-Kicsim...-mentem a fürdőszobához ahol Eve épp a tükör előtt igazított a sminkjén.-...ne haragudj ez miatt az este miatt. Én azt hittem fixen mondtam az asszisztensemnek hogy mondja le.
-Miért kérsz bocsánatot?-fordult felém.
-Mert jelen pillanatban lehet nem ez a legjobb ötlet hogy mi ilyen eseményeken részt vegyünk.
-Az emlékeim miatt?-kérdezte. Bólintottam.
-Ne értsd félre de...rengetegen lesznek ott akik ismernek téged. Minket. És nem biztos hogy mindannyian tudják hogy neked...baleseted volt. Félek hogy megrémiszt majd az hogy mennyien ismernek téged miközben te...
-Nem emlékszem senkire.-fejezte be. Bólintottam.-A feleséged vagyok. Úgy érzem nem lennék a legjobb ebben a pozícióban ha nem lennék melletted.
-Megértenék.
-Akkor is. Az emberek beszélnének a hátad mögött hogy a feleségednek ennyit sem jelentesz hogy részt vegyen ezen a rendezvényen.
-Nem érdekelne a véleményük. Te érdekelsz.
-Engem pedig érdekel hogy ne azt mondják hogy egy senki vagy számomra mikor láthatólag igenis fontos pozíciót töltesz be az életemben.-sétált elém majd egy nyakláncot adott a kezembe.-Segítesz nekem?-kérdezte majd megfordult és a haját oldalra helyezte. Én a nyakára igazítva az ékszert csatoltam fel a helyére.-Köszönöm.-csókolt meg.-Most pedig induljunk. Ha időben hazaérünk talán még másra is lesz időnk.
-Másra?-kaptam fel a fejem. Ő huncut mosollyal az arcán elsétált mellettem.-Itthon maradunk!-kiabáltam utána.
-Már késő. Felerőszakoltam a ruhát magamra.-mondta nevetve.
-Én ezt könnyen megoldom.
-Csak ha hazaértünk. Ígérem lesz meglepetés is.-harapott az alsó ajkába. Francba.
Egész úton a kezét fogtam és csókolgattam. Szívem szerint nem vinném el egy ilyen helyre. Az emberek ritkán híresek a kedvességükről. Főleg ezek az emberek. De egy fontos projekt miatt akartam még régebben ezt a rendezvényt. Csak hibát követtem el mikor nem ellenőriztem hogy az asszisztensem valóban a kérésem alapján járt el. Leparkoltunk az épület előtt ahol a találkozót leszerveztük. Rengeteg autó parkolt a területen. Sokan eljöttek. Kisegítve Evet az autóból a szeme azonnal a környéket pásztázta.
-Kicsim inkább menjünk haza.-szörnyen féltettem.
-Mr. Barber, Mrs. Barber öröm Önökkel találkozni.-rohant azonnal szinte elénk egy nyugat-amerikai vállalkozó. Kezet ráztunk, majd a feleségem felé nyújtotta a kezét. Ő kisebb hezitálás után rázott kezet a férfival.-Mrs. Barber maga káprázatos.
-Köszönöm.-mosolygott a férfira.
-Rengeteget hallottam a maga vállalatáról is. Egyszer szívesen tárgyalnék magával is nem-e a cégeink megállapodásra tudnának jutni.
-Persze.-mondta kisebb zavarodottsággal.
-Ha kérhetem ezt a megbeszélést máskor ejtse meg a feleségemmel. Bizonyára nem hallotta hogy a feleségem kisebb balesetet szenvedett. Szeretném ha teljesen felépülne mielőtt a vállalatában újra aktívan venne részt.-védtem őt. Pont az ilyen emberektől akartam őt megvédeni akik az állapotát nem nézve a saját érdekeik figyelik.
-Oh, majd el is felejtettem. Udvariatlan voltam Mrs. Barber. Ugye jól van?
-Jól vagyok köszönöm a kérdést. Amint jobban leszek ígérem keresni fogom magát.
-Köszönöm Mrs. Barber. Remélem kellemesen telik majd az estéjük.
-Köszönjük.-rámnézett mikor Mr. Coughtly elment.-Ne feszülj be drágám.-becézett nevetve.-Értem én hogy védeni akarsz de ez miatt ne légy ennyire ideges. Rendben?
-Ekkora egy parasztot.-jegyeztem meg.-Biztosan tudott a balesetedről őt pedig csak a kibaszott üzlet érdekelte.-morogtam.
-Nem tehetnek arról hogy ebben az állapotban vagyok. Másrészről én se várhatom hogy mindenki észbe tartsa azt hogy most nem vagyok alkalmas a cég vezetésére. Kérlek ne légy ez miatt ideges.
-Eve...
-Inkább...gondolj erre az estére úgy hogy együtt lehetünk, új élmény kettőnknek. Én szeretném jól érezni magam veled. Vagy te nem így vagy ezzel?
-Tudod hogy veled akarok mindig lenni.
-Akkor fogd meg a kezem. Sétáljunk be azon a hatalmas ajtón. Húzz magadhoz és táncolj velem, miközben a fülembe dúdolod a dalokat. Pont mint karácsony este.
-Még ha hamis vagyok akkor is?-kérdeztem mosolyogva. Nem hiszem el hogy ez a nő az emlékei elvesztése után is ennyire édes tud lenni.
-Még akkor is. A szívem hevesen dobog mindig ha a közelembe vagy.
-Eve...
-Gyere velem és csak húzz magadhoz.-nyújtotta felém a kezét. Megfogtam a kezét ahogy együtt vonultunk be a terembe. Sokan minket néztek de valahogy Eve mellett nem tudtam erre figyelni. Egy két emberrel kezet fogtunk majd szinte azonnal a parkettre rángatott. Szorosan húztam magamhoz ahogy az ütemre mozogtunk. A nyakhajlatomba temette az arcát ahogy én a füléhez hajoltam és dúdolni kezdtem a dallamot. Apró nevetés hagyta el az ajkát.
-Szeretlek.-mondtam neki. Ez az este tökéletes volt mindaddig míg el nem hagytam Eve oldalát. Eve ragaszkodott hozzá hogy amiért itt vagyunk azt intézzem is el. Így az üzleti partnerek közé keveredtem ő pedig egy két régi ismerőssel próbált újra megismerkedni. Mégis annyira elveszett volt. A szemem sarkából láttam ahogy a pultnál ült és egy férfi közeledett felé. Rossz megérzésem lett így azonnal felé indultam.
-Sajnálom de nem emlékszek magára.-hallottam Evet.
-Ugyanmár. Táncoljon velem.-húzta volna a kezénél.
-Sajnálom de nincs kedvem.-állt ellen Eve. Egy pillanat alatt téptem ki a kezét a férfi kezei közül.
-Takarodjon a feleségemtől!-kiabáltam. Nem volt ismerős számomra a férfi és szemmel láthatólag korántsem volt józan.
-Maga a férje?-kérdezte a férfi.
-Igen, úgyhogy jobb ha távol tartja magát tőle!-mondtam idegesen. Azonnal Eve felé fordultam.-Jól vagy kicsim?-ő bólintott.
-Mennyibe kerül?-kérdezte a férfi.
-Hogy?-fordultam felé.
-Mennyibe kerül...egy éjszaka a feleségével?
-Andy menjünk haza.-fogta meg a kezem Eve.
-Hogy mi a francot kérdezett?-öntötte el a fejem az idegesség.
-Azt kérdeztem mennyibe kerül ha megdugnám a feleségét.
-Maga rohadék!-indultam meg a férfi felé ahogy azonnal behúztam neki.
-Andy!-hallottam Eve kiabálását.

☆☆☆

-Mr. Barber?-kérdezte a rendőr a cella előtt.
-Igen?
-Lerakták az óvadékot. Távozhat.-nyitották ki a fémajtót.
-Ez a rohadék?-néztem a mellettem lévő cellában fekvő férfira akit jól helyben hagytam.
-Még marad. Úgy látom nem ismeri még, de erősen ellenzi az építész-vállalkozások terjeszkedését. Szerinte a maguk hibája a környezet pusztulása.
-Gondolom azért tett megjegyzéseket a feleségemre.-nem hiszem hogy ez volt a problémája. De mindegy is. Amíg nem látom a feleségem közelébe nem érdekel. A hátsóhelyiségből kijutva megláttam Evet.-Kicsim...-siettem hozzá ahogy magamhoz húztam.-Ne haragudj.
-Hát nem éppen ilyen estére gondoltam a meglepetés résszel.-nevetett.
-A kisasszony kifizette az óvadékot. Így távozhatnak. Ezt a papírt írja alá Mr. Barber.-nyújtott felém egy papírt a biztosúr. Én aláírtam majd ahogy csak tudtunk távoztunk a helyszínről. Hazaérve Evet figyeltem aki a fürdőben az ékszereit távolította el.
-Egész úton hozzám se szóltál.-jegyeztem meg ahogy a nyakkendőmet meglazítottam.-Sajnálom hogy elrontottam az esténket de...
-Máskor is verekedtél értem?-kérdezte.
-Hogy?-lepődtem meg a kérdésén.
-Azt kérdeztem hogy máskor is verekedtél értem?
-Ha ez valami becsapós kérdés lenne kérlek kacsints a jobb szemeddel.-mosolygott. Mégsem vagyok bajban?
-Édes voltál.-sétált hozzám.-Még ha ezzel börtönbe is zártak. De Mr. Barber...ha lehet többet ne csinálj ilyet.
-Eve...
-Aggódtam érted.-mondta a szemembe majd megölelt.-Nem tudom mit művelsz velem Andy...de a szívem szörnyen boldog ha veled van és sajog ha távol vagy. Normális ez?-kérdezte a mellkasomhoz bújva.
-Én is pont így érzek.-mondtam.
-Kár lenne ellenkeznem nemde?
-Mivel kapcsolatban?-nem tudtam most miről beszélünk.
-Az érzéseimmel.
-Az...érzéseiddel? Eve ha most....-pánikoltam.-...ígérem jobban fogok igyekezni! De ne hagyj el.
-Elhagyni?-nézett fel rám.-Mi ez a félelem manapság nálad?
-Azóta rettegek ettől amióta...
-Amióta nem az a nő vagyok akibe beleszerettél?
-Nem!-ellenkeztem azonnal.-Te ugyanaz vagy. Hidd el hogy nincs ennek semmi köze ahhoz hogy...
-Akkor ha ugyanannak a nőnek gondolsz aki voltam tudnád hogy nem foglak elhagyni.
-Eve...
-Leonor beleültetett valamit a fejembe és nem tudom ezt kizárni.
-A nővérem idióta dolgokat tud mondani néha. Ne is hallgass rá.-tanácsoltam.
-Tényleg? Ne hallgassak rá?
-Ne mindenben.
-Tehát akkor most se?
-Nem tudom miről van szó, de biztonságosabb ha nem teszed.
-Oh tehát az az állítása miszerint lehet érzéseket táplálok feléd hamis meglátás?-nevetett.-Jó tudni.-sétált a szobánkba.
-Érzéseket táplálsz?-ismételtem meg amit mondott.-Mármint ki felé?-mentem utána ahogy figyeltem ahogy előveszi estére a hálóingjét.
-Feléd. De ha te szerinted ez egy hülyeség...-hozzárohantam és a kezemmel befogtam a száját.
-Pillanat! Te érzéseket táplálsz?-kérdeztem mire vállat vont.-Eve kérlek válaszolj!-hümmögött.-Eve!
-A francba már!-húzta el a kezem a szájáról.-Nem tudok ha befogod a számat!-mondta nevetve.
-Mi? Mármint ne haragudj de most....most pontosan mit mondasz? Azt hogy....?
-Nem mondtam semmit. Te azt mondod biztosan rossz tanácsot adott a nővéred. Lehet. Inkább várok amíg...
-Állj! Várj.-állítottam meg.-Te...meglehet....meglehet hogy szeretsz Eve?-féltem a válaszától. Tudtam hogy a szerelme nem olyan mint ezelőtt. Harcolnom kell azért hogy olyan legyen. Mégis ha kimondaná azt a szót...ha hallhatnám újra tőle szörnyen boldog lennék. Tudnám hogy van esélyem, hogy van remény arra hogy ha nem is kapjuk vissza a régi életünk de új emlékekkel folytathatjuk.-Te...szeretsz engem Eve?-kérdeztem meg újra. A szívem már szinte a torkomban dobogott.
-Ha nem a nővéredre hallgatok akkor felejtsd el amit elkezdtem de ha engeded hogy hallgassak rá akkor meglehet hogy belédestem és...igen meglehet hogy már nem csak kedvellek. Kire hallgassak akkor?-figyelt engem.
-Mindenképp a nővéremre.-vágtam rá. Elmosolyodott.
-Még ha sokszor rossz tanácsot is ad?
-Mindig jó tanácsot ad.-mondtam hezitálás nélkül.
-Akkor talán...most eléd kellene állnom és elmondani az érzelmeim?-sétált elém.
-Eve ha csak egyszer képes leszel kimondani azt a szót akkor...
-Szeretlek Andy Barber.-vágott a szavamba. Kimondta? Valóban kimondta?
-Eve....
-Azt hiszem...belédszerettem Andy Barber.-nem tudtam tovább várni. Az ajkaira tapadtam és tartottam magamhoz szorosan közel. Belemosolyodott a csókunkba.
-Szeretlek.-suttogtam az ajkainak.
-Én is szeretlek.-válaszolta. Ez az amire vágytam. Ezt akartam újra hallani tőle. A szememből egy könnycsepp indult meg az arcomon.-Te...sírsz?-törölte meg a szemem.
-Nem.-hazudtam.
-Andy....
-Boldog vagyok. Szörnyen boldog.-öleltem át és nem engedtem el.

Egész éjjel a karjaimba tartottam és nem engedtem el. Soha se fogom elengedni.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*