Taehyung
szemszöge

Hazaérve, egy nagy sóhajjal dobtam le a táskámat magam mellé a kanapéra, ahol csukott szemmel hátradőlve próbáltam gondolkodni, hogy vajon mit is teszek az életemmel. Nem voltam felkészülve egy olyan diákra, mint Jungkook és azt hittem, hogy ha megcsókolom, elmondom neki, hogy nincs vele semmi baj, megnyugtatom, beleegyezek akkor vége lesz minden bajomnak, de nem így lett.
Ha nem ő volt akkor én. Valamiért a szívem nem volt képes elfogadni azt amit éppen próbáltam helyre hozni.

Mit csinálsz, te barom? Kérdeztem magamtól, ugyanis nem volt elég, hogy mikor megcsókoltam ezernyi szabályt szegtem meg, még arra is kellett gondolnom, hogy volt egy férfi az életemben. Nem voltunk együtt, nem éltünk együtt, de olyan rég óta folytattam vele egy plátói kapcsolatot, hogy nem tudtam másra gondolni évekig csak ő rá, mint a jövőbeli élettársam.

- Mi a baj?- éreztem meg kettő meleg, puha kezet a vállamra fogni, majd finomat masszírozni.

- Van egy diákom aki problémás.- válaszoltam.

- Tudom mivel enyhíthentém.- csókolt a nyakamba, de ezuttal nem volt olyan jó érzés, mint előtte.

- Most nem.- keltem fel.- Szeretnék lepihenni. Menj haza, Jin.

- Tudod mit nem értek?- szólt utánam, mielőtt bementem volna a hálóba.

- Mit?- néztem rá a vállam fölött.

- Mikor komolyabbra fordulna köztünk a dolog, te mindig kihátrálsz.

- Egyszerűen csak nem tudom még mit érzek.

- Ne etess ezzel! Húszonnyolc éves vagyok. Nem hülye.

- Nem is mondtam, hogy hülye vagy.- ráztam a fejemet.

- Akkor csak jó érzés szórakozni, mi?

- Menj el.- komolyodtam el teljesen.

- Jól van. Majd hívj ha van kedved velem lenni.- hagyott ott.

A fejem fájt, a szívem pedig szét akart szakadni. Nem szerettem bunkó lenni senkivel sem, főleg nem Jinnel, akit még a középiskolában ismertem meg, de tényleg kétségbeestem. Állandóan csak azok a csillogó szemek, a gyermeki hang és a puha ajkai jártak a fejemben, mik Jungkookhoz tartoztak. Mintha egy fa lettem volna, úgy dobtam magamat az ágyamra. A kezem akaratlanul is a nadrágom felé csúszott.

- Jungkook....

Jungkook
szemszöge

Másnap boldogan, lépkedtem a barátaim mellett. Persze ez mind a kettőnek feltűnt, s úgy néztek rám, mintha szellemet néznének végigpásztázni az utcán.

- Mi ez a nagy öröm?- kérdezte Jimin.

- Élvezem a nyarat.- válaszoltam.

- Hát a húszonöt fokot nem nevezném annak, de jó.- vont vállat.

- Van még valami aminek ennyire örülsz?- kérdezte Yoongi.

- Nem.- vágtam rá.

- Egyébként biosz lesz az első óránk.- fintorgott.

- Valami bajod van a tanárral amúgy?- nézett fel rá a másik.- Olyan arcot vágsz mindig, mintha a levágásunkra mennénk.

- Nem, csak nem bírom ahogy játsza a jófejet, de mikor nem tetszik neki valami akkor átváltozik magává az ördöggé.

- Minden tanár ilyen.

- Ő más, hidd el.- nézett rám, én pedig próbáltam nem feltünően meglepődni.

- Menjünk, mert elkésünk.

Tíz perc múlva már bent ültünk és vártuk, hogy a tanár bejöjjön, de még a csengő után tíz perccel se jelent meg, így rajtam kívül mindenki elkezdte elfoglalni magát valamivel. Szóltam Jiminnek, hogy kimegyek a mosdóra, de erről szó se volt. Azonnal a tanárihoz mentem, de ott se volt, az után elmentem az udvarra, hátha ott ül egy padon, vagy beszélget egy másik tanárral, de az sem. Szerencsémre szembe jött velem a portás hölgy, akitől villám gyorsan megszereztem a telefonját, így már tárcsáztam is.
Féltem, hogy valami baja esett, hiszen motorral szokott jönni, de még attól is, hogy elaludt.

- Igen, tessék?- szólalt bele, de mögötte hatalmas zaj volt.

- Én vagyok, Jungkook. Merre vagy? Lassan húsz perce megy a tanítás.

- Dugóba kerültem, de már szóltam az igazgatónak. Lyukas órátok van így. Nem szólt senki?

- Nem...

- Akkor szólj a többieknek légyszíves.

- Jó.

- Apropó. Honnan szerezted meg a számomat?

- Megadta a portás.

- Értem. De ne zaklass!

- Jó.- válaszoltam, kicsit elszomorodva, hogy tényleg azt hiszi zaklatnám.

- Vicceltem.- hallottam a hangján, hogy mosolyog, így hirtelen visszajött nekem is a jókedvem.- Nay menj szólj nekik.

- Rendben. Visszhall!- tettem le.

Szökdécselve vettem visszafele a lépéseket, s visszaérve elmondtam a többieknek, hogy ma elmarad a biológiánk, mire mindenki felkiáltott örömében.

- Honnan tudtad meg?- kérdezte Jimin, mikor visszaültem.

- Találkoztam az igazgatóval.- hazudtam.

- Áhh, értem.- biccentett.- Átjössz ma?- fordult vissza a pasijához.

- Ne előttem beszéljétek ezeket meg, légyszi.- nevettem fel.

- Attól, hogy még hetero vagy, felhívhatom magamhoz a pasimat.- védte magát.

- Csak szórakoztam, te.- vágtam hátba.

- Pfah.- dőlt előre.

- Te mit csinálsz ma?- kérdezte vigyorogva a másik.

- Nem tudom. Szerintem haza megyek és nézek valami fil...- nem tudtam befejezni, ugyanis Taehyung megjelent az ajtóban.

- Nem lyukas óra van?

- De.- lepődtem meg.

- Sziasztok! A mai órán már nem csinálunk semmit, elnézést, hogy késtem, de dugóba keveredtem. Jeon Jeong Guk! Neked van egy megírandó dolgozatod. A következő órátok tesi, így ki tudtalak kérni arra az órára, szóval itt maradsz.

- Jó.- bólintottam.

- Oké, ha ez mindenkinek megfelel akkor foglaljátok le magatokat ahogy eddig a maradék tíz percre.

- Sok sikert!- fordult hátra hozzám az osztálytársunk, Baekhyun.

- Köszi.- mosolyogtam, de szinte azonnal éreztem, hogy valaki égető tekintettel bámul, aki nem más volt, mint a tanár, ezért szinte azonnal elkaptam a tekintetemet.