Már vége a filmnek,nem volt valami nagy durranás,egy teljesen normális vígjáték volt.Robert végig röhögte az egészet,amiért néhányan le is pisszegték,de nem nagyon foglalkozott vele,én pedig ez miatt nem igazán tudtam élvezni a filmet.Az utolsó percekben Harry-nek is írtam,hogy mindjárt kimegyünk,nehogy le bukjon,vagy hasonló.

-Na hogy tetszett?-kérdezte mosolyogva Rob,mikor kijöttünk a teremből.

-Nem volt olyan rossz.-rántottam vállat.

-Nehéz lesz a kedvedre tenni.-nevetett fel.

Kifelé menet átdobta kezét a vállamon és boldogan beszélte ki magából a legviccesebb részeket,amire a reakcióm néhány 'az tényleg vicces volt' és hasonló szövegek voltak.

-Feljössz hozzám?-kérdezte már az autója előtt.

-Már késő van.-kerestem kifogást.

-Rendben.Hazavigyelek?-érdeklődött tovább.

-Nem,inkább sétálni szeretnék.Olyan jó idő van most.De köszönöm.-kényszerítettem egy mosolyt.

-Ahogy gondolod.Vigyázz hazafelé.-ölelt meg.

-Vigyázok.-bólintottam.

-Én kifejezetten élveztem ezt az estét,remélem te is.Megismételhetnénk.-engedett el.

-Én is élveztem.-nyögtem ki nehezen,hisz nem szeretek hazudni és nem is tudok.

-Hát akkor jó èjszakát.-intett,majd beszállt a kocsiba és elhajtott.

Egyből Harry-t kezdtem el keresni,aki egy bokorból mászott ki.Odafutottam hozzá és segítettem neki felállni.

-Minden oké?-mért végig.

-Ezt én is kérdezhetném.-nevettem fel.

-Csak ez a bokor volt megfelelő búvóhelynek.-nevetett ő is.

-Köszönöm,hogy itt voltál,jövök neked valamivel.-bólintottam.

-Bőven elég egy ölelés is.-kuncogott.

Erre mosolyogva megráztam a fejem,majd lábujjhegyre álltam,hogy elérjem Harry-t.Nyaka köré fontam kezeim,ő pedig ugyan ezt tette,csak a derekammal.Pár percig biztos így álltunk,de kellemes érzés volt.Olyan védelmező,biztonságot nyújtó.

-Legyünk barátok.-mondtam hirtelen és kiváltam az ölelésből.

-Mi?Azt hittem utálsz.-lepődött meg.

-Nem,nem utállak,csak kicsit ellenszenves voltál néhány napja.De látok rajtad valamiféle változást és lehetnénk barátok.-rántottam vállat.

-Extrákkal?-húzogatta a szemöldökét.

-Extrák nélkül.-nevettem.

-Ezt azért gondold még át.-kacsintott.

-Hidd el,nem kell átgondolnom semmit.-fogtam meg kezét és húzni kezdtem,hogy végre elinduljunk haza.

-És amúgy te viselkedtél genyán,azért nem kedveltelek.-tértem vissza az előbbi témára.

-Igazad van,de alapból sem tetszettem,észre lehetett venni.És most akkor kedvelsz?-nevette el az elejét.

-Akkor jól vetted a lapot.És még meggondolom,hogy kedveljelek-e.-mondtam játékosan.

-Már most imádsz,nemhogy kedvelsz.-horkantott fel.

-Egoista.-ráztam a fejem.

-Egy kicsit,de ennyi kell.És ne menj már ilyen gyorsan azokkal a kis lábaiddal.-mutatott drámaian a lábaimra.

-Szedd gyorsabban a nagy lábaidat.-kuncogtam.

-És ehhez mit szólsz?-futott elém,majd hirtelen a karjaiba vett.

-Tegyél le!-kapaszkodtam a nyakába.

-Nyugi,foglak.-mosolygott.

-Most jobb így amúgy?-kérdeztem én is mosolyogva.

-Hát jobb,mintha gyorsabban kéne szedni a nagy lábaim.-nézett rám.

-Mondjuk elég kényelmes.-ràntottam vállat.

-Úgy nézünk ki,mintha most esküdtünk volna.-nevetett,hisz menyasszony pózban voltam karjaiban.

-Ilyenről ne is álmodozz,sőt még Lottie-val is elfelejtheted ezt.-mondtam komolyan.

-Na,nem kell így bekomolyodni.-nézett rám.

-Jó,bocsi.-sóhajtottam.

-Nézd,ott a ház!Végre!-örömködött.

-Már le is tehetsz.

-Még viszlek egy picit.-vigyorgott.

-De nehéz vagyok.-biggyesztettem le ajkaim.

-Nem tudom miről beszélsz.Olyan mintha egy párnát vinnék.-nevetett.

-Hé!-ütöttem nevetve a mellkasára.

-Amúgy Lottie-nak azt mondtam,hogy elmegyek vigyázni rád és majd később elmondom neki a részleteket.

-És ő erre mit mondott?-vontam fel a szemöldököm.

-Azt,hogy ez kedves tőlem.-kacsintott.

-Ne mondjuk el neki,hogy Robert személyiségzavaros.Nem szeretném.

-Rendben,nem szólok neki,de akkor mit mondjak?-nézett kérdőn.

-Mondd azt,hogy csak féltettél.-rántottam vállat.

-Végülis igazat mondok.-kuncogott.

-Ez tényleg kedves.-bólintottam.

-Ilyen a természetem.-mondta,majd végre letett,mert a ház előtt voltunk.

-Köszi,hogy cipeltél,pedig nem kértem.-nevettem.

-Nincs mit.-legyintett,majd kinyitotta nekem a kaput.

Bementem és megvártam míg ő is a bejáratiajtóhoz ér,majd szokás szerint ordítva mentem be,tojva arra,hogy már elmúlt hét óra.

-Sziasztok!

-Megyek!-kiabálták egyszerre.

-Tudod,mit mondasz.-súgtam Harry-nek.

-Nyugi,tudom.-bólintott,majd megcirógatta a kezem.

Erre csak rámosolyogtam és csendben vártunk anyáékra.

Sziasztok!Remèlem örültök ennek a kis Larry momentnek,enjoy.😇😏
Ha tetszett a rész,azt jelezd valamilyen formában,Köszönöm.💕
-M❤