Andyvel a kimerítő éjszaka után csodásan indult a reggelünk. Együtt reggeliztünk ahogy közbe édes csókokat váltottunk. Majd együtt mentünk munkába és el se kell mondanom mennyire nehezen hagytuk el egymást.
-Csak még egy csókot.-kapott újra az ajkaim után.
-Menj már, te bolond.-mosolyogtam bele a csókunkba.
-Csak mégegyet.-mondta ahogy szinte el se vált az ajkaimtól.
-Andy, menned kell.-a mosoly nem tudott eltűnni az arcomról.
-Veled akarok lenni.-fogta közre az arcom ahogy szinte az egészre puszikat nyomott.-Annyira szeretlek.
-Na jó, elég.-nevettem ahogy próbáltam elszakadni tőle de ő erősebb volt.-Andy.-szóltam újra rá.
-Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.-csókolgatott folyamatosan ahol csak érte az arcom.-Szeretlek.
-Én is téged, de most már indulj.-a szívem szinte kiugrott a helyéről.
-Nálam nem jobban.-újabb csók az ajkaimra.
-Csak azért nem fogok ellenkezni most nem-e végre elindulsz az irodádba a megbeszélésre.-próbáltam eltolni magamtól.
-Ellenkezz. Harcolni akarok veled azért hogy én jobban szeretlek.
-Őrülten szeretlek de ha most nem mész, akkor be kell fenyítenelek.-néztem a szemeibe amiből csak azt láttam mennyire őszintén mondja azt hogy szeret.
-Rosszalkodni fogunk?
-Én fogok ha nem mész.-valójában akkor fogtam fel hogy mit mondtam.
-Már csak azért is maradnom kellene.
-Neeem! Indulás!-próbáltam kilökni az ajtómon.
-Mond hogy szeretsz.
-Szeretlek.-mondtam hezitálás nélkül.
-Ez nem volt az igazi.-mosolygott rám. Ne mosolyogj mert az asztalon fogok kikötni.
-Őrülten szeretlek.-mondtam.
-Nem, valahogy ez se.-játszott velem. Ebben száz százalékig biztos voltam. A nyakkendőjét megfogva húztam magamhoz ahogy egy csókot leheltem az ajkaira.
-Annyira szeretlek hogy szinte visszaszámlálom a napokat mikor már a feleséged leszek.
-Farokállítóan beszélsz.-fogta közre az arcom ahogy a homlokomra nyomott egy csókot.-Szeretlek, majd kereslek rendben? De ha szükséged van rám...
-....tudom hol talállak.-fejeztem be.
-De most is jöhetsz...
-Tűnés Barber!-nevettem ahogy elengedte a kezem és egy mosollyal az arcán kilépett az ajtómon. Elmosolyodtam.
-De ha mégis szeretnéd...-dugta vissza fejét az ajtónál.
-Barber!-szóltam rá.
-Jól van, jól van. Szeretlek gyönyörű menyasszonyom.-megráztam a fejem ahogy képtelen voltam elhinni hogy lehetek ilyen mázlista? Hisz ha már csak a hátralévő életem felében ilyen boldog leszek mint amióta Andy az életem része boldogan és elégedetten halnék meg. A telefonom pittyegésére kaptam fel a fejem. Az asztalomhoz ülve oldottam fel majd megpillantottam a küldőt. Ki más lenne mint Andy.

Istenem, azt a fogadást még egy héttel ezelőtt kötöttük de még a mai napig se tudtuk meg ki nyert. De nem lehet hogy ezzel elterelje a figyelmem. Neki is dolgoznia kell.

Ez a férfi a végzetem. A mindenem. Tudtam hogy csak egy módon akadályozhatom meg őt. Az ajtómhoz siettem, majd mikor kinyílt az ajtaja a várakozó ügyfelének kiabáltam.
-Mr. Hayes! Mr. Barber tudja magát fogadni!-Andy rámnézett ahogy láttam ezért szörnyen meg fog büntetni. Mr. Hayes felállt ahogy kezet fogott Andyvel, majd Andy az utat mutatva beengedte az irodába. Még utoljára rám nézett ahogy egy kuncogás és egy ,,szeretlek" suttogása közben figyeltem a vőlegényem eltűnni az ajtó mögött. Küldetés teljesítve. Most legalább van egy kis időm a munkámmal foglalkozni. Tíz percig remekül is haladtam mikor a telefonom újra csipogott.

Még szép hogy megteszem. Legszívesebben én lennék a kávé amit megkóstol, de mire is gondolok? Mindkettőnknek dolgoznia kell. A kávét elkészítve, egy tálcára pakoltam a két bögrét, cukrot és a tejet majd az iroda irányába mentem. Bekopogtam.
-Gyere csak.-hallottam a vőlegényem hangját. Nem akartam őket zavarni ezért próbáltam halkan benyitni. Andy természetesen azonnal a papírokról felnézett és a tekintetünk találkozott. Elmosolyodtam ahogy ő is. Melléjük érve helyeztem a két bögrét eléjük.
-Oh, a kávé! Nagyon kedves Miss...-kezdte Mr. Hayes.
-Evelyn.-mutatkoztam be. Andynek megfeszült az álkapcsa. Most féltékeny lenne? A kávét a bögréjükbe töltve a férfi felé fordultam.-Cukrot, tejet?-kérdeztem.
-Kettő cukor, egy kevés tej.-válaszolta. Andynek természetesen már ösztönösen készítettem tökéletesre a kávéját.
-Egészségükre.-készültem távozni mikor Mr. Hayes utánam szólt.
-Evelyn kedves.-kedves?-Ha lenne kedves hozna nekem valami szendvicset a büféből?-nyújtotta felém a bankkártyáját. Nem vettem el.
-Máris hozok valamit.-válaszoltam bár olyan fura érzésem támadt.-Mr. Barber magának is hozhatok valamit?
-Nem szükséges. Inkább magadnak vegyél valamit.-mindig rám figyel. Eszek-e rendesen a munkahelyen, kiveszem-e a szüneteket, iszok-e eleget. Ez a férfi egy főnyeremény. A büfébe mentem ahol a szendvicsek közül is többet választottam mert fogalmam se volt mi Andy ügyfelének az ízlése. Kifizetve az ételt siettem vissza hogy aztán a munkámra tudjak koncentrálni. Újra bekopogtam.-Gyere.-hallottam meg Andy hangját.
-Oh, drága Evelyn. Már megijedtem hogy elfelejtett engem.-drága? Andyre néztem akinek az izmai megfeszültek.
-Kicsit várnom kellett a büfében, elnézést kérek.-válaszoltam ahogy egy tányérra helyeztem a szendvicseket. Az volt az a pont mikor megéreztem egy kezet a térdem hajlatától felfelé kúszni. Egy pillanat alatt pofoztam fel Andy ügyfelét.-Maga mit képzel?-kiabáltam el magam.
-Ugyan már. Mr. Barber előző asszisztense is kézségesen állt rendelkezésemre. Gondoltam maga is...-nem tudta befejezni Andy egy óriásit húzott be neki. A székkel Mr. Hayes hátraesett.
-Andy ne!-álltam elé ahogy próbáltam megállítani, de mintha egy bikát próbálnék visszafogni a kifutóba hogy ne támadjon ha a pirosat lát. Itt jelen pillanatban Mr. Hayes volt a piros célpont.
-Maga normális Barber?!-állt fel Mr. Hayes a nyakkendőjét és az öltözékét igazítva. A szája szélén vérfolt volt.
-Maga rohadék! Hogy merészeli a menyasszonyom fogdosni?!
-Andy, szívem! Ne!-könyörögtem. De a következő pillanatban már Andy kapott egy pofont. A szája széle neki is felrepedt.-Elég, szívem!-akart volna újra a férfinak menni.-Kérlek ne csináld!
-Pedig már szinte célba voltam.-ült egy önelégült mosoly az arcára.
-Maga...!-indult újra neki Andy de az arcát közrefogram.
-Nézz rám! Andy! Nézz rám! Ne csináld, kérlek!-rám nézett és tudtam hogy nem fogja bántani. Nem azért mert nem akarta. Miattam. Mert én ezt kértem.
-Takarodjon az irodámtól! És készüljön mert pokollá teszem az életét. A cége délutánra a süllyesztőbe lesz!-Andy soha se dobálozott üres szavakkal. Ha ő azt mondta így lesz, akkor az úgy lesz. Ezt már sikeresen megtanultam tőle.
-Maga Barber, a legszánalmasabb ember a világon. A menyasszonyát használja mint asszisztensnő. Kész vicc.-sétált ki az irodából a férfi. Andy elsétált mellőlem ahogy idegesen az üvegablak elé ment. Nyugtatni próbálta magát de képtelen volt rá.
-Szívem...
-Kicsim kérlek hagyj egyedül.-kérte.
-Andy...
-Minden rendben csak...egy pár percet kérek.-csak néztem őt ahogy az idegességet ami eluralkodott rajta próbálja legyőzni. Nem azért küldött el mert nem akar maga mellett. Azért küldött el mert nem akart nekem ártani. Ártani azzal hogy talán idegességében olyat mond vagy tesz amit megbán. A folyosón elhelyezett elsősegély dobozért mentem, majd pár perc múlva már kopogás nélkül léptem be.-Nem fogadok ma...-fordult felém mikor meglátott.
-Senkit. Tudom. De azért én még bejöhetek?-tudtam hogy ezek után képtelen lesz további tárgyalásokra.
-Ne haragudj, amiért kiküldtelek.-nézett rám. Elésétáltam ahogy gyengéden megsimogattam az arcát.
-Nagyon fáj?
-Micsoda?
-Andy...-tudta mire célzok.
-Elviselhető, nem kell aggódnod.-mosolygott rám.
-Ülj le, kérlek.
-Eve.
-Kérlek szívem.-a székéhez sétált ahogy leült. Az elsősegély dobozt kinyitva egy fertőtlenítőt sprayt vettem elő amivel gyengéden átkentem a sebet. Majd egy kenőcsöt amit az ujjbegyemmel helyeztem fel a sérülésre, majd egy sebtapasszal ragasztottam le.-Hogy engedhetted hogy ezt csinálja a száddal?
-Máskor inkább az orrom hagyjam hogy betörjék?-próbált humorizálni.
-Hát, lehet jobb lett volna. Most hogy foglak megcsókolni?
-Mi az hogy, hogy fogsz? Úgy ahogy mindig.
-Nem akarok fájdalmat okozni.
-Akkor fogsz ha nem fogsz az ajkaimhoz érni.-az ölébe ültem ahogy gyengéden hozzábújtam.
-Tudom hogy agyalsz de ne tedd. Ne vedd el a munkám, kérlek.-ismertem őt. Azon gondolkozott hogy hagyjam itt a munkám és csak üljek otthon egésznap. De én erre képtelen vagyok.
-Azt hittem Mr. Hayes normális ügyfele volt az apámnak. Nem tudtam hogy csak az asszisztensek miatt járt ide.
-De most már tisztában van vele hogy én más vagyok. Elvégre én Mr. Barber menyasszonya vagyok.-simogattam az arcát.
-Bárcsak a feleségem lennél. Akkor már mindenki tisztában lenne azzal hogy az enyém vagy.
-Nekem bőven elég már most az, hogy te tudod hogy hozzád tartozom. Hogy mások mit gondolnak az ne érdekeljen.-nem szólt de tudtam hogy érti mire célzok.-Mikor kezdhetem?
-Micsodát?-kérdezte ahogy végre a szemeimbe nézett.
-Az ezer csókot odaadni neked.
-Mert én nyertem?
-Ha valaki megverekszik a szerelméért, az azt jelenti hogy tényleg őrülten szerelmes belé és meg akarja védeni. Én nem vertem még meg senkit. Tehát most te nyertél. De ne bízd el magad, mert ha kell én is bármikor megtépek bárkit érted.
-Szeretlek Eve. Mindennél jobban.-ölelt át ahogy én is szorosan bújtam hozzá.
-Én is nagyon szeretlek. Mindennél jobban.-válaszoltam.-Kezdhetem a csókokat?-néztem rá. Bólintott. Én pedig egy mosollyal kezdtem puszikat adni az arca minden területére. Nem számoltam. Csak tudatni akartam vele, nincs semmi baj. Én itt vagyok. És hogy szeretem.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*