Először az jött szóba,hogy Niall regisztrált egy társkeresőre és,hogy most milyen boldog,mert majd így betud csajozni,de utána egy elég fura téma felé kavarodtunk.

-Úgy hallottam te régebben szerettél volna küzdősportra járni.Nem?-szólalt meg Ni.

-Nagyon régen.Talán mèg a suliban.-nevettem fel.

-Mit szólnál ahhoz,ha eljárnánk boxedzésekre?-tért a lényegre.

-Elfelejthetitek,és ez biztos.Amúgy honnan jött az ötlet és mi oknál fogva?-néztem rájuk kíváncsian.

-Megvédhetnéd magad ellene.-utalt Rob-ra Liam.

-És nem muszáj a box.Lehet más is,amit te szeretnél.-biccentett Zayn.

-Ez kedves ötlet volt fiúk,de jól elvagyok a pofonokkal meg a tökönrúgással.-mondtam,mire felnevettek.

-Tudtam,hogy nem fogsz belemenni.-rázta a fejét Zayn.

-Kárpótlásul meghívlak titeket valamire.-ajánlottam.

-Elfogadjuk a meghívást.-kuncogott Li.

-Na,gyertek.-mentem nevetve a pult mögé.

Mindenki választott magának egy-egy sütit,amit becsomagoltam nekik,majd kikísértem őket,mert azt mondták,hogy hagynak dolgozni,meg mennek haza pihenni.

-Köszi szèpen az ingyen sütiket.-vigyorgott a Szőke.

-Fogyasszátok egészséggel.-mosolyogtam.

-És gondold át még egyszer a box vagy bármilyen küzdősport ötletet.-szólt Zayn.

-Átgondolom.-sóhajtottam.

-Vigyázz magadra.-ölelt meg Liam.

-Mint mindig.-nevettem.

-Majd írj,ha otthon vagy.

-Írni fogok.-bólintottam.

-Szia Lou!-indultak el.

-Sziasztok!-köszöntem el én is.

Ezután visszamentem,de Robert elég mérgesen pásztázott.

-Nem azért vagy itt,hogy több mint egy órán keresztül csak a barátaiddal foglalkozz,tojva a többi vendégre!-mondta mérgesen.

-Rajtam kívül még itt vagytok ketten,csak elbírtok egy-két emberrel.-forgattam szemet.

-Te vagy itt a legújabb,én pedig már igen csak egy éve itt vagyok,ne te mondd meg,hogy elbírunk-e ketten egy csoport emberrel vagy nem!-sziszegte.

-Mi a baj,Robert?-próbáltam kedvesen kérdezni.

-Semmi közöd sincs hozzá.És amúgy is neke..-szakította félbe a telefonom csörgése.

-Bocsi.-fordultam el,majd felvettem a telefont.

-Halló?-szóltam bele.

-Szia Lou.Tudod adni Harry-t?Nem vette fel az ő telefonját.-csengett fel drága húgom hangja,ami mintha kicsit kétségbeesett lett volna.

-Persze,hogy tudom adni.-mondtam unott hangon.

-Köszi.-motyogta.

-Harry!-kiabáltam neki.

-Itt vagyok,nem kell ordítani.-nevetett.

-Nesze.-nyomtam a kezébe a telefont.

Amint a füléhez tette,már kint is volt.Nem tudom mi lehet az,amit nem hallhatok,de kezdek ideges lenni.Olyan érzés van bennem,mintha Lotts jobban szeretné Harry-t,mint engem és ez idegesít,meg persze nem tudok ellene tenni semmit.

-Louis,mennem kell.-jött vissza Harry és az asztalra tette a telefonom.

-Mert mi van?-kérdeztem aggódva.

-Robert,el kell mennem hamarabb!-szólt neki figyelmenkívül hagyva a kérdésem.

-Nem gond,menj csak.-legyintette le.

-Harry!Mi történt?-fogtam meg a csuklóját,mikor kiakart menni.

-Semmi baj.-próbált bíztatóan mosolyogni,majd kiment.

Tuti valami baj van,de elképzelni nem tudom,hogy mi lehet az.És mivel csak harminc perc múlva van zárás,de még vannak vendègek,így Robert nem bánthat,szóval nem pánikolok annyira.

-A telefonod ne hagyd az asztalon!-szólt Robert.

-Oké.-sóhajtottam,majd a kezembe vettem.

Felhívom anyát,mert Lottie úgy se fog elmondani semmit,én meg kíváncsi vagyok,mert biztos,hogy van valami.

-Anyu?-hívtam fel.

-Szia Lou.Miért hívsz?-kérdezte nyugodt hangon.

-Hol van Lottie?-kérdeztem.

-Én már elindultam dolgozni,de szerintem otthon.Miért?

El is felejtettem,hogy ő már ma kezd.

-Csak gondoltam elhívom egy kávéra,meg téged is,de akkor őt hívom fel,mert teljesen elfelejtettem,hogy ma te mársz kezdesz.-hazudtam valamit.

-Jó testvér vagy kincsem.-mosolyogta.

-Jó munkát anya,szia!-köszöntem el.

-Szia!-tette le.

-Na,mi az?-kérdezte Robert.

-Semmi.-sóhajtottam.

-Zárjunk hamarabb?-kérdezte kedvesen.

Az előbb goromba volt,most pedig kedves lett.Hangulatingadozás bekapcsolva.

-Az nem lenne rossz.-bólintottam.

-Ő már úgy is kész van.-biccentett az utolsó vendég,egy nő felé,aki már indulni készült.

-Viszlát!-ment is el.

-Azért megpróbálom felhívni Lottie-t.-szóltam Rob-nak.

-Rendben van.-bólintott.

Ekkor elkezdtem tárcsázni a húgom,aki nem volt hajlandó felvenni a telefonját.

-Nem vette fel.-mondtam Robert-nek.

-Csak nem lehet nagy a baj.-húzta el a száját.

-Remélem.-sóhajtottam.

-Na de akkor zárjunk,hogy eltudj indulni.-sürgetett.

Elfordítottuk a táblát és letöröltük az asztalokat olyan gyorsan,ahogy tudtuk,hisz piszkosan mégsem hagyhatjuk itt a helyet.

-Indulhatunk?-kérdeztem.

-Igen.Ne vigyelek el?Hamarabb hazaérnél kocsival.-ajánlotta.

Nem kellene elfogadnom,hisz fenn áll a lehetőség,hogy elrabol,de mi van,ha komoly baj van Lottie-val?A telefonját sem vette fel.

-Ha nem vagyok a terhedre,akkor veled mennék.

-Persze,hogy nem vagy.-mosolygott.

Ezután bezárta a pékséget,majd az autójához vezetett.

-Szállj be nyugodtan.-szólt,mert ő már bent ült.

Kis hezitálás után,de beültem mellé.

-Imádom,hogy ilyen naiv vagy.-zárta le az autót belülről.

-Engedj ki!-követeltem és elkezdtem rángatni a kocsiajtót.Igen,rossz vagyok pánikhelyzetekben.

Viszont erre már a jól megszokott erőszakot alkalmazva lefogta mindkét csuklóm,amit körberagasztott ragasztószalaggal és hogy ne tudjak beszélni még a számra is jutott egy csík.

-Biztos vagyok benne,hogy otthon ennél nagyobb baj nem lehet.-nevetett,majd elindult az ellenkező irányba.

Sziasztok!Véleményeket várok kommentben,mert ez elég eseményes rész volt.😊💕
Remélem tetszett a rész,ha igen jelezd valahogy,Köszönöm.💝
-M❤