Reggel sajnos már az ébresztőmre keltem.Kedvtelenül keltem ki az ágyból és kezdtem el reggeli teendőimet.Először "gyorsan" felöltöztem,majd a fürdőbe mentem fogat mosni,ahol Harry már a száját törölgette.

-Jó reggelt.-mosolyodott el.

-Neked is.-motyogtam.

-Készen állsz?-kérdezte.

-Mire is?-néztem rá kíváncsian.

-Találkozni Robert-tel.-komolyodott el.

Ki is ment a fejemből.A fiúk úgy lefoglaltak a hétvégén,hogy ha akartam volna se tudtam volna gondolkodni a találkozáson.

-Lou,minden oké?-szólt aggódva,mert gondolom lesápadtam.

-Nem.Nagyon nem.Nem állok készen.-kezdtem bepánikolni,mire Harry egyből megölelt.

-Megvédelek,ne aggódj.Nem csinálhat veled semmit.-simogatta a hátam.

Csak most kezd tudatosulni bennem,hogy milyen nagy súlya van annak,hogy elrabolt.Ha nem szökök meg,ki tudja,hogy miket csinált volna velem.

-Hallod?-nézett rám Hazz,mivel nem válaszoltam.

Erre csak bólogatni kezdtem,a szavak nem akartak kijönni a számon.

-Beszélj kérlek,Lou.-kért kedvesen.

-Ne engedd,hogy többször hozzám érjen.-szóltam nehezen.

-Nem fogom Bébi,nem fogom.-puszilt homlokon.

Egy darabig csak ölelkezve álltunk,jól esett így lenni,olyan biztonság érzetem volt Hazz karjai között,de eszembe jutott,hogy így elkésünk,szóval adtam Harry-nek egy arcra puszit,majd elkezdtem fogat mosni,ő pedig kiment.
Vajon mi lesz mikor meglát,vagy mikor én őt?Megüt?Hisz kèpes lenne rá,mert már többször erőszakoskodott velem.Én pedig majd lefagyok és mint egy kisgyerek Harry mögé bújok?Ha csak belegondolok,hogy miért rabolt el,ezernyi gondolat kezd el cikázni a fejemben.Megerőszakolni akart?Csak szimplán bántani?Vagy távoltartani a családomtól és Harry-től?Nem tudom,hogy tudok-e így ott tovább dolgozni,ha ő is ott van.

Fogmosás után lementem a többiekhez és megittam a jól megérdemelt kávémat.Lottie lesz csak itthon ma,mert ő holnap kezd,mindenki más pedig dolgozik.

-Aztán jól viselkedni nekem!Ti ketten dolgozzatok,te pedig Lotts ne törj,ne zúzz a házban.-mutogatott anyu,mielőtt elment volna.

-Jó leszek.-sóhajtott húgom.

-Nekünk meg muszáj dolgozni.-kuncogott Hazz.

-Legyen szép napotok.-puszilt meg egyesével.

-Neked is!-szóltunk neki,majd elment.

-Ideje nekünk is indulni.-állt fel Harry.

Mi is figyelmeztettük Lottie-t,hogy semmi vadulás itthon,mire elmondta,hogy ő már 19 éves és nem egy kisgyerek.Erre a válaszom az volt,hogy egy bizonyos bögrét mégis eltudott törni,amire a reakciója egy ölelés volt és egy 'nem csinálok semmi olyat' mormolt a nyakamba.Ezután röviden elbúcsúztunk még egyszer,majd elindultunk.

-Ne menjünk kocsival,Lou?-kérdezte Hazz,mert én gyalog indultam el.

-Mehetünk azzal is.-rántottam vállat,majd beültem.

Harry is így tett és mèg el sem indultunk,de én màr az ablakon bámultam ki és ujjaim tördeltem.

-Louis.-szólt lágyan,mire ránéztem.

-Nem kell félned,míg melletted vagyok,nem eshet bántódásod.-fogta meg a kezem.

Erre csak vad bólogatásba kezdtem,hogy jelezzem,hogy tudom és tarkójánál fogva magamhoz húztam egy csókra.Szenvedélyesen csókoltuk egymást,ami most borzalmasan jól esett,mintha csak erre lett volna szükségem,hogy kicsit lenyugodjak.Miután elváltunk Hazz mosolyogva beindította a kocsit és út közben többször is elmondta,hogy ne stresszeljek rá,mert nem lesz semmi baj.
Mikor a pékséghez értünk még zárva volt,ami azt jelenti,hogy hamarabb érkeztünk,mint Robert.Harry leparkolt a kocsival,kiszálltunk,és elindultunk befelé.
Beszéd nélkül vettük fel a kötényünk és kezdtem el asztalt törölni,míg Harry a pultot tisztogatta.

-Te komolyan otthagytad a kocsim a semmi közepén,ember?!Szerencséd,hogy megtaláltam és nem loptak ki belőle semmit!-rontott be Robert,és először csak az ajtóból ordítozott,de mondandója végén motyogott még valamit és ökölbe szorított kezekkel indult meg felém.

Én persze csak lefagyva álltam és félve bàmultam őt,mert látva azt az arcot,a szemeiben azt a dühöt...egyszerűen megrémisztett.

-Robert,állj meg!-figyelmeztette Harry.

-Miért,mi lesz ha nem,Styles?-kérdezte gúnyosan.

-Ohh,Robert.Azt hiszed nem tudom,hogy pszichopata vagy?És képzeld,ezt Louis-nak is elmondtam.Ha ilyen rosszul viselkedsz,lehet màsok is megtudjàk.-fenyegette meg Harry,mire megàllt.

-Honnan tudsz erről?-szűrte ki fogai között.

-Elmondtad részegen,barátom.-nevetett fel Harry.

-Mit akarsz?Mit csinàljak,hogy ez tovàbbra is titok maradjon?-sóhajtotta.

-Ezt neked màr magadtól is tudni kène.-ràzta a fejét.

-Ne idegesíts fel mégjobban,Styles.-nézett rá gyilkosan.

-Hagyd békén Louis-t.Nem érhetsz hozzà,nem szólhatsz hozzá és szeretném,ha rá sem néznél,habár ez nem hiszem,hogy megoldható,de próbàlkozz.-szólt ijesztően nyugodt hangon.

-Ennyi?Látom jól összemelegedtetek.-nevetett.

-Peterson,csak magadnak csinálod ezzel a bajt,szóval így lenne még valami.-folytatta Hazz.

-Mi van?-forgatott szemet.

-Kérj tőle bocsànatot.-bólintott.

-Elfelejtheted.-mondta komolyan.

-Akkor mindenki megtudja,hogy pszicho...-

-Oké!Bocsánatot kérek.-sóhajtott.

-Ereszkedj térdre és kezdheted.-utasította.

Ekkor Robert felém fordult,féltérdre ereszkedett és egy sóhaj utàn elkezdett beszélni.

-Louis.Hát...izé..sajnálom.Így jó?-nézett Harry-re.

-Hosszabban.Folytasd csak nyugodtan.-intett neki.

-Sajnálom,hogy erőszakos voltam veled,többször is,és azt is hogy elraboltalak.Bocsánat.-motyogta.

-Nem is volt olyan rossz.-kuncogott Harry.

-Tudod,én még nem láttam nàlad undorítóbb személyt,pedig van néhány olyan exem.Egy kívánságom van neked,ami remélem teljesülni fog.-vettem a bátorságot és szólaltam meg végre.

-Mi az?-nézett kíváncsian.

-Baszódj meg,Robert Peterson.-mosolygtam rá,majd felpofoztam.

Akkorát csattant,hogy ezt szerintem még Lotts is hallotta otthon.

-Úgy érzem ezzel már rég tartoztam neked.-kacsintottam rá.

-Te alávaló kis rib..-

-A-a.A csúnyabeszéd rossz pont.-emelte fel mutatóujját Harry.

-Elég volt!Mindent megtettem,amit kértèl!-àllt fel.

-Mégvalami.Menj szèpen haza és vissza ne gyere ide a mai nap.Van egy szabid mára.-vigyorgott Harry.

-Tartsd a szád,mert ha nem akko..-szakította félbe.

-Kint vagy már?-nevetett Hazz.

-Utállak titeket!-fújtatta,majd kiment.

-Imádlak!-ugrottam Harry-re.

Lábaim összekulcsoltam derekán,ő pedig fenekemnél tartott,hogy ne csússzak le.

-Mondtam,hogy nem eshet bántódásod.-mosolyodott el és öszedöntötte a homlokunk.Ez nàla már megszokás.

-Köszönöm.Ha nem vagy itt..-

-Nincs mit Bèbi.-adott puszit a számra.

-Viszont nyitni kéne,mert késésben vagyunk.-paskolta meg a fenekem.

Így aztán letett,ő kinyitott,én pedig vidáman töröltem le az abbahagyott asztalt.Nem gondoltam volna,hogy ilyen könnyű lesz elbànni Robert-tel.Màrmint mutatja a kemènyt,meg minden,de most eléggé beparázott,hogy Harry megfenyegette.
Reggelre megvolt a vita,de ez egy jó nap lesz,érzem.

Sziasztok!Remélem tetszett a rész,ha igen,jelezd valamilyen formában,Köszönöm.💕
-M❤