
-Gyere édes.-mondta Andy. Maradnom kellene a nővéremmel mégis felálltam. Andyvel akartam lenni. Mert most jelen pillanatban úgy éreztem ő az egyetlen aki a boldogságomnak örül.-Nem fogsz így megfázni édes?-megráztam a fejem.
-Hiányoztál.-mondtam neki.
-Reméltem is. Mert te is nekem.-húzódott egy mosoly az arcára.
-Eve!-hallottam meg a nővérem hangját. Visszafordítottam a fejem.-Honnan tudod hogy ő nem fog kihasználni mint Alex? Hisz nézz magadra...!-ez a mondata fájt a legjobban.
-Maga nem sűrűn nézett tükörbe nemde?-nézett Andy Natashara.-Akkor tudná a húga mennyire jobban tündököl magánál.-megvédett. Ő itt van mellettem és megvédett. Készen álltam. Készen álltam amitől a legjobban féltem. Neki adni a szívem.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett❤️*