Merlin

A fejem sajgott, mikor felébredtem a telefonom csörgésére. Furcsa és hosszú álmom volt az éjszaka... nem tudom, hogy miért álmodom ezt már lassan egy hónapja. Felöltöztem, majd lementem a nagybátyámhoz.
-Jó reggelt!-borzolta össze a hajamat Gaius.-Édesanyád nemrég hívott, azt mondta, hogy nem veszed fel a telefont. Tudod, Merlin, egyszer haza kell menned és akkor találkoznod kell az újdonsült bátyáddal.
-Akkor soha nem megyek haza, én itt akarok maradni veled.-mosolyogtam rá, de csak a szemeit forgatta válaszul.

-Merlin, nem azt mondom, hogy nem szeretem azt, hogy itt vagy, de az anyád mellett van a helyed.-mosolygott rám Gaius.

-Te ezt nem érted... nem tudod, hogy milyen szemekkel néz rám az újdonsült apám. Úgy néz rám, mintha nem normális lennék, mintha beteg lennék.-fájdalmas mosolyra húztam a számat és Gaius szemeibe néztem.-Ő egy homofób barom, aki soha nem fog megérteni engem.
-Nem mersz hazamenni?-kérdezte Gaius, de csak megráztam a fejem és felálltam a helyemről.
-Nekem most mennem kell, tudod, hogy dolgozok.-mosolyogtam a nagybátyámra, majd távoztam is. Amint megérkeztem a munkahelyemre köszöntöttem Gwent és Lancet, akik már ismét egymás szájában matattak és szinte észre sem vették, hogy megérkeztem. Felvettem a jól ismert öltözetet: fehér ing, szűk fekete farmer és a kötény, amire a kávézó neve volt hímezve, vagyis a Camelot. Beálltam a pult mögé, miután megfordítottam a táblát és kinyitottam az ajtót. Mosolyogva pillantottam a törzsvendégeink felé, akikhez rögtön Lance sietett, de engem is odahívtak magukhoz.
-Merlin, te egyre soványabb vagy!-vágott hátba Gwaine.-Eszel te egyáltalán valamit?

-Hát ma elbeszélgettem az időt, szóval volt rá alkalmam.-mosolyogtam, majd a belépő szőke fiú felé siettem.-Isten hozta a Camelotban, Merlin vagyok és ma én leszek a pincére. Kérem, jöjjön velem az asztalához.

-Komolyan Merlin a neved vagy csak a vendégeknek mondod ezt a hely neve miatt?-kérdezte a vendég, mire Gwen felnevetett.
-Tudom, hogy vicces, de tényleg ez a nevem, ahogy a társaim neve Lance és Gwen.-magyaráztam, mire felnevetett. Kissé ideges lettem, de nem tettem semmiit sem, nem tehettem.

-Várj, kitalálom és a főnökötök Arthur.-kacsintott a srác, mire megforgattam a szemeimet.-Na, mi ez a viselkedés?

Hirtelen fogta meg a karom, így nem tudtam, hogy mit is kéne tennem, majd felállt és a keze a tarkómra vándorolt... közelebb húzott magához és már csak pár centi volt az ajkaink között.
-Mégis mit csinálsz?-kérdeztem, mire elmosolyodott és még közelebb húzott magához.
-Majd én leszek a te királyod.-suttogta az ajkaimra, majd megcsókolt. A mellkasát kezdtem ütlegelni, de még mindig nem engedett el, csak csókolt szüntelenül... igen, meleg vagyok, de azért ez így nincs rendben, még a nevét sem tudom és most látom életemben először. Próbáltam eltolni magamtól, de az egyik kezével a mellkasához szorította a kezeimet, míg a másikkal a csípőmnél fogva paszírozott magához.

Lance

Mikor Merlinre pillantottunk egy szőke srác volt teljesen rámozdulva és ő próbált szabadulni, miközben csókolta a fiú, de az nem hagyta neki. Rögtön felpattantam, ahogy ezt megláttam és elindultam feléjük, Gwen már ott volt és próbált segíteni Merlinen, de nem nagyon tudott mit tenni. Mielőtt tehettem volna akármit is egy férfival lépett be Merlin anyja.
-Merlin?-csodálkozott a barna hajú és kék szemű nő.
-Arthur!-kiáltotta el magát a férfi, mire a szőke elvált Merlintől.-Mit műveltél?! Ő az új öcséd.
-Mi?!-pillantott mindenki a két fiú felé. A szőke srác keze még mindig Merlin csípőjén pihent, ahogy Merlin kezei is a srác mellkasán.
-Komolyan?!-nevetett fel hirtelen Gwaine.-Mindenki ennyire bolondul, ezért a legendáért? Ez már nevetséges... a szülők ebben a városban csak ilyen neveket adnak.
-Arthur, azonnal engedd el az öcsédet!-kiáltotta a férfi, de a fia nem engedelmeskedett neki.
-Már megmondtam, hogy azt csinálok, amit én akarok, azzal, akivel én akarom, akkor, amikor én akarom, és ott, ahol én akarom.-emelte meg a hangját Arthur is.