Bocsánat Drága Merthur fanok, hogy nem szombaton hoztam a részt, hanem csak ma, de tegnap nem volt ihlet és ez a rész elején meg is látszik. A következő szombaton pedig nem tudok annyira részeket hozni majd, mert bennmaradós lesz és ott nincs túl sok idő... szóval ezért is SORRY.

Arthur

Mikor beléptünk a lakásomba a cuccát rögtön ledobtam és magamhoz öleltem a remegő srácot, de nem sikerült lenyugtatnom ezzel csak még idegesebb lett és sírni kezdett.
-Sajnálom!-suttogtam az ajkaira, majd megcsókoltam és  rögtön bejutást adott.-Nem tudtam, hogy ez neked az első...
-Én...-nyekeregte Merlin, de ismét megcsókoltam őt, majd mikor levegőhiány miatt elváltunk egymásnak támasztottuk a homlokunkat és csak bámultunk egymás szemébe.
-Bízz bennem!-suttogtam, majd megöleltem őt... már nem remegett és nem is sírt.-Gyere, megmutatom a szobádat!

Lance

Felhívtam Merlint, de nem vette fel... akárhányszor hívtam nem vette fel. Már a munkaidő végénél jártuk, mikor egy lány bejött az üzletbe és Arthurt kereste... még soha nem láttuk őt és nem is tűnt túl szimpatikusnak.
-Ha Arthur nincs itt akkor jó lesz Merlin is...-mosolygott a lány ördögien.
-Morgana, neked minek is kell Merlin?-állt mellém Gwen... honnan ismeri ezt a lányt.
-Nem csak ti vagytok a barátai, hanem én is.-mosolygott Morgana, de Gwen rezzenéstelen arccal meredt rá.
-Te nem vagy a barátja... egy barát nem árulja el a másikat.-mondta Gwen emelt fővel és látni lehetett, hogy ez nem tetszik a látogatónknak.
-Csak küldd ide, majd megmondja, hogy mit gondol!-mormogott Morgana.
-Nincs itt.-közöltem, mire Gwen rálépett a lábamra, de én ezzel mit sem törődve folytattam.-Arthur lakásán vannak. A telefonjába beírt egy számot és pár másodperc múlva fel is vette az illető.
-Arthur... hallom megismerkedtél a drága barátommal, Merlinnel...-mosolyodott el a lány ismét.-Azonnal a lakásodon vagyok... biztos örülni fog nekem.

Merlin
Arthur berontott a szobámba és a falnak lökött.
-Honnan ismered őt?-sziszegte, mire kérdőn felvontam a szemöldököm.-Morganát... azt mondta, hogy mindjárt itt lesz.
-Mi?!-szaladt ki a számon ez az egy szó és a mellkasomban ismét megjelent az a jól ismert nyomás.
-Ne gyere le!-mormogta idegesen, mikor meghallotta a csengőt, majd lement.

Morgana
Arthur egyedül fogadott és sehol sem láttam Merlint...
-Hol van?-kérdeztem, mire Arthur keze ökölbe szorult.
-Ne érdekeljen az téged!-sziszegte, miközben letette az asztalra a csészéjét az enyém mellé.
-Hoznál nekem egy kis kekszet?-kérdeztem mosolyogva, mire nagyduzzogva felállt és elment a konyhába, míg én feltrappoltam az emeletre és ott benyitottam az Arthur szobájával szembelévőbe... mikor Merlin meglátott elejtette a kezéből a telefonját és hátrálni kezdett.-Szia Drága Merlin!
-Kérlek...-suttogta könnyes szemekkel, mire elmosolyodtam és addig kényszerítettem a tolatásra, míg a falnak nem ütközött. A kezemet megtámasztottam a feje mellett, majd közelebb hajoltam...