A napok teltek és az életünk kezdett újra normális lenni. Elfogadtuk hogy most az életünkbe nem csöppent egy kis csoda de akarjuk és nem fogjuk feladni. Andy pedig még ha tagadja is, még nagyobb figyelmet szentel rám.
A mai napom hála Andynek csodásan indult de nem tudtam tovább gondolkodni mert megláttam Gracet közeledni.
-Jaj, drágám! De örülök hogy végre látlak!-jött azonnal hozzám ahogy két nagy puszit nyomott az arcomra.-Istenem, az est óta nem sikerült összehoznunk a találkozót.-ült le mellém ahogy a kezem megfogta. Olyan volt számomra mint a pótanyám. Imádtam őt és azt hiszem ő is engem.
-Sajnálom, hogy ennyire elfoglalt voltam. A cégnek rengeteg munkája lett hirtelen és tudod hogy szeretek felügyelni mindent.
-Jaj, drágám ezzel tisztában vagyok. Hisz ezért lettél sikeres. Ha nem érdekelne a cég akkor nem jutottál volna idáig. Csak tudod hogy szinte te vagy az egyetlen barátnőm akivel bármit megtudok beszélni.
-Én is nagyon szeretek veled beszélgetni.-mosolyogtam rá.-Mesélj miújság a családoddal? Fiad visszaszokott már a nagyvárosi életbe?
-A fiam olyan mint te. Munkamániás. Sajnálom hogy felültetett.-megráztam a fejem.
-Nem kell sajnálkoznod.
-De hisz...istenem te annyira tökéletes lennél hozzá. Olyan szép pár lennétek. Csak elképzellek mellette és máris boldog vagyok.
-Jaj Grace.-nevettem.-Hagyd hogy maga találja meg az igazit.
-Na ez az.-motyogta.-Képzeld el hogy mikor beszéltem vele akkor is arról a nőről beszélt.
-Kiről?-kérdeztem.
-A volt menyasszonyáról. Akit alig vártam hogy eltűnjön az életéből.-sóhajtott.-Egyfolytába azt mondta ő volt a tökéletes számára.
-Lehet valóban az a lány volt az.-próbáltam védeni a fiát.
-Ugyan már drágám. Az a nő egy senki.
-Nem is ismerted.-mosolyodtam el.-Lehet imádtad volna.
-Biztos hogy nem.-ellenkezett azonnal.-Az a nő biztosan hogy csak a pénzéért akart vele lenni.
-A fiad ezt csak észrevette volna.
-Ugyan, a fiam elvakul ha szerelmes. Ezért nem sikerült az első komoly kapcsolata se.
-És most? Nem hajlandó randizni senkivel?
-Azóta nem beszéltem vele. Az asszisztensnő veszi fel mindig aki tájékoztat hogy vagy házon kívül van Andy vagy megbeszélése van.
-Miért nem a saját telefonját hívod?-nevettem.
-Mert akkor úgyse veszi fel tudva hogy azon lennék mikor hozzam össze veled és...-Grace szeme kikerekedett.-...mi ez az ujjadon?-nézte a gyűrűmet. Elmosolyodtam.
-Úgy látszik nem csak a fiad olyan bolond hogy a régi szerelmet kergeti hanem én is.
-Összejöttél újra az exvőlegényeddel?-akadt ki a kérdést hallva.
-Rájöttünk hogy soha nem szerettünk ki egymásból.-válaszoltam.-Ő az igazi.
-De a fiam...
-Grace biztos vagyok benne hogy csodálatos férfi a fiad de...nekem megvan a párom. Az igazi, a tökéletes.
-Honnan tudod hogy az? Drágám hisz...
-Pár napja...terhességi tesztet csináltam.
-Terhes vagy?!
-Nem.-mondtam kisebb keserű mosollyal.-Nem vagyok az. De...ha hiszed ha nem végig ott volt velem és fogta a kezem. Összetörtem ahogy megláttam a negatív tesztet. Ő pedig szinte azonnal azon dolgozott hogy lepjen meg engem. Másnap reggel elment abba a kávézóba ahonnan régóta szemezek az ételekkel. Elhozta a legfinomabb reggelit amit valaha is ettem és...azóta minden reggel azt az isteni reggelit hozza nekem. Minden egyes reggel mire felébredek ő levezet húszonnégy kilométert hogy meglepjen. Hogy nagy dolognak számít-e? Másnak biztos nem. Egy egyszerű gesztusnak tekintené.-Andyre gondoltam.-Nekem azonban nagyon sokat jelent. Tudom jól hogy az a fél óra alvás számára is sokat jelentene, főleg egy hosszú nap előtt vagy után de ő minden reggel felkel, felébreszt és azt súgja mindjárt visszajövök, ad egy puszit és ül is az autóba. Ezek után mégis hogy tudnám ezt a férfit nem szeretni? Lehetetlen. Minden egyes nap csinál vagy mond valamit ami miatt a szívem apró kis darabjait magához veszi. És egyáltalán nem akarom azt visszaszerezni. Azt akarom hogy az övé legyen egy életre.-egy könnycsepp gördült le az arcomon.-Őrülten szeretem őt Grace és...bármit megtennék hogy a felesége legyek. Bármit.
-Istenem drágám.-törölte le az arcomról a könnyeket.-Hogy az istenbe nem talál az én fiam egy ilyen lányt mint te? Aki ennyire szeretné őt is?-elmosolyodtam ahogy Grace még mindig azon agyalt mennyire én illenék a fiához. De tudtam hogy amit elmondtam azzal többé nem kérdőjelezi meg a döntésem. Na jó, talán csak néha. De azt is azért mert a családjába szeretne tudni.-Biztos nem akarod a fiam?-elnevettem magam ahogy a kávézós, sütis csajos napunkat. Gyalog érkeztem a kávézóba de mire elindultam haza a nap már nem sütött olyan fényesen. Gracenek hívtam egy taxit én pedig gyalog indultam el. A telefonom csippanására megálltam. Elővéve a táskámból figyeltem fel Andy üzenetére.

Valóban szélsebesen ideért. Az út szélére leparkolt, ahogy kiszállt azonnal és nyitotta is az ajtót számomra ki.
-Szia kicsim.-nyomott egy csókot az ajkamra.
-Szia.-néztem őt.-Haza tudtam volna sétálni, nem kellett volna értem jönnöd.
-Egyrészről már hamar sötétedik, nem szeretem ha ilyenkor egyedül sétálsz. Ezért mindig ha ilyenkor egyedül vagy bárhol kérlek írj vagy hívj és máris jövök érted.
-Andy még csak délután három.
-Akkor is.
-Jó, mi a következő?
-Másodszor most nem hazamegyünk.
-Akkor hova?
-Teljesítem a kívánságod.-csókolt meg újra.-Szállj be.
-Mit művelsz már megint?-próbáltam rájönni arra mit tervez.
-Boldoggá teszlek.-bolond szívem majd kiugrik a helyéről.
-Már az vagyok.-válaszoltam.
-Akkor még boldogabbá.
-Ennél jobban? Lehetetlen. Az enyém vagy a boldogságom határtalan.
-Fogadjunk hogy mégis elérem hogy egy kicsit még boldogabb légy?-imádom az önbizalmát.
-Ha valami fancy vacsorát terveztél, nem lehetne hogy inkább pizzázzunk? Nincs kedvem...
-Ülj be Eve.-bökött az anyósülés felé.
-Miért is bízok meg ennyire benned?-kérdeztem.
-Mert a férjed leszek. Meg kell bíznod bennem.
-Ennél jobb érvet én se tudtam volna.-mosolyodtam el, majd beültem a kocsiba. Egy apró ugatásra kaptam fel a fejem.-Nala?-néztem Andyre aki beült vissza a kormány mögé.-Ő mit...?
-Nem hagyom egyedül otthon.-válaszolta.-Kapcsold be magad és ülj kényelmesen. Kicsit hosszabb útra megyünk.-nem tudtam elképzelni mit tervezett. De bíztam benne. Jobban mint bárki másba.
November közepe volt de az idő itt korántsem mutatta a következő hónap előjeleit hogy lassan a télbe lépünk. Nem volt szükség nagy kabátra. Egy melegebb pulóverrel beérte az ember. De én azért egy fehér sapkát is magamra kaptam. Már csak a feeling miatt. Valóban a nap gyorsan eltűnt az égről. Még csak négy órát mutatott az óra de már szinte kigyulladtak a város fényei ezzel biztonságot nyújtva az embereknek.
-Hova megyünk?-nyaggattam a kérdéseimmel amire már többszöri válaszadással is azt mondta...
-Majd megtudod.
-Pizzázni viszel a világ másik felére? Jelentem csigával megrakott pizzákért nem ugrok.
-Jobb lesz.-mondta egy mosollyal.
-Nala te tudsz valamit?-kérdeztem a kiskutyánk aki izgatottan figyelt a hátsóülésen.-Elmondod mit művel most az apád?-Andy elmosolyodott. Bele kellett törődnöm hogy most válaszokat nem fogok kapni. Beszélgettünk ahogy elmesélte a napja mennyire fantasztikusan káosz volt. De mennyivel szebb azóta hogy velem van. Ez a pasi megérdemli hogy gyűrűt húzzon az ujjamra. A szemem az út melletti táblát figyelte. Hova a francba hozott ez? És...miért látok havat?-Ez....?
-Hóra vágytál és egy kis téli hangulatra a tegnapi film után. Mit szólsz? Boldogabbá tudtalak tenni mint amilyen eddig voltál?
-ÚRISTEN!-kiabáltam boldogsággal a hangomban. Valóban erre vágytam. Tegnap este egy filmet néztünk ami szinte ráhangolódás volt a decemberi időszakra és megjegyeztem mennyire jó lenne most megélni egy ilyen pillanatot. Hogy hóban szeretnék sétálni vele kézen fogva, forró csokit inni és hógolyózni pont mint mikor kicsi voltam. Erre itt vagyunk és nézem ahogy a városi kellemes novemberi idő szinte egy pillanat alatt változik át egy csodás decemberi időszakká. Az ablakot azonnal lehúzva dugtam ki a kezem az ablakon.

Megérintettem a havat amitől egy újabb nevetés tört ki belőlem. Egy apró darabot magammal fogva mutattam Andynek a természet fehér csodáját.
-Na? Hogy tetszik?-kérdezte.
-Ez eszméletlen!-a lelkesedés nem hagyta el a hangom.
-Akkor a randinkat hivatalosan is elindítom.-jegyezte meg.
-Ez az egyik legjobb randi amin valaha is voltam.
-Reméltem is. Hisz egy délelőtt alatt nézd meg hogy megterveztem.-mondta büszkén.
-Hihetetlen vagy.-néztem őt csillogó szemekkel.
-Szeretlek.-mondta ahogy felém fordult hogy csókot lopjon.
-Én is téged.-Gyorsan nyomtam egyet az ajkára majd a fejét az út irányába fordítottam.-De az utat nézd.-nevettem. Izgatott voltam mégis hova megyünk.-Nem lehetne hogy gyorsan leparkolj valahol és elkezdjük a randinkat? Alig lesz időnk aztán...-aggódtam hogy nemsokára vissza kell indulnunk és még nem is sétáltunk a hóban.
-Nyugalom kicsim.-szólt rám.-Egy pár napot itt töltünk, nem maradsz le semmiről.
-Mi?-kaptam fel a fejem.
-A cégedhez beszóltam hogy szabadságra jössz, ezért ha bármi probléma van csak nagyon fontos esetben hívjanak. Nálam Leonor viszi a céget amíg mi randizunk. Tehát ne izgulj lesz bőven időd arra hogy kiélvezd az időt.
-Itt fogunk aludni egy szállodában?-lepődtem meg.
-Az igazság az...-a szemem megpillantott egy faházat.

-Mi a...? Itt fogunk aludni?!-a boldogságom hallható volt.
-Igen.-válaszolta.
-Hol találtad ezt a csodás kuckót?-kérdezgettem ahogy szinte azonnal kiszálltam a kocsiból meg se várva hogy kinyissa nekem az ajtót.
Andy persze gondolt Nalara aki először megjedt a hideg érzéstől a mancsain de utána szinte függője lett a hó ízének. Játékosan ugrált és harapdálta a lábai előtt heverő hótakarót. Andy egy kabátot terített a hátamra, mert ő érettebb nálam és természetesen eszébe volt hogy a meleg kocsiból ne egy szál pulóverbe ugorjon ki a hideg levegőre.
-A miénk.-válaszolta.-Vagyis még a papírokat el kell intézni mert ma vettem de a tulaj már nem használta így azt mondta hogy szinte azonnal használható.
-Mi van? Van egy kis...téli kuckónk?-kérdeztem ahogy a faházat figyeltem. Mesésen nézett ki, mesés helyen.
-Ha máskor is erre vágynál csak...be kell ülnünk a kocsiba és idejönni. A város innen nem messze van. Gyalog is megközelíthető. Van odalent korcsolyapálya, a hegyekben sípálya de...ha csak sétálni akarsz azt itt is megteheted. Hógolyózni bőven tudsz.
-Andy...
-Tudom hogy megtörtél azon a napon. Hisz...azóta abba se voltam biztos hogy szeretnéd az érintésem. Nem akartalak siettetni vagy olyanra kényszeríteni amit nem akarsz. Vagy...nem állsz készen. De hiszem kicsim hogy minden okkal történik és...
-Istenem ha ezen a helyen nem esek teherbe akkor fel kell keresnem egy orvost.-akartam őt. Az érintését. Tény hogy napokig magamba kerestem a hibát de Andynek igaza van. Minden okkal történik. Lehet ez a csöppség azért nem jött még az életünkbe mert még kettőnknek van dolga egymással. Lehet azt akarja hogy előbb házasok legyünk vagy csak simán egy ilyen helyre vonuljunk el és csak egymással törődjünk. De egy az biztos. Legyen bármi, következzen bármi az életben...ez a férfi mellettem lesz. A férjem lesz és a boldogságom. Ebből nem engedek.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*