Andy gondoskodásának hála hamar meggyógyultam és végre újra élvezhettem a csókjait.
Muszáj voltam gyorsan meggyógyulni mert Layla a napot nálunk tölti. Miért? Leonornak randija van valami orvossal és miért is ne mikor? Halloweenkor. Igen, ma Halloween van és nem kell elmondanom Layla mennyire lelkes. Ellentétben az én drága vőlegényemmel. Layla édes kölyökkutya szemeinek pedig igazán nehezen lehet nemet mondani. Ezért is szereztünk be jelmezt az estére.
-Képzeld Andy bácsi.-rohant Andyhez Layla miután hazaértünk a vásárlásból.-Elsa leszek a jégvarázsból!-mutatta a jelmezt neki.
-Csodásan néz ki.-láttam az arcán hogy ezt az ünnepet szinte a háta közepére kívánja. Ha őszinte akarok lenni utoljára én is gyermekként ünnepeltem. Ha Layla ma nem nálunk lenne biztos vagyok benne hogy Andyvel kettesben egy melegvizes kádban ülve, egymás társaságát élvezve vészelnénk át a rengeteg jelmezes gyereket és szülőt. De mit tehetnénk ha gyerek van a fedélzeten?
-Szia szívem.-mentem hozzá.
-Szia kicsim.-csókolt meg ahogy én azonnal az ölelésében elvesztem. A nyakhajlatába bújtam, majd pillanatokkal később a füléhez hajoltam.
-Kicsit légy kérlek lelkesebb.-kértem. A nézése mindent elmondott. Nem akar, de a kedvemért biztos vagyok benne hogy meg fogja tenni.
-Idenézz Andy bácsi!-jelent meg Layla a jelmezében. Nagyon aranyos volt.
-Nagyon szép a ruhád.-mosolygott rá.
-Eve befonja majd a hajam. Addig te is készülj el.-Andy rámnézett én pedig idegesen mosolyogtam rá.
-Neked is vettünk jelmezt.-mondtam neki.
-Nekem?-meglepettség tükröződött az arcáról.
-Layla azt szeretné ha mindketten elmennénk vele csokit vagy csalunkat játszani. Ahhoz pedig be kell öltözni.
-Én és a beöltözés? Nem. Kicsim, erre nem vesztek rá.
-Andy bácsi.-remegett meg Layla piciny szája.
-Layla nincs semmi baj, Andy be fog öltözni. Menj és vedd fel a cipőd és fésüld ki a hajad. Mindjárt utánad megyek.-Layla az emeletre rohant.
-Nem fogok.-ellenkezett.
-Andy...
-Kicsim. Őrülten szeretlek titeket de nem fogok beöltözni holmi...minek is kellene?-kérdezte.
-Olafnak.-mondtam egy ideges mosollyal.
-Hogy minek?
-Tudod a jégvarázsból az a szörnyen édes hóember.
-Na nem! Biztos hogy nem!
-Kérlek szívem.-könyörögtem.
-Édes. Én soha se szerettem ezt az ünnepet. Most se szeretem. Miért nem maradunk inkább itthon és élvezzük az estét? Keresünk neki valami mesét, csinálunk csokiskekszet, forró csokit és aztán ha hazamegy kettesben befejezzük az estét.-úgy látszik be kell fenyítenem.
-Tudod mennyire fontos ez most Laylanak.
-Tudom.
-Remek, akkor ebben van a jelmez.-adtam át a jelmezt neki.-Készülődj én addig megcsinálom Layla haját és én is átöltözök.
-Kicsim most mondtam hogy....
-Ha megteszed...és kettesbe maradunk ígérem nagylelkűen megjutalmazlak.
-És ha nem?
-Egy hétig ne számíts semmire se tőlem. És ezt nem azért teszem mert nem szeretlek mert őrülten szeretlek. De biztosra kell mennem ha lejövök az emeletről te Olafként fogsz előttem állni.
-Biztos hogy nem.
-Akkor annyi a vad éjszakánknak. Pedig így hogy lassan négy napja nem érhettem hozzád és te se hozzám azt hittem elég kemény lesz számunkra minden téren. De úgy látszik továbbra is bírnom kell.
-Miért nem szexelhetünk attól mert nem öltözök be?
-Mert kell egy bűntetés hogy érezd ennek a súlyát.-hajoltam az ajkai felé és ő is közelített de megálltam.-Majd elfelejtettem. Csók sincs.-álltam fel tudva hogy most az őrületbe kergettem.-Istenem pedig mennyire akarlak.-dobtam még oda ezt úgy hogy tisztán hallja.-Remélem találkozok Olaffal.-jegyeztem meg ahogy eltűntem az emeleten.-Itt vagyok.-léptem be a fürdőszobába egy mosollyal ahogy a fésűt kivettem Layla kezéből.-Kettő vagy három fonatost akarsz?-kérdeztem.
-Három.-válaszolta határozottan.
-Akkor menjünk és üljünk le az ágyra rendben?
-Kaphatok egy kis sminket is majd? Olyan Elsasat.-könyörgött.
-Lehet róla szó. Anyukád nem szól a sminkekért?-kérdeztem.
-Nem.-válaszolta boldogan.
-Rendben, csüccs az ágyra.-mögé ülve kezdtem a vékony hajtincseit fonni.
-Andy bácsi is velünk tart?-kérdezte.
-Biztos vagyok benne hogy nem fog csalódást okozni neked.-reméltem.
-Kell Annanak egy Olaf. Akkor a te jelmezed nem lesz jó.-mondta szomorúan.
-Ne búslakodj, biztosan Andy is velünk tart és rengeteg csokit fogunk összegyűjteni.
-És gumicukrot!-mondta lelkesen.
-Pontosan.-mosolyodtam el.
-Andy bácsi nagyon szeret téged.-mondta ki egy kisebb szünet után. Nem tudtam miért mondja, vagy hogy jutottunk ehhez a témához.
-Igen?-kérdeztem vissza. Bólintott.
-Múltkor a pillecukros süti készítés közbe elmondta nekem a kis titkát.
-Titkát? Miféle titkát?-van valami amiről nem tudok.
-Azt hogy a felesége leszel.-meglepődtem. Már akkor ezt tervezte? A gyűrűre néztem az ujjamon.-És azt mondta rengeteg babátok lesz.
-Rengeteg?-lepődtem meg.
-Harmincat mondott?-gondolkozott.
-Harminc baba?!-kérdeztem vissza kicsit hangosabban.
-Vagy a pillecukor volt a harminc?-a víz is levert hirtelen de biztos voltam benne Andy nem akarna egy tucat gyereket.-Az a pillecukor volt!-nevetett.-Akkor hármat mondott.
-Az tényleg rengeteg.-a szívem hevesen lüktetett. Amióta Andyvel találkoztam újra és újra eszembe jutott a gondolat milyen jó lenne egyszer édesanyának lenni.
-Te is ennyire szereted Andy bácsit?
-Kész a hajad.-mondtam neki. Ő megfordult.
-Szeretném ha végre Andy bácsi boldog lenne.-amilyen kicsi volt ez a kislány, néhány felnőttet a gondolkodásával, beszédével a földbe tiport.
-Szeretem őt. Nagyon szeretem. És én is nagyon vágynék arra hogy legyen rengeteg kis babánk.
-Több mint három?
-Nem.-nevettem.-A hárommal én is megelégednék. A lényeg csak az lenne hogy egészségesek legyenek. És egy boldog család legyünk.
-Anyu szerint Andy bácsit soha se látta még így.
-Mégis hogy?
-Ennyire szerelmesen.
-Valóban?-bólintott.-Fejezzük be a sminked, hogy utána én is eltudjak készülni.-mondtam neki. Gyorsan kisminkeltem, természetesen nagyon kevés sminkkel. Gyönyörű kislány volt nem volt szüksége különösebben sminkre. Majd elvonulva a fürdőbe vettem át én is a jelmezt. Furán éreztem magam hogy ennyi idősen erre kényszerülök de ha egyszer valóban édesanya leszek, akkor is megkellene ezt tennem. Az emeletről lesétálva elmosolyodtam. Elmosolyodtam mert a lépcső alján egy hóember várt engem. A tekintete megtalált engem.-Szia Olaf.-álltam meg előtte egy mosollyal az arcomon.
-Nem lehetett volna hogy legalább valami menőbb jelmezt találjatok nekem? Itt állok...és mi a fene vagyok?
-Olaf a hóember.-mondtam.
-Hogy nézek én így ki?-szinte képtelen vagyok elhinni ez a férfi amióta az életem része mennyi mindenre képes értem. Az első találkozásunk váratlan volt, tüzes és szenvedélyes. A szenvedély azóta se múlt el mégis...a szerelem valami más irányba húzta ezt el. Gyengédebb, édesebb, szeretetteljesebb lett a kapcsolatunk.
-Nekem tetszik a jelmezed.-mondtam neki ahogy a fejéről a hóember fejet felemeltem és megcsókolta.-Olaf szíve is az enyém. Pont úgy ahogy Andy Barberé is. Nem igaz?
-Mindig a tiéd leszek.
-Szeretlek.
-Én is téged...Anna.-elmosolyodtam ahogy újra az ajkaiért hajoltam. Képtelen vagyok nem szeretni őt. Lehetetlen.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*