Harry szemszög:

Miután elköszöntünk a többiektől,a kocsim felé vettük az irányt.

-Hagyd csak,majd én.-szóltam Lottie-nak,mikor kiakarta nyitni a kocsiajtót.

Ha már szegény lánnyal ezt csinálom,legalább legyek udvarias.

-Köszönöm.-pirult el,majd beült a kocsiba.

Én is így tettem,majd miután bekötöttem magam,mosolyogva néztem Lotts-ra.

-Hová szeretnél menni?-kérdeztem.

-Nem tudom,hogy ismered-e,de itt a város elején van egy jó étterem.-mondta izgatottan.

-Igen,tudom melyikről beszélsz.-nevettem fel,majd beindítottam a kocsit.

-És milyen napod volt?-kérdeztük egyszerre.

-Kezd te.-kuncogtam.

-Én nagyon szeretek shoppingolni,anyuval meg főleg,szóval egy csomó üzletet bejártunk.Szeretek vele menni ruhákat venni,mert őszinte,így vele biztos,hogy nem veszek nem hozzám illő ruhákat.A hazajövetelünk előtt mèg beugrottunk egy kàvézóba és tök jól elbeszélgettünk.Olyan régen töltöttem már vele egy egész napot csak kettesben,hogy rájöttem arra,hogy többet kéne vele lennem,ahogy Lou-val is.-hadarta.

-Örülök,hogy jól érezted magad.-mondtam őszintén.

-És te jól kijöttél a srácokkal?-kérdezte kíváncsian.

-Igen,nagyon kedvesek voltak,szerintem összebaràtkoztunk.-bólintottam.

-Louis baràtai állatok néha.Legalább is úgy viselkednek.-nevetett.

-Igen,de én bírom az ilyen embereket.-vigyorogtam.

Ezután már csak arról beszélgettünk,hogy mit csinàltunk a fiúkkal egész nap.Annyit mondtam,hogy videójátékoztunk és néztünk egy filmet,amin Lou rosszul lett,így haza kellett jönnünk.Mivel jó testvér ezért aggódva kérdezgetett,hogy volt-e még valami baja otthon,de miután elmondtam,hogy otthon màr teljesen jól volt,megköszönte,hogy "vigyáztam" rá.

Egy laza tizenöt perces kocsikázás után,végre megérkeztünk.Természetesen most is ajtót nyitottam Lottie-nak,majd bementünk.Az étterem nem volt puccos,de lepukkant sem,teljesen normális volt,talán kicsit elegánsabb emberek vacsoráztak itt.
Miután helyetfoglaltunk az egyik asztalnál,a pincér hozott kèt étlapot és meglepődve vettem észre,hogy nem is olyan drágák a kajàk mint gondoltam.Lottie Penne tésztát kért,amin parmezán sajt van,míg én egy csirkés rizottót.Szóval miután mindketten vàlasztottunk enni,elkezdtünk beszélgetni.

-Úgy örülök,hogy te és én ma este itt vagyunk.Remélem Louis-nak is sikerül Robert-tel,mert megérdemel már egy normális kapcsolatot.-mosolygott kedvesen.

Lottie ugye nem tud róla Robert miket csinált Lou-val,így valamit gyorsan ki kell találnom,hogy megutálja őt.

-Én nem örülnèk,ha összejönnének.-ráztam a fejem.

-Miért?-nézett ràm meglepődve.

-Miközben Robert a bátyádnál próbàlkozik,másokat is fűzöget.Nem megbízható ember.-ráztam a fejem.

-Erről Lou tud?-kerekedett ki a szeme.

-Remèlem.-bólintottam.

-Viszont úgy gondolom,te megbízható ember vagy.-mosolygott.

Nem mondanád ezt,ha tudnád mit csinálok a bátyusoddal.

-Köszönöm.-nevettem.

-Miért,talán nem?-kuncogott.

Ekkor jött a pincér és elénk tette az ételeket.Tökéletes időzítés.

-Jó étvágyat.-mosolygott,majd elment.

Ezután elkezdtünk enni és a téma teljesen elterelődött,mégpedig az én irányomba.

-Mikor bemutattalak anyuéknak sok mindent elmondtál magadról,de a családodról nem beszéltél.Miért?-kérdezte félve.

-Nem tudom.Nem tartottam fontosnak ezt a témát.-kóstoltam meg a rizottót,ami isteni volt.

-Mesélsz róluk?-kérte aranyosan.

-Jó gyerekkorom volt,nincs okom panaszra,inkàbb mikor nagyobb lettem,akkor kezdődtek el a problémák.Anyáék megunták,hogy nem dolgozok,csak lopom a napot,őket lehúzva pènzzel,szóval azt mondták ha nem keresek munkát,akkor nem lakhatok náluk tovább.Hát én nem kerestem munkát,ők pedig tényleg kidobtak.Volt akkor egy kapcsolatom,szóval tudtam hol aludni,sőt egy-két hónapot lakni is.Kellett egy kis idő,míg ráébrettem,hogy ez tényleg nem mehet így tovább,így úgy döntöttem ide költözök és itt keresek munkát,ami ugye sikerült is.De a szüleimtől nem haragban váltam el,jóban vagyunk mai napig.-magyaráztam.

-Milyen jól tetted,hogy ideköltöztèl.-vigyorgott.

-Határozottan egy jó döntés volt az életemben.-helyeseltem.

Mivel ugye a család témát boncolgattuk,így volt merszem megkérdezni,hogy mi tötént pontosan az apukájukkal,habár tudom,hogy nem könnyű neki beszèlni róla,de a kíváncsiság hajt.

-Rendőrkènt dolgozott,amit mi sosem szerettünk,hisz mindig aggódtunk érte,de ezt sosem mondtuk neki,mert ő imádta a munkáját.Egy nap,ami úgy kezdődött mint a többi.Együtt megreggeliztünk,majd egy szeretlek és egy puszi kíséretében,elment a munkàba.Az volt az utolsó közös reggelünk együtt.Anya aznap nem ment dolgozni,így együtt voltunk egész nap és filmeket néztünk.De délután kaptunk egy hívást,hogy apa bevetésen elhunyt.Hasba lőtték,a mentősök pedig későn értek ki.-mondta nehezen.

-Nagyon sajnálom.Biztos nehéz időszak volt.-fogtam meg a kezèt,ami az asztalon pihent.

-Lou volt köztünk a legerősebb,ő volt az,aki nem engedte,hogy depresszióba essünk,vagy bármi hasonló.Nem túlzok,ha azt mondom,hogy neki rosszabb volt,mint anyának.-nyelt nagyot.

-Eltudom képzelni.-simogattam a kezét.

-De a lényeg,hogy túlléptünk rajta és hogy ő màr egy sokkal jobb helyen van.-mosolyodott el.

-Így van.

Ezután vidámabb dolgokról beszéltünk,nem akartam hogy szomorú legyen,meg elmèletileg randizunk,szóval kell a boldog hangulat.

~~~~~~~~~~~~~~~

Most végeztünk a vacsorával,szóval fizetek és indulunk haza.

-Hagyd Lottie,majd én fizetek.-intettem le,mert a táskájában kutakodott a pénztárcája után.

-Szeretném a felét àllni.-mondta határozottan.

-Pedig nem fogod.-mondtam 'ez van' stílusban.

-Oké,de legközelebb èn fizetek.-vigyorgott.

-Rendben.-sóhajtottam.

Így miután gyorsan lerendeztem a fizetèst,beültünk a kocsiba és beletapostam a gàzba,mert minél hamarabb haza akarok érni.Most nem nagyon beszélgettünk,gondolom Lottie eléggé elfáradt a mai nap,mert kishíján elaludt mellettem.

-Köszönöm,hogy eljöttél.-mosolygott ràm Lotts,mikor leparkoltam.

-Én köszönöm a társaságod.-mosolyogtam vissza,majd kiszálltam a kocsiból és neki is kinyitottam az ajtót.

Gondolom most jönne az a rész,hogy csókolózunk,mert Lotts várakozóan nézett rám.Nem,nem fogom mecsókolni,több okból kifolyólag is.Így aztàn adtam neki egy homlokpuszit,majd szorosan megöleltem.Fejét mellkasomba fúrta,én pedig a hátát simogattam.

-Menjünk be,a végén még megfàzol.-váltam ki az ölelésből.

Szófogadóan elindult befelé,én pedig szorosan utána.Halkan bementünk és mikor a nappaliban felkapcsoltuk a villanyt,egy kanapén szundikàló Louis fogadott minket.

-Biztos megakart várni csak elaludt.-mosolygott Lotts.

-Felvihetem a szobàjába.-ajánlottam.

-Az jó lenne.-bólintott.

-Viszont én lefekszem.Köszi az estét mégegyszer.-adott puszit szám sarkába,majd a szobájába vonult.

Louis pedig mint egy angyal,úgy aludt a kanapén.Óvatosan térde és hónalja alá nyúltam,majd felvittem a szobájába.Az ágyra fektettem,és jól betakargattam.Gondolkodtam azon,hogy befekszek mellé,de túl kockázatos lett volna,így a saját szobámba mentem.Átöltöztem "pizsire",majd bebújtam a jó puha ágyba.Az alvàs nem akart olyan könnyen menni,szóval gondolatok százai lepték el a fejemet.
Iszonyatosan bűntudatom van,amiért úgy jàrok Lottie-val,hogy nem szeretem.Szeretem,mint barátot,de többet nem tudok elképzelni.Elmondanám ezt neki is,de fülig belém van zúgva,így inkább hagyom.Sokkal többet érzek Louis iránt.Mikor először megláttam,tudtam,hogy ő kell nekem.Nem tudtam és még most sem tudok uralkodni magamon,pedig tudom,hogy bármikor lebukhatunk.
Ez a fiú lesz a végzetem.Ezzel az utolsó gondolattal aludtam el.

Sziasztok!Megint hosszú rész,kíváncsian várom a vèleményeket.😅
-M❤