Aznap ottaludtam Aaronnál, ahogy Liz is. Kaptam külön szobát és vacsorát is csináltunk. Másnap reggel viszont semmi kedvem nem volt hazamenni.

-Megjöttem!- szóltam be az ajtón, majd levettem a cipőm és a kabátom. Felbattyogtam a szobámba és leültem az ágyra. Az asztalom mellé pillantva megláttam azt a táskát, melyet Camhez vittem legutoljára. Nem pakoltam ki, mert nem volt rá annyi lelki erőm, hogy megtegyem. Most vettem egy mély levegőt és az ágyamhoz húztam a táskát. Elkezdtem kipakolni a ruhákat, de egy valaminél megakadt a kezem. Mégpedig Cameron szürkéskék pólója volt az. A szemem újra könnybe lábadt. De hisz' én ezt ott hagytam az ágyán. Akkor hogy került bele az én táskámba? Mély levegőt vettem és összehajtogattam, majd a székemre raktam. Legszívesebb felvettem volna, de nem lehet. Rossz belegondolni, hogy más teszi ezt. Más lány veszi fel a pólóját és más lány öleli át a nyakát és csókolja szájját.

Megráztam a fejem. Még is csak rossz ötlet volt ez az egész.

-Megjöttünk!- hallottam anya hangját. Haragszom-e rájuk? Nem! Csalódtam bennük? Nagyon!- Lejönnél egy kicsit Sophie?- szemem egy másodpercre lecsuktam, majd erőt véve, lementem hozzájuk. A konyhába voltak, apa az asztalnál ült és a fejét fogta, anya pedig a valamit főzni készült.

-Itt vagyok!- szólaltam meg.

-Leülnél?- mutatott apa a mellette lévő székre.

-Bocsi, nem! Sokat ültem ma!- de tényleg, a napjaim semmi másból nem állnak.

-Rendben! Kicsit szerintem ezt nehéz felfognod, ami most történik, de meg kell értened!- bólintok egyet.

-Én megértettem!- mondtam ki a hazudságot. Semmit sem értek! Semmit és ez mindig fokozódik!

-Anyáddal úgy döntöttünk, hogy a hétköznapokat velem töltöd, míg a hétvégéket vele!- bólintottam egyet, hisz ez teljesen elfogadható. Eddig!- Viszont, én elköltöznék egy kicsivel arrébb, Mountain Mesaba!- az állam leeset. Mountain Mesa egy órára van Bakersfieldtől, lehetetlenség, hogy én oda menjek.

-Nem akarom egyikőtöket sem megsérteni, de nem fordítva van az egész? Csak a suli egy és fél órára lesz, és az edzések?- anya csak megvonta a vállát, apa pedig anya válaszát várta.

-Suli van ott, oda tudsz menni! Ping-pongozni meg én, majd játszok veled!

-Hát az unalmas egy játék lesz...- motyogtam az orrom elé.- És megbocsátsatok, de azért, mert a ti életetek nem végződött jól, az enyém igenis sínen van! Vannak barátaim és az edzésen is jó helyt állok!- indulni akart, hogy otthagyjam őket a gondolataikkal, de anya közbeszólt.

-Dehogyis van sínen az életed! Teljesen magadba vagy zuhanva, mert... tudod! És Davevel is beszéltem, azt mondta, hogy manapság nem vagy olyan jó. Olyanok vertek meg, akikre ő nem is számított- megrántottam a vállam.

-Köszi a bíztatást!- sarkon fordultam és kivágtattam a konyhából és meg sem álltam a szobámig.

~~~~

-Semmi kedvem hozzá!- nyavalyogtam Liznek, aki szerette volna rám adni a fekete edzőruhám.

-Légyszi!- nézett rám boci szemekkel.

-Legyen! De jössz egy fagyival!- forgattam meg a szemem. Liz csak mosolygott, mint a tejbetök.

Lassan bementünk a terembe, de ami ott várt, nem esett a legjobban. Cameron az új lánnyal, Vere-rel beszélget. A csaj csavargatja a haját, és mutogatja neki a fogsorát. Jó, hogy nem írja ki a homlokára, hogy örülne ha egy éjszakát vele tölthetne!

Liz rám pillantott, én pedig egy mosolyt próbáltam erőltetni magamra. Újra feléjük néztem és mi volt a következő, amit láttam? Hogy Cam megölelte a csajt...

-Jó tudni, hogy mi, illetve, hogy ki miatt szakított!- suttogtam Liz fülébe. Felálltam a helyemről és visszamentem az öltözőbe. Nincs kedvem végignézni, hogy flörtölnek...

-Soph?- nyitott be az öltözőbe Cameron.

-Mit akarsz?- kérdeztem durván.

-Van bent valaki?

-Nincs!- bejött teljesen az ajtón, majd becsukta maga mögött. Elém jött és leguggolt.

-Enged, hogy megmagyarázzam!- rakta kezeit térdeimre.

-Mégis mit? Nem járunk és nem kell beszámolnod arról, hogy éppen kivel akarsz járni!

-Nem azt!- egyik kezével végig simította combomon.

-Cameron!- motyogtam. Ezt nem lenne szabad!

-Tessék?- arcát az enyémmel egy vonalba emelte és egészen közel hajolt hozzám.- Baj van Hercegnő?- kezével most, szabadon hagyott oldalamat simította végig, majd keze megállapodott a nadrágom szegélyénél.

-Cameron, ezt nem szabad!- suttogtam alig hallhatóan.

-Ha nem szabad miért ennyire jó?- suttogta ő is.

-Cameron, kezdeni kéne az edzést!- Dave hangja járta be az egész teret. Cam csak rám kacsintott, majd eltűnt azon az ajtón, amelyiken nem veszik észre, hogy itt volt. Én is felálltam és nagy erőt véve magamon, visszamentem a terembe.

~~~~

Edzés után a kanapén punnyadtam és csak bámultam magam elé. Egy dolog járt a fejembe, mégpedig a 'miért?'. Minden annyira jó volt! Lehet ezért történik minden? És apa mióta akar ennyit látni? És anya? Eddig le sem szartak. (Már bocsánat!) Miért lettem hirtelen ilyen fontos?

Gondolkodásomból egy kopogás zökkentett ki. Elmentem az ajtóig és beengedtem az illetőt.

-Szia!- köszöntem az ajtóban álldogáló Davenek.

-Hello! Bejöhetek?- bólintottam egyet. Dave levette a cipőjét és a kabátját és leültünk a nappaliba.

-Miért jöttél?- lábaimat felhúztam az ágyra és törökülésbe ültem.

-Sophia, egy kérdéssel jöttem...

-Nem szeretnélek megbántani, de most nem szeretnék versenyt vállalni! Bocsi!- húztam el a szám.

-Miért? De nem is ezért jöttem!- értetlenül néztem rá.- Jól vagy? Teljesen másképp viselkedsz! Nem van annyira aktív!- megvontam a vállam.

-Nem vagyok mostanság valami jó passzban!

-Miért?- mélyet sóhajtottam. Mintha nem tudná..

-Jól tudod!

-Nem, nem tudom! De mi történt ma az öltözőben? Jól tudom, hogy Cameron onnan jött ki!

-Honnan tudod?- csak megvonta a vállát.- Nem történt semmi!

-Cameron miatt vagy ki?- nem reagáltam semmi.- Lásd be, így jó mind a kettőtöknek!

-Lehet te kívülállóként így látod, de én nem! Nem tudod, hogy hány éjszakát sírtam át! És nem tudod, hogy milyen rossz volt látni, hogy Vere-rel flörtölt Cam! Tudom, hogy te is túl vagy egy nem igen szép szakításon, de örülnék neki ha a helyembe képzelnéd magad csak egy órára! És nekem most nem csak ez a Cames ügy van a nyakamon!- mondtam ki egy szuszra mindent. Dave csak kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Azt, hogy érted, hogy Cameron flörtölt Vere-rel?

-Úgy ahogy mondom! Ohh.. Várj egy percet!- felpattantam a kanapéról és a szobámból lehoztam Cam pólóját.- Légyszi ezt Camnek add vissza, valahogy belekerült a táskámba!- Dave kezébe nyomtam a ruhadarabot, majd újra leültem mellé.

-Rendben! Köszönöm, hogy beszélgettünk!- bólintottam egyet.

Miután kikísértem Davet a szobámba mentem fel. Nem telt el fél óra anyáék is megjöttek. Nem sok port kavarva olvastam tovább. De nem sokáig, mert kopogtam az ajtómon.

-Gyere!- nagy meglepetésemre Cam sétált be a szobámba és ült le az ágyamra.- Miben segíthetek?

-Sok mindenben!- rám kacsintott és megvillantotta perverz mosolyát, mire csak a szemem forgattam.- De most egy dologra összpontosítsunk!

-Cam, ha Vere-t szeretnéd megszerezni és tanács kell, kérj mástól!- újra magam elé emeltem a könyvem és folytani akartam az olvasást.

-Ugyan, csak nem gondolod komolyan ezt?- kérdezte, amolyan 'hülye vagy' fejjel.

-Pedig de!

-Én nem Vere-t akarom megszerezni, hanem mást!- combom mellé rakta a kezét és azzal tartotta meg súlyát. Arca vészesen közeledett az enyémhez, de nem volt akarat erőm, hogy leállítsam. Ajkai már súrolták enyémet, mikor nyílt az ajtó. Mind a ketten odakaptuk a fejünk és anya készült belépni. Cam visszadőlt a helyére.

-Nem akarok zavarni, de Aaron anyukája hívott! Azt mondta a fürdőben hagytad a karkötőd!- kezemhez kaptam és tényleg nem díszelgett ott a becses tárgy.

-Rendben! Majd átmegyek valamikor, vagy Aaron elhozza a suliba!- anya bólintott egyet és kilépet a szobából. Alsóajkamat beharaptam és úgy néztem rá Camre. Kivette a kezemből a könyvet és a szekrényemre rakta. Visszajött az ágyhoz és eldöntött rajta. Felém mászott, egyik kezét a csípömhöz rakta, másikkal pedig a fejem mellett támaszkodott.

-Tudod, nálam már megtanulhattad volna, hogy ne harapj az ajkadba!- suttogta a fülembe, majd szájját enyémre helyezte. Nem csókolt meg, csak várt. Egy idő után meguntam és én kezdeményeztem a csókot. Cam kezeit pólóm alá vezette és cirógatni kezdte az oldalamat. Ajkai számról nyakamra tévedtek és csókokkal hintette be az egészet. Lassan haladt kulcscsontomig, ahol nem csak puszikkal szórta be, de néhol meg is szívta, melyek biztosan meg fognak látszani holnap.

-Cam!- nyöszörögtem alatta.- Ezt nem szabadna!

-Mindig ezzel jössz?- kérdezte egy mosollyal mellékelve.

-Igen, mert szakítottál és nek....- tovább is mondtam volna, de megakadályozott azzal, hogy Cam újra megcsókolt.

-Szeretném, ha újra a barátnőm lennél!- motyogta ajkaimra.

-Miért szakítottál akkor?- suttogtam neki.

Halihó! El sem hiszem! Ez a harmincadik rész! És, mivel ez egy különleges rész így hosszabb is! 1300+ szó! Puszi!

🙊Fanny❤