💜21💜
- Nagyon kisimúlt az arcod, Kookie.- karolt át Yoongi.
- Azt mondod?- vigyorogtam.
- Azt. Képzeld találkoztam valakivel tegnap.
- Na! Kivel?- csillantak fel a szemeim.
- Az a neve, hogy Mingyu. Eléggé kedves srác. Bár, most inkább lennék egyedül, hogy őszinte legyek.- sóhajtott.
- Hát... Most mit mondjak haver?- húztam a számat.- Hova jár ez a Mingyu?
- A másik suliba. Kai mutatta be nekem.
- Kai is rendes srác.- gondolkodtam el.- Egyébként mi nem titkolunk semmit egymás elől, ugye?- kérdeztem rá.
- Igen. Miért?- nézett rám kerek szemekkel.
- Tegnap éjjel Taehyungnál aludtam. Tudod mit mesélt nekem? Hogy te az unokaöccse vagy.- mondtam meg se várva a válaszát.
- Hát...- vakarta meg a tarkóját, szorosan mellettem haladva a folyosón.- Ez így igaz. Sose kérdeztél, szóval nem is mondtam, de tényleg rokonok vagyunk. Nem igazán bírjuk egymást egy családi balhé miatt.
- Családi balhé?- vontam fel a szemöldökömet.
- Aham. Igazából eléggé gyerekesek vagyunk mind a ketten de egy karácsonyi ajándék a lényeg. Anya vett mind a kettőnknek egy, egy pulcsit. És hát az övé jobban nézett ki. Addig hisztiztem, meg persze ő is amíg el nem szakadt. Nem tudom, hogy még mindig pipa rám vagy sem, de én már nem foglalkozom vele.
- Szerintem ő sem. És azóta csináltatok valami programot közösen? Csak, hogy újra összehaverkodjatok.
- Nem.- rázta a fejét.- Nincs is szükség rá, ő se az az ember meg én sem. Egyedül miattad tűröm most is el. Amúgy meg nem tetszene, hogy a tanárunkal jársz.
- Köszönöm.- torpantam meg, egy szoros ölelésbe vonva.
- Ugyan, Kookie.- kezdte el simogatni a hátamat.- Az ilyet nem kell megköszönni. A barátom vagy, bármit megteszek érted, te is tudod.- hajolt a nyakamba.
- Khmm.- hallottuk meg egy erőteljes köhintést magunk mellett.
Elengedtük egymást, majd kérdően az emlegetett szamárra néztünk, aki meglehetősen mérgesen méregetett minket.
- Elálljátok az utat, gyerekek.- szólalt meg.
- Ohh...- léptem egyet oldalra, így könnyedén elférhetett volna mellettünk, de még sem mozdult.- Valami baj van?- döntöttem oldalra a fejemet.
- Semmi baj sincsen. Yoongi, majd bejönnél hozzám egy percre?- nézett a barátomra, aki csak úgy, mint én, értetlenkedve állt a helyzet előtt.
- Persze, tanárúr.- bólintott.
- Köszönöm.- biccentett, majd otthagyott minket.
- Látod, nem is utál téged.- böktem oldalba.
- Ki tudja.- értett egyet.- Remélem csak valami sulis dologról akar beszélni.
- Elhiheted, hogy nem tudom.
Elérkezett a délután és végre mehettem haza, sőt már majdnem otthon voltam, mikor hallottam valaki futni mögülem. Volt egy gyanús érzésem, így megfordultam, s megpillantottam Jimint.
- Hát te?- kérdeztem mikor utol ért.
- Sziah.- lihegett.- Beszhélnem kellh vehled.- görnyedt össze, a térdeire támaszkodva.
- Miről? Egy hétig már bocsánat de le se szartál most meg akarsz beszélni? Chim...- húztam a számat.
- Megtudtam, hogy Jisoo és Baekhyun...- szedte össze magát.- Ők tudják, hogy kapcsolatban vagy Kim tanárúrral.- fogta meg a vállaimat kétségbeesetten, a szemembe nézve.
- Hülyeség.- horkantottam fel.
- Ezt nézd.- vette elő a telefonját, majd hevesen keresgélni kezdett benne.
- Ezt... mi?- kerekedtek ki a szemeim.- Hogyan?
- Nem tudom.- rázta a fejét.
Ekkor jutott eszembe mit is mondott nekem Jisoo. Hát hogyne. Talált egy módot arra, hogy tönkretegyen két életet. Én pedig hülye voltam, hogy nem mentem bele a kis játékába és akkor nem lett volna Taehyungnak semmi baja. Eluralkodott rajtam a félelem és a kétségbeesés. Nem tudtam mihez kezdjek, hiszen ha megmutatják az igazgatónak a képet... nekünk annyi.
- Jézus...- vesztettem el az egyensúlyomat, így letérdeltem a betonra.
- Tudom, nem vagyok a legjobb barát, de baszki... Nem hagyhatom, hogy ez történjen veled.
- Mikor szereztél tudomást erről?
- Ma. Még a suliban, de nem akartam oda menni hozzátok, nehogy feltünjön Baekhyunnak.
- Oké.- biccentettem.
- Jól vagy?- gugolt le, velem szemben, kezét a vállamra téve.
- Kérdezz könnyebbet, s jobbat.- jelent meg az arcomon egy fájdalmas mosoly.
- Most mit fogsz csinálni?
- Nem tudom. Beszélek Taehyunggal.
- Veled maradjak?- fogott állam alá, így felemelve a fejemet, mélyen a szemembe nézve.
Kicsit sem tudtam volna másra gondolni, mint arra, hogy mennyire közel van hozzám és milyen csillogó szemekkel néz engem.
- Nem kell.- húzódtam el.
- Biztosan, Kookie?- döntötte oldalra a fejét.
- Megleszek, Chim. Ne aggódj.- álltam fel, s leporoltam a nadrágomat.
- Rendben. Ha bármi van szólj.
- Úgy lesz. Köszönöm, hogy elmondtad és megmutattad.- öleltem meg.
- Ugyan.- vett egy mély levegőt.
- Megyek.- toltam el magamtól.- Csinálok egy teát és beszélek Taehyunggal.
- Rendben. Vigyázz magadra.- emelte fel a kezét.
- Úgy lesz Chim...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top