Persze másnap már nem volt olyan jó kedvem, mint előtte nap. Nehéz léptekkel haladtam a terem felé, ahol megpillantottam a tanárt. A barátaim persze egy emberként vigyorogtak rám, de én nem tudtam jópofát vágni, mert zavart, hogy nem hisznek nekem.

- Jó reggelt.- szólaltam meg, rá se nézve a személyre, aki mosolyogva köszönt mind a hármunknak.

- Ne haragudjon a viselkedése miatt, kicsit rosszul aludt éjjel.- kuncogott zavartan Jimin.

- Semmi baj, mindenkinek vannak rossz napjai.- nézett engem, nekem pedig egyre melegebb lett a pulcsim alatt, mi úgy hatott rám, mintha szaunában ültem volna.

- Ami azt illeti jól aludtam.- pillantottam rá fél szemmel, de ő szinte azonnal elkapta a tekintetét, mi igazán furcsa volt.

- Akkor esetleg rosszul vagy?- halványodott el a mosolya.

- Igen, de nem olyan értelemben.- haladtam tovább, egészen a padomig.

- Aggódik érted, Kookie!- rázott meg, de én nem tudtam magamra erőltetni egy mosolyt sem.

- Persze, mert ezért fizetnek neki.- ráztam a fejemet.

- Neki azért fizetnek, hogy tanítson.- válaszolt Yoongi.- Nagy hülyeség ha azt hiszed, hogy azt hiszed, hogy nem.

- Szerintem is.- helyeselt.

- Szerintem meg elég lesz!- szóltam rájuk.

- Hát jó.- sóhajtotta a kisebbik.

- Kezdhetjük?- szólalt fel a tanár úr.- A holnapi óráitok jók lesznek, esküszöm.- kuncogott.- Szóval akkor a második óra biológia lesz, úgyhogy itt maradtok, a harmadik kémia, a negyedik matek, az ötödik tesi. Rövid lesz a napotok. Ha gondoljátok az óra további részében elfoglalhatjátok magatokat valamivel. Csak legyetek csendben.- ült le.

- Hallod! Rajzold le a tanár úrat.- biccentett felé Jimin.

- Te meg vesztél.- horkantottam fel.

- Nem mered?- kezdett el cukkolni.

- Tanár úr!- emeltem fel a kezemet.

- Igen, Jeon?- fordította felém a tekintetét, mivel lyukat égetett a lelkembe.

- Mi a kedvenc színe?

- A szürke.- válaszolta szűk szavúan, aztán pár másodperc némaság után újfent kinyitotta a száját.- Neked?

- A fekete.- mosolyogtam.

Elővettem a szürke filcemet és nekiálltam. Persze tudtam, hogy nem lennék készen vele, ha ténylegesen egy portrét akarnék róla rajzolni, ezért elkezdtem egy anime karaktert formálni.

- Bárcsak én is ilyen ügyes lennék mindenben.- sóhajtotta Jimin.

- Én sem vagyok tökéletes.

- Dehogynem! Tudsz sportolni, teszem hozzá mindben jó vagy, éltanuló, tudsz rajzolni, festeni, énekelni, gitározni, zongorázni.

- Szerintem még mindig én vagyok a pasid akiről áradoznod kéne.- könyökölt az asztalra.

- Ne aggódj, a tiéd maradhat.- kuncogtam.

- Hálásan köszönöm.- karolta át a derekát, Jimin pedig elvörösödött

- Srácok, hamarosan vége az órának,  pakolhattok.- kezdte el ő is összepakolni a dolgait, de én csak folytattam a rajzomat.

- Gyere, Kook.- simított vállamra.

- Menjetek, mindjárt jövök.- hajtottam el őket.

Igazából csak oda akartam adni a rajzot a tanárnak, mivel ha nálam maradt volna, úgy is a kukába kerülne. Megvártam aníg mindenki kimegy, majd leraktam elé.

- Ez mi?- nézett fel rám.

- A barátaim megkértek, hogy rajzoljam le magát. Ha nálam marad a kukában végezné, de gondoltam oda adom, hátha tetszik önnek.

- Nagyon kedves, köszönöm.- vette el, s kíváncsian nézegette.- Egész jól rajzolsz.

- Köszönöm.

- Képzeld, én festeni szeretek. Absztrakt képeket.

- Aham.

Nem tudtam hogyan reagáljak rá, így kicsit feszéyezve éreztem magamat.

- Menj órára.- sóhajtott.

- Ne értse félre, biztosan nagyon szépek a festmények, de hiába rajzolok és festek én is, semmi érzékem nincsen feléjük azon kívűl, hogy azt mondom "hű de szép".- magyaráztam ki magamat a kínos helyzetből.

- Ez mindent megmagyaráz.- villantotta meg a mosolyát, mi olyan volt, mint egy doboz, mégsem láttam annál szebbet soha életemben.

- Khm.- köhintettem.- Szép napot!- hagytam ott.

- Neked is, Jeon!- szólt utánam.

A szívem valamiért eszeveszettül vert, mintha ki akarna robbanni a mellkasomból azt ordítva, hogy "szerelmes vagyok!", de ez persze nem lehetett, hiszen heteronak vallottam magamat. Mellkasomra tartva a kezemet dőltem a folyosó hideg, nyírkos falának, nagy levegőket véve, a plafont nézve.

Mi van veled, Jeon? Kérdeztem magamtól, a szűnni nem akaró érzés végett.

- Jungkook! Gyere mert elkésel!- szólt rám az egyik osztálytársam aki előttem haladt el.

- Megyek.- válaszoltam, s erőt véve magamon, követtem.

Még matek órán se tudtam figyelni, de őszintén semelyiken sem. Bármikor lehunytam a szememet, az ő mosolygó arcát láttam. Biztos voltam benne, hogy elkaphattam valamit amiért ilyen hirtelen ezt érzem egy nálam majdnem tíz évvel idősebb, tanár PASIBA. Teljesen lehetetlennek gondoltam, hogy nekem valaha ilyen problémáim legyenek.

- Mi van veled? Mint egy zombi.- gyújtotta meg a cigit mellettem Yoongi, miközben sétáltunk hazafele.

- Azt hiszem van egy kis problémám.- vallottam be.

- Ha gondolod nem mondom el Chimnek.

- Azt hiszem mégis tetszik az a tanár.- vörösödtem el teljesen.

- Hát örülök, hogy végre tetszik valaki, de az bajos, hogy az ofőnk.- karolt át.

- Nem érted a valódi bajt! Hetero vagyok!- akadtam ki.

- Lehetsz biszex is. Tudod mi az, nem?

- De.- bólintottam.

- Na akkor meg mi itt a gond azon kívül amit én mondtam?- fújta ki a füstöt.

- Adj egyet.- tettem elé a kezemet.

- Csak meg ne ártson.- kuncogott, s hozzám nyomta a rúdat.

Meggyújtása után egy isteneset beleszívva, azt hittem, hogy megfulladok, de az még semmi volt a szédüléstől amit éreztem.

- Mindenkinek ilyen az első.- simogatta meg a hátamat.

- Az első szál?- köhögtem.

- Hét.- nevetett fel.- Nekem legalábbis egy hétig szédülési rohamaim voltak tőle. Már ha van ilyen szó.

Káros volt, ugyan akkor segített lelassítani a szívemet, s én hálás voltam ennek a rúdnak és a gazdájának.