Egy rövid fürdés után utunk egyből a boltba vetetett.

-Harry,írtál bevesárló listát?-kérdeztem mikor elvettük a kosarat.

-Lehet elfelejtettem,de tudom fejből.-játszotta meg a magabiztost.

-A hűtőd üres.Lehetetlen,hogy ennyi mindent megjegyezz,ami most kell.-nèztem hitetlenkedve.

-Bízz bennem,Bébi.-puszilt homlokon.

-Na kezdjük,mert jövőre sem végzünk.-kezdtem magam után húzni.

Így aztán röpke fél óra után már hazafelé kocsikáztunk,teletömött csomagtartóval.

-Kinyitom a házat és segítek.-parkolt le Harry,majd gyorsan kiszállt a kocsiból és kinyitotta a házat.

Én ezalatt az idő alatt megfogtam két szatyrot és elindultam befelé,de az ajtó előtt Hazz elvette a szatyrokat és bevitte.Ezután még ezt megtettük kétszer,majd fáradtan ültünk le a kanapéra.

-El kellene őket pakolni.-nevettem fel.

-Pihenjük kicsit.-húzott magához.

-Ennyire lestrapált egy bevásárlás?-bújtam hozzá.

-Nem vagyok bevásárlós típus.-kuncogott.

-Hát,mostantól hozzá kell szoknod.-mosolyodtam el.

-Nehéz lesz.-sóhajtott.

-Majd motivállak.-bólintottam.

-Például?-nézett érdeklődően.

-Azt majd még kitalálom.Most egy ideig úgy sem kell boltba mennünk.-nevettem.

-Az biztos.Ilyen sok kaja soha nem volt itthon.

-Pakoljunk el.Utána még lustálkodhatunk.-álltam fel.

-Gyere!-próbáltam felhúzni a kanapéról.

-Annyi minden mást csinálhatnánk helyette.-nyavajgott.

-Nem tudtam,hogy egy gyerekhez költöztem hozzá.-tettem keresztbe a karjaim.

-Pedig így van.Most pedig apuci pakolj el szépen,míg én lustulok a kanapén.-vigyorodott el.

-Két másodperced van,hogy a konyhába gyere,vagy szobafogságot kapsz,fiam.-indultam el nevetve a konyhába.

-Annyit nem ér meg.-ölelt át hátulról.

-Most akkor legyél jó kisfiú,és segíts pakolni.-fordultam vele szembe,majd egy gyors puszi után neki àlltam az ételek elpakolásának.

-Fel kellene fogadni valakit,aki elvégzi ezt helyettünk.-rázta a fejét Hazz.

-Nem fogunk azért fizetni valakinek,amit mi is megtudunk csinálni.-forgattam szemet.

-Meggondolom,hogy maradhatsz-e.-mondta szórakozottan.

-Te akartad,hogy együtt éljünk,ez ezzel jár.Vagy megszoksz vagy megszöksz.-kuncogtam.

-Ne csodálkozz,ha nem találsz itthon.-nevetett.

-Legalább lesz egy jó házam.-kacsintottam.

-Borzalmasan szemét vagy.-húzott magához.

-Te kezdted.-emlékeztettem.

-Te pedig folytattad.-vigyorgott.

-El kell tenni még a tejet és a sajtot.De ha szereted romlottan is,akkor maradhatnak a szatyorban.-kacagtam fel.

-Amúgy főzhetnél is valamit.Éhes vagyok.-engedett el.

-Írunk a fiúknak,hogy jöjjenek át,rendelünk pizzát és beszélgetünk.Mit szólsz hozzá?-mosolyogtam.

-Rendben.Amúgy sem tudják,hogy már együtt lakunk.-helyeselt.

-Kifognak akadni,hogy ők tudják meg utoljára.Lehet meg is ölnek.-nevettem.

-Nem hiszem.Ők is elfoglaltak,te is,megértik majd.-nyugtatott.

-Remélem.-bólintottam.

Így aztán az elpakolás után írtam a fiúknak egy üzenetet,amiben annyi állt,hogy várom őket erre a címre,körülbelül fél óra múlva.Titokzatos vagyok.Ezalatt az idő alatt a pizzát is megrendeltük,szóval már csak várnunk kellett.

-Éhen fogok halni.-fogta a hasát Harry.

-Ha nem tudsz tovább várni,akkor csinálj magadnak egy szendvicset.-kuncogtam.

-De lusta vagyok.-sóhajtott.

-A mai nap reggel boldog voltál,majd utána kanos,ezután megint boldog,most pedig hisztis.Ilyen rossz hatással vagyok rád?-ültem az ölébe.

-Nem,dehogy.A mai nap az egyik legjobb,eddigi életem folyamàn.Nem tudom mi van ma velem.-bújt hozzám.

-Lehet,mert keveset aludtàl.Ma korán lefekszünk.-bólintottam.

Ebben a pillanatban kopogtattak az ajtón,és mertem feltételezni,hogy a pizza futár az,így gyorsan felkelve Hazz öléből,a pénztárcám magamhoz véve futottam az ajtóhoz.

-Jó napot!-mosolygott a futár.

-Jó napot!-köszöntem vissza.

-Két szalámis,két kolbászos és egy sonkás kukoricás.Igaz?-kérdezte.

-Igen.-bólintottam megerősítés képp,majd a kezébe adtam a pénzt,ő pedig nekem a pizzákat.

Egy gyors pénzszámolás után jó étvágyat kívánt,majd elment.

-Végre!-örvendezett Harry.

-Megvárjuk a fiúkat.Alig öt percen belül itt lesznek ők is.-tettem az asztalra a pizzákat.

-El sem hiszem,hogy milyen türelmes vagyok.-dobta hátra a haját.

-Megfoglak,hogy el ne szállj.-fogtam meg a felkarját.

Ekkor elkezdett csörögni a telefonom,amit miután kihalásztam a zsebemből,egyből felvettem.

-Haló?-szóltam bele.

-Louis,miért arra a címre kell mennünk amit megadtàl?Fura ez egy kicsit nekünk.-hallottam meg Niall értetlen hangját.

-Ne aggódj,mindent elmagyarázok,ha itt lesztek.Bízz bennem és siessetek.-fogtam rövidre,és válaszát meg nem várva tettem le a telefont.

-Már jönnek?-kérdezte remènykedve Hazz.

-Úton vannak.-bólintottam.

-Jó,mert vagy téged,vagy a pizzát támadom le,ha nem érnek ide öt percen belül.-vigyorodott el.

-Soha többet nem megyünk el úgy sehova,hogy nem ettél előtte.-nevettem.

-Ez egy kitűnő ötlet.-helyeselt.

-Habár hamarabb is kajához jutottunk volna,ha...-szakított félbe.

-Úgy hallom kocsi parkolt a ház előtt.Biztos a fiúk,fogadd őket.-paskolta meg a fenekem,én pedig az ajtó felé vettem az irányt.

Ahogy Hazz mondta tényleg a fiúk érkeztek meg,szóval kimentem hozzájuk a kocsihoz,nyugtatás képp,hogy tényleg én hívtam őket ide és nem valami idegen,hogy elrabolja őket.

-Louis,mi a halálért kellett idejönnünk?Nálatok nem lett volna jó?Egyáltalán ki hàza ez és miért vagy itt?-bombázott meg a kérdéseivel Zayn.

-Van valami amit még nem tudtok,és azért vagytok itt,hogy megtudjátok.Gyertek!-kezdtem magam után húzni őket.

-Sziasztok.-köszöntötte őket Hazz mosolyogva.

-Üljetek le.-utasítottam őket.

-Harry,te tudod mi ez az egész?-kérdezte Ni,miközben Hazz mellé ült.

-Igen,de Lou mindjárt beavat titeket is.-kuncogott.

-Az történt,hogy tegnap előtt felhívták Harry-t,hogy tiszta a háza és visszaköltözhet.Ő pedig megkérdezett engem,hogy nem-e költöznék hozzá.Sejthetitek a választ.-mosolyogtam.

-Tudtam!-állt fel vigyorogva Liam.

-Annyira örülök nektek.-ölelt meg.

-És ezt tényleg csak most voltál képes közölni velünk,Louis William Tomlinson?-nézett duzzogva Zayn.

-Úgy gondoltam ez nem telefon téma,időm pedig csak most volt,de kárpótlásul rendeltem pizzát!-nevettem.

-A következő a házasság lesz?-viccelődött Niall.

-Lehetsz a koszorúslány.-bökte meg nevetve Harry.

-Örülök,hogy boldogok vagytok.-szólt már komolyan.

-Én pedig köszönöm,hogy támogattok minket.Sokat jelent.-bólintottam.

-Na most már együnk.-indult el Hazz a konyhába.

-Amúgy nagyon szép ez a ház!-dícsérte meg Liam a konyhába érve.

-Köszönöm.-mondta tele szájjal Harry,mert ő már neki kezdett a pizzájának.

-Azért ne kényesztesd el Lou-t nagyon.A végén még azt fogja hinni,hogy ő a világ ura.-boxolt a vállamba szórakozottan Zayn.

-Zaynie,én már most a világ ura vagyok.-kacsintottam.

-Van egy képzeletbeli világod?Nem is tudtam.-nevetett.

-Ezt a csatát te nyerted,de a háborút én fogom.-tettem én is így.

-Hajrá.-vett egy pizza szeletet a kezébe és enni kezdett.

-És milyen eddig együtt lakni?-érdeklődött Payno.

-Ma cuccoltunk át,de eddig imádom.-kuncogtam.

-Lesz majd rosszabb is.Zayn is először mindent megcsinált amit kértem tőle,most pedig én csinàlok minden házimunkát.-legyintett nevetve.

-Zaynie,miért nem segítesz a háztartásban?-kérdezte vigyorogva Niall.

-Te meg se szólalj,inkább egyél tovább.-borzolta össze a haját.

-Azért remélem,hogy Harry nem hagy cserben.Igaz?-néztem rá.

-Igen,Bébi.-bólintott.

-Kíváncsi leszek.-nevetett Liam.

Miután megkajáltunk leültünk videójátékozni,és Liam hasznos tanácsokkal látott el,hogyha Hazz nem akar takarítani,akkor hogy vegyem rá.Ők Zayn-nel már elèg régóta laknak együtt,szóval hiszek neki.És azt is mondta,hogy ő tudta,hogy azért kell idejönni,mert Harry-hez költözök.Elmondása szerint nem volt nehéz kilogikázni,hisz ő gondolta ha Harry háza tiszta lesz,akkor hozzá költözök.Igazi kis zseni a mi Liam-ünk.Délután hétkor engedtük őket útjukra,miszerint már nem akarnak zavarni és legyünk kicsit kettesben.Így miután elmentek lefürödtünk,átöltöztünk és most az ágyban fekszünk egymáshoz bújva, miközben minden apróságról beszélgetünk.

-Fáradt vagy?-játszottam Harry hajával.

-Egy kicsit.-suttogta.

-Aludjunk?-kèrdezősködtem tovább.

-Igen.-fonta körém hatalmas kezeit,majd az eddiginél is közelebb húzott magához.

-Jó éjszakát.-kuncogtam,majd homlokon pusziltam.

-Neked is,Bèbi.-motyogta,majd perceken belül már csak egyenletes szuszogását lehetett hallani.

Imádom őt,mindennél jobban.

Sziasztook!Egy hetet kellett várni a részre,ez pedig azért van,mert szinte minden nap dogát írok és tanulnom kell,ez miatt pedig csak hétvégén tudok írni.Másrészt pedig az ihlet hiány,ami erősen megmutatkozik.Sajnálom.😢😭Azért remélem vagytok még itt velem és tovább olvassátok a sztorit.❤❤
(A díjakat és kihívásokat Köszönöm,előbb vagy utóbb kiteszem őket is💗)
Ha tetszett a rész azt jelezd valamilyen formában,Köszönöm.💕
-M❤