-U-Uram...-mondta Lola kicsit zavarba látva ahogy cipelem be a vállamon Evet.-A kisasszony...-jött utánnam ahogy a kanapéra leraktam a gyönyörű nőt, életem szerelmét.
-Kicsit becsiccsentett.-néztem őt mosolyogva.-Hiába figyelmeztettem hogy a pezsgő gyorsan a fejébe fog szállni.-gondoltam vissza az este folyamán a többszöri figyelmeztetésemre.
-Szü-szüksége van valamire?
-Nincs. Menjenek haza.
-Biztosan? Ne figyeljem a kisasszonyt?-nézett Evere aki annyira édesen mosolygott akár egy kislány.
-Inkább én figyelek rá. Tudom hogy kellemetlenül érezné magát ha előttetek olyat tenne amit józanul soha.
-Akkor...mi elmegyünk. De ha szüksége van bármire is...
-Nincs Lola, ne aggódj. Esetleg reggel a piacról hozzál kérlek friss gyümölcsöt amit facsarva el tud fogyasztani. A narancsot szereti.
-Igenis uram. Akkor...jó éjszakát.-hagyta el a nappalit Lola én pedig csak Evere néztem akivel tudtam egy hosszú éjszaka áll előttünk, de nem olyan formában. Eve hirtelen a lábaira állva, szédelgősen elindult.
-Hé, gyönyörűm.-szóltam rá.-Ülj vissza.
-Nem.-nevetett ahogy az asztalról a csokoládés üvegtálból kivett egy csokit.-Azt nem kellene. Ha éhes vagy csinálok neked...-nem várta meg. Megette. Hangosan hümmögve élvezte a csokoládé ízét. Istenem de édes.-Gyere Eve. Feküdjünk akkor le.
-Mi?-kapta fel a fejét.-Te és én...-mutatott oda vissza köztünk.-Én nem fogok szexelni veled!
-Alvást mondtam édes.-mentem közelebb hozzá.
-Állj!-mutatott az ujjával fel.-Én...nem fekszek le veled.
-Édes, most elhiheted hogy nem foglak megdugni mikor a lábaidon is alig állsz.
-Állva szereted?-nézett rám. Tudtam. Tudtam hogy ez egy fárasztó hosszú este lesz, mégis annyira szeretem őt hogy ez a rengeteg bolondság ami elhagyta a száját csak jobban és jobban elérte hogy beleszeressek.
-Tőled mindig áll. Ha ez lett volna a felvetésed. De nem édes ma nem szexelünk.
-Máskor sem.-figyelmeztetett.
-Dehogynem.-csattant ki belőlem.
-Én nem olyan lány vagyok.-takarta el a testét az apró kezeivel.
-Tudom...-motyogtam.-Te különleges vagy.
-Miért néz rám úgy mintha maga egy szatír lenne?
-Szatír?-nem akartam elhinni hogy így nevezett.
-Maga az a fajta ember nem? Aki az utcán hirtelen a nők elé ugrik és bumm!-nem hiszem el.
-Tény hogy véletlen csapódok oda egy egy titkos randevúra de azt nem nevezném szatírságnak.
-Hé.-suttogta. Felkaptam a fejem.
-Mi a baj?
-Shhh, gyere ide.-mutogatott. Közelebb léptem ahogy a kezeivel megfogta az arcom.-Kibaszott helyes vagy....de ez titok.-kuncogott a végén.
-Azt hittem nem szexelünk.-mosolyodtam el.
-Melegem van.-engedte el az arcom ahogy a ruhájából próbált kibújni.
-Ne csináld.-szóltam rá.-Ruha marad. Ha leveszed tényleg nehezen fogom tudni megállni hogy ne érjek hozzád. Nem élhetek vissza a helyzettel hogy részeg vagy.
-Tetszem neked?-úgy viselkedett mint egy tinédzser. Kibaszott édes.
-Nagyon.-csak a ruhájából próbált kiszabadulni.-Várj meg itt rendben? Ne rosszalkodj.
-Igenis apuci.-nevetett. Bassza meg, miért kellett így hívnia? Az emeleten összeszedtem egy pulóvert ami hosszra talán elég hosszú lesz hogy legalább takarja a legédesebb testrészeit és ne akarjam azonnal minden sík felületen magamévá tenni. Mikor leértem már csak a fehérneműje takarta a csodás testét. Majd az irányomba dobta a melltartóját. Adj türelmet ma istenem. Nem tehetem, nem élhetek vissza az állapotával. Még akkor sem mikor normál helyzetben minden este egymást élvezzük. Most mégis más, nem tehetem. Gyorsan a fején áthúztam a felsőt és segítettem belebújtatni a kezét a pulóverbe.-Ez is meleg.-konyult le az arca.
-Jobb lenne ha lepihennél.
-Éhes vagyok.-mondta szomorkás tekintettel.
-Mit szeretnél enni?-kérdeztem látva nem tudom ágyba dugni és pihenésre késztetni.
-Jégkrémet.
-Nem! Eve valami normális kajára van szükséged.-de ő meg se hallott, elindult inogva a konyha irányába. Egy rossz mozdulattal majdnem elesett mikor utána nyúltam. Kuncogni kezdett.-Istenem, még ilyenkor is annyira édes vagy.-nem tudtam rá haragudni. A konyhapulthoz ült a fejét megtámasztva.
-Mondhatok valamit?-kérdezte. Én bólintottam ahogy valami normális kaját kezdtem neki keresni a hűtőbe.-Csalódott voltam.-lett szomorkásabb a hangja.
-Csalódott?-figyeltem fel a kijelentésére.-Mivel...kapcsolatban?- bennem csalódott volna? Bennünk? Eve a pultra fektette a fejét.-Eve.
-Szörnyen izgatott voltam...mikor azt mondtad elveszel feleségül.-egyáltalán nem érződött a beszédén hogy részeg. A testtartása volt az egyetlen ami elárulta.-De mégse kérted még meg a kezem.
-Eve.
-De közbe...félek hogy az emberek mit mondanának.
-Kicsim...
-Nem tudod...mennyire szeretlek. Te vagy régóta...a legnagyobb boldogság az életembe.
-Mégis...elgondolkoznál ha megkérném a kezed hogy igent mondj-e?-megrázta a fejét.
-Igent mondanék neked...bármikor.-a szívem lüktetett. Tudom hogy nem akartam hallani a válaszát mielőtt ténylegesen felteszem a kérdést mégis az hogy kimondta csak arra késztetett ne húzzam sokáig.-Azt hiszem...hányni fogok.-rohant a fürdő irányába ahogy én rohantam utána. A mosdókagylóhoz térdelt ahogy én gyorsan összefogtam a haját. Könnyített magán. Gyengéden simogattam a hátát. Amikor már megkönnyebbült leült a földre és rám nézett.-Egy szerencsétlenség vagyok.-felálltam ahogy egy törülközőt bevizeztem. Gyengéden töröltem meg a száját.
-Mondhatok valamit én is kicsim?-bólintott.-Nem érdekel mások véleménye. Évekig mindig mást helyeztem előnybe. Hallgattam a véleményekre. Most nem őket fogom előbb nézni hanem magamat. És én akkor vagyok boldog ha mellettem vagy.
-Megcsókolnálak de marha büdös a lehelletem.-a homlokához hajoltam ahogy egy puszit nyomtam rá.
-Szeretlek Eve.
-Én is nagyon szeretlek.-sóhajtott.-De még mindig jégkrémet akarok enni.
-Szerezzünk neked jégkrémet.-segítettem fel. Talán azzal hogy megkönnyebbült valamivel jobb lett az állapota. Újra a pulthoz ült amikor egy poharas jégkrémet raktam elé.
-Köszönöm.-kezdett bírkózni a tetejével. Én pedig vártam. Vártam hogy meglássa. Ahogy kinyitotta a tetejét a szeme a pohár belsejére terelődött majd rám nézett.-Ez...?-elvettem tőle a dobozt kiborítva magam elé a belsejét. Az apró ékszer hamar a pulton landolt.
-Lehet nem most kellene megtennem. De...lehet ez valami jel hogy pont ma kívántad a jégkrémet.-mosolyodtam el ahogy a kezembe vettem az ékszert. Elésétáltam.
-Andy...
-Tudtam hogy valami biztonságos helyre kell raknom és ez volt most a legbiztonságosabb.-néztem rá.-Nem érdekel senki és semmi rajtad kívül Eve. Lehet korai, lehet hamar teszem meg amire készülök de érzem. Érzem hogy jó döntést hozok ha most térdre ereszkedek és felteszem neked a kérdést.-térdeltem le.-Evelyn Quinn, remélem nem most jön rád a hányinger mielőtt válaszolhatnál.-elnevette magát ahogy egy könnycsepp gördült le az arcán. Úgy látszik ez hamar kijózanította őt. -Megtisztelnél engem azzal Evelyn Quinn hogy hozzámjössz feleségül hogy valóra válthassuk a közös álmaink és vágyaink?
-Andy...
-Kérlek mondj igent.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*