Erősen fonódtak Andy karjai körém. Eszméletlen éjszakában volt részünk. Szinte soha se éreztem magam még így. Vágytam rá és úgy éreztem ő is rám. Az éjszaka folyamán minden egyes apró mozdulatomra szinte azonnal reagált Andy. Ha távolodtam tőle ő visszahúzott, ha megfordultam visszafordított a maga irányába. Vigyázott rám. Mégis egy apró hang a fejembe mint egy vészcsengő kezdett kolompólni. Mit keresek én itt? Mire várok még? Mi lesz ha felébred? Hisz...csak egy éjszakáról volt szó. A gyomrom összerándult. Mert most először az évek alatt úgy éreztem többet akarok. Többet egy éjszakánál. Többet egy kalandnál. Mégis az eszemre hallgattam és óvatosan húzódtam ki Andy karjaiból amire persze azonnal felébredt.
-Aludj még.-hallottam meg a rekettes hangját.
-Csak kimegyek a mosdóba.-hazudtam.
-Utána gyere vissza édes.-fáradt volt Andy is. Talán ezért nyomta el őt gyorsan az álom. Halkan lépdeltem a fürdőszoba felé ahogy menet közbe összeszedtem a ruháim. Gyorsan rendbe szedtem magam majd a táskámból egy darab fecnit vettem elő. Miután leírtam amit akartam még utoljára visszanéztem az isten pasira aki először mutatta meg hosszú évek után hogy még mindig élek, majd kiléptem az ajtón magam mögött hagyva őt. A házvezetőnők már a nappaliban takarítottak így feléjük közeledtem.
-Jó reggelt Miss.-mosolyogtak rám.
-Jó reggelt.-zavarba voltam hisz tudhatták mi történt köztem és a főnökük között az éjszaka.-Tudnának nekem segíteni?
-Természetesen.-nagyon segítőkészek voltak.
-Megtudnák mondani a pontos címet, hogy hova hívjam a taxit?
-Ha szeretne valahova menni a sofőr elviszi.
-Nagyon kedves de nem szükséges. Csak nem igazán ismerem magam ki ezen a környéken.
-Kisasszony Mr. Barber ideges lesz ha megtudja hogy maga taxival ment el. Kérem engedje meg hogy szóljunk a sofőrnek.-nem akartam hogy a házvezetőkön csattanjon az hogy én makacs vagyok.
-Rendben, akkor megköszönném ha szólnának neki.-az egyikük azonnal elrohant.
-Addig hozhatok magának kávét? Vagy nem szeretne reggelizni? Gyorsan összedob a szakács magának valamit.
-Tényleg nagyon kedves...
-Lora.
-Lora.-hívtam a nevén.-De nekem mennem kell. De ha ezt átadná Mr. Barbernek megköszönném.-nyújtottam át a fecnit.
-Természetesen.
-Miss, a nevem Roberto. Én vagyok Mr. Barber sofőrje. Elviszem ahova szeretné.-jelent meg egy kicsit idősebb alak, olyan ötven év körüli.
-Azt megköszönném Roberto.-Roberto azonnal az utat mutatta.-Köszönöm Lora és Maria.-kiléptem a hatalmas bejárati ajtón. Mostantól csak az emlékeimbe fog élni hogy egyszer én is jártam ilyen helyen. És egy felejthetetlen élményben volt részem.
Roberto kinyitotta nekem a hátsó ajtót. Ez nem az a kocsi amivel tegnap este érkeztünk. De ez is valami luxus kategóriás lehetett mert a hátsó ülésnél szinte minden fel volt szerelve.
-Hova vihetem kisasszony?-kérdezte.
-Megköszönném ha a belvárosig elvinne.-mondtam.
-Ha a pontos címet megadja haza viszem kisasszony.
-Nem szükséges. Bőven elég ha a belvárosban kirak. Onnan majd metróval vagy busszal megyek.-válaszoltam.
-De kisasszony...
-Megköszönöm ha addig elvisz Roberto.-mosolyogtam rá.
-Igenis kisasszony.-az út onnantól csendben telt. Én csak bámultam kifelé az ablakon ahogy próbáltam minden részletet az estéből egy életre elraktározni az emlékeimbe. Mások lehet azt mondanák el kellene felejtenem de nem akarom. Ez a férfi egy őrült este alatt belopta magát a szívembe és fenekestül felbolygatta az életem. De megérte. Mert úgy éreztem boldog vagyok. Lassan az autó beért a belvárosba ami lassan ébredezett. A boltok nyitni kezdtek, az emberek munkába indultak. Minden újra a megszokott körforgás szerint haladt.
-Itt jó lesz Roberto. Nyugodtan tegyen ki itt.
-Biztos benne kisasszony?-kérdezte.
-Biztos.-leparkolt ahogy azonnal kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.-Köszönöm hogy elhozott Roberto. Azt hiszem van nálam pár dollár...-dúrtam a táskám.
-Mit csinál kisasszony?
-Kifizetem az utat.
-Nem, biztos hogy nem!-ellenkezett.-Az uram keresztbe kitekerné a nyakam ha megtudná hogy pénzért hoztam el magát. Ígyis haragos lesz ha megtudja hogy nem vittem magát haza.
-Akkor hazudja azt hogy hazahozott.-mosolyogtam rá.-Örültem Roberto. Minden jót!-indultam el mikor utánam kiabált.
-Önnek is kisasszony. A viszontlátásra.-viszontlátás? Nem hiszem.
Szinte alig tudtam menni, a lábaim fájtak. A házam innen nagyjából három tömbnyire van. Nem akartam hogy hazavigyen. Jobb ha itt meghúzom a vonalt és elzárkózom attól az élettől. Nem nekem való. Ahogy lássuk be Andy se. Akármennyire is élveztem a társaságát mi két külön világba élünk. Ezt a két világot pedig nem éri meg összekutyulni. Mert annak rossz vége lehet mindenkire nézve.
Megérkeztem a lakótömbhöz ahol lakom. Természetesen a lift újra nem működik. Miért is működne? Szenvedve felballagtam a harmadik emeletre ahogy hallottam a folyosóra érve az őrült gyereksírást. Mennyire más volt csendre ébredni és nem erre a sírásra. Szeretem a gyerekeket félreértés ne essék. De szerintem mindez szülői nevelés kérdése hogy a négy éves gyerek őrült sikoltozásba kezd felverve a házat mert a szülei nem engedik hogy Spongabobot nézzen. Benyitva az apró kis lakásomba a cipőt azonnal ledobtam magamról, a táskát mellé dobtam majd elterültem a kanapén. Fáradt voltam. Őrülten fáradt. Még szerencse hogy csak holnap kell mennem dolgozni mert ma biztos mindenkinek a fejét venném aki hozzámszól. Pihenj Eve. Pihenned kell és továbblépni.

☆☆☆

Elaludtam. Ahogy felébredtem egyedül feküdtem az ágyba amin még nemrég osztoztam egy eszméletlen nővel. Nem emlékszem mikor volt ilyen felejthetetlen éjszakában részem. De minden pillanatát megéltem és imádtam. Ahogy felültem és az órára néztem, vettem észre hogy a ruhái eltűntek.
-Eve?-szóltam a fürdő irányába remélve hogy csak zuhanyzik.-Édes?-álltam fel ahogy a fürdőszoba irányába vettem az irányt. Meglepetésemre üres volt.-Lent lenne?-gyorsan letusoltam majd felöltöztem. Biztos reggelizik. Lerohantam az emeletről ahogy a házvezetőnők már bőszen takarítottak.-Jó reggelt.-mondtam ahogy szinte futottam a konyha irányába hogy találkozzak a nővel aki egy éjszaka alatt elvette az eszem. A konyhába azonban csak a szakácsom volt.
-Jó reggelt uram.-köszöntött.
-Jó reggelt Paulo.
-Készíthetem magának a reggelit?
-Talán...később.-az agyam járt. Mégis hova lett?-Lora, Maria!-mentem a házvezetőnők elé.
-Tessék uram?-fordultak szembe velem.
-Hol van Evelyn?-kérdeztem.
-A kisasszony?
-Igen, akivel este érkeztem. Nem találom sehol.
-A kisasszony kora reggel elhagyta a házat.-válaszolta Lora.
-Mi?-szaladt ki a számon a kérdés.-Mikor?
-Olyan reggel hat környékén.-válaszolta. Most nyolc óra van. Ennyire bealudtam volna?-Ezt magának küldi. Azt mondta adjam át magának.-nyújtott át nekem egy papírdarabot.
-Köszönöm.-ha nem a telefonszáma vagy a címe lesz rajta marha ideges leszek. Csak egy mondat volt. Mindent köszönök Mr. Tökéletes. Megbolondulok.-Lora! Roberto vitte el a kisasszonyt?
-Igen, először taxival akart menni de ragaszkodtunk hogy Roberto vigye haza.
-Remek, jól tették. Roberto merre van?
-Azt hiszem a kocsit takarította a garázsban.
-Köszönöm.-futottam a garázshoz ahol Robertot meg is találtam.-Roberto!
-Uram. Jó reggelt. Menni készül valahova? Máris előkészítem a kocsit.
-Kérlek előbb válaszolj. Te vitted el Evelynt innen igaz?
-Igen, a kisasszonyt én vittem el.
-Akkor tudod a címét igaz? Add meg kérlek.
-Az az igazság uram, hogy bármennyire is próbáltam a kisasszonyból kiszedni merre lakik, nem engedte hogy haza vigyem. A belvárosban kérte hogy rakjam ki.
-Tessék?
-Sajnálom uram, de nem tudom a címét.
-Hol raktad ki?-faggattam.
-A Bulldog Pub's sarkán. Ott kérte hogy rakjam ki.
-Kérlek hozd a kocsimat.
-Elvigyem uram?
-Nem, nem szükséges. Egyedül megyek.
-Igenis, máris hozom az autót.-Roberto elsietett ahogy én idegesen néztem az egyetlen biztos dolgot amit a kezembe tudtam. A fecnit az írásával.
-Meg kell találnom téged.-a telefont kikapva a zsebemből az asszisztensem számát kezdtem csörgetni aki szinte azonnal fel is vette.-Andrea! Azonnal derítse ki New York városban az összes Evelyn Quinn névhez tartozó címet!
-De uram, ebből van vagy harminc találat.-hallottam a sipánkoló hangját.
-Küldje át őket. Mindet megnézem.-raktam le a telefont. Készen álltam a vadászatra.

☆☆☆

-Szóval milyen volt a vakrandi amit anyád intézett?-kérdezte a legjobb barátnőm telefonon.
-Nem fogod elhinni.-feküdtem még mindig a kanapén.
-Úristen még annál is rosszabb volt mint amit előre megbeszéltünk? Fogatlan volt? Vagy büdös? Vagy...?
-Dadogott. Az akit anyám küldött egy dadogós férfi volt.
-Nee!
-De...tudod miért volt tökéletes randi?
-Mert az este végére elmúlt a dadogása?
-Mert nem vele randiztam.-mosolyodtam el.
-Mi?
-Nem Mr. Dadogós volt a partnerem.
-Hanem? Ugye nem egy tálca süteménnyel töltötted az estéd? Kérlek mond hogy nem.
-Egy szívdöglesztő Istennel.
-Mi? Hogy kivel?-szinte visszhangzott a szobába a felcsattanása.
-A vakrandimra egy ismeretlen pasi érkezett meg először. És a végén vele fejeztem be.
-Álljunk meg! Hogy mi?
-Megismertem egy szívdöglesztő isten pasit aki eszméletlen helyes, humoros, figyelmes és őrülten jó az ágyban.-széles mosoly ült az arcomra ahogy rá gondoltam.
-Ugye most nem csak ugratsz?
-Nem. Tényleg nem.
-Ez szenzációs! Mesélj el mindent! Részleteket akarok!
-Hát együtt vacsoráztunk, majd megkérdezte sétáljunk vagy inkább töltünk több időt kettesben. A második lehetőséget választottam.-apró örömhangot hallottam a telefon másik végén.-Így elvitt a házához. Kate...ha látnád milyen háza van. Emlékszel mikor Jennifer Lopez lakásán álmodoztunk? Na ez sokkal szebb és nagyobb!
-Te hazudsz!
-Eskü nem.-nevettem.-A szobájába akkora ágy van hogy be se férne a lakásomba.
-Úristen! Te belefeküdtél az ágyába?
-Nem csak feküdtem.-nevettem.-Életem legjobb szeretkezésében volt részem!
-ÁÁÁ!-sikoltozott a barátnőm.-Részleteket! Milyen volt? Mekkora volt neki? Spermaszáma?
-Biztos nem fogom elmondani neked hány centis farka volt.
-Milyen barátnő vagy te?
-Gigantikus. Ennyit mondok.-jöttem zavarba ha már csak rágondoltam.
-Úristen ez egy főnyeremény! Mikor találkoztok újra?
-Az az igazság hogy...otthagytam.
-Mit csináltál?-Kate szinte úgy hangzott mikor gyermekként rosszul viselkedtem és az anyám leszidott miatta. Ez következett most.-Ugye ezt nem mondod komolyan? Evelyn!-kimondta a teljes nevem. Bajba vagyok.-Evelyn!-rikácsolta.
-Nem lehetek vele és kész.-szóltam végre közbe.
-Mi az hogy nem lehetsz vele? Nem tudtad befogadni Mr. Gigantikust és ezért azt mondta viszlát?
-Nem, dehogy.-sóhajtottam.-A szex maga volt egy álom vele. Éltem Kate, érted? Soha nem éreztem még ilyet.
-Akkor mi a probléma?
-Én vagyok az. Mert ahogy felébredtem a karjaiba...
-A karjaiba? A karjaiba aludtál?!
-Egész éjjel magához ölelt.-kezdett szomorkás lenni a hangom ahogy visszagondoltam rá.
-Ez a pasi egy szentisten!
-Tudom Kate. Ezt tudom de...
-Mi de?
-Nem lehetek vele. Mi...mi annyira mások vagyunk. Ha láttad volna milyen életet él, tudnád miért mondom ezt. Nem illek abba a képbe bele. Mikor hazaértem azt néztem meg nem e egy kis kavics a cipőm talpába ragadt-e amit aztán valakinek eladhatnék jó pénzért csak hogy megcsináltathassam végre azt a fránya riasztót a házban. És a redőnyt ami folyton le akar szakadni.
-Eve....
-Eszméletlen pasi volt Kate, tényleg. Életembe nem találkoztam még ilyen pasival. De túlságosan különbözünk.
-Eve...
-Túl leszek rajta. Egyszer túl leszek. Most...csak pihenni szeretnék és...amíg képes vagyok rá, újra és újra megélni ezt az álmot vele.
-Ő nem egy fikcionált karakter Eve! Ő valóság volt.
-Tudom Kate és ez az ijesztő! Hogy korántsem tűnt valóságosnak miközben pedig az volt. Valóságosabb volt mindennél. Hisz...még mindig emlékszem a csókjára, az érintésére, a hangjára. Tökéletes volt minden téren.
-Keresd meg Eve.
-Nem. Jobb ez így. Ő is el fog felejteni.
-De te képtelen leszel rá, ismerlek így tudom.
-Menni fog...mennie kell....-beszéltem be magamba.
-Átmegyek. Egy fél óra és ott vagyok.-nyomta ki a telefont. Tudta hogy ez vészhelyzet. A percek teltek, a fejem kattogott. Tíz perc múlva őrült dörömbölésre ébredtem fel.
-Mi a franc? Máris ideértél? Talán fu...-kinyílt az ajtó és Ő állt előttem. Teljesen fekete öltözetet viselt. Szinte lélegzetellállító volt.

-Te...Te mit...?-kerestem a szavakat ahogy képtelen voltam levenni a szemeim róla.
-Nem működik a lift.-mondta.
-Mi?
-Nem működik a lift.-mondta újra.
-Andy...-az ajkai hirtelen tapadtak az enyémre ahogy már a lakásba lépett ő is. Az ajtót bezárta maga mögött.-Ne...nem szabad.-toltam el magamtól.
-Nem mondtad hogy a függőd leszek.-a szemei folyamatosan az arcom vizsgálták.
-Andy....
-Az enyém vagy édes. Bármit mondasz, az enyém vagy.
-Hogy...hogy találtál meg?
-Az egész világot felkutatnám érted.-a szavai még mindig őrült pillangósereget tudtak a hasamba idézni. Ellenkeznem kellene mégis egy pillanat alatt karolom át a nyakát és csókolom újra meg. Azt hiszem én is a függője lettem ennek a férfinak.

*Szavazzatok kérlek ha tetszett ❤️*