Arthur

Merlin mikor felkeltem nem volt sehol és a ruhái is eltűntek. Őrült módjára kezdtem el keresni őt, majd mikor otthon nem találtam elindultam az üzletbe. Ahogy megérkeztem a Camelot-ba idegesen löktem arrébb Lance-t, aki Merlin-t ölelgette.

-Megmondtam, hogy ne fogdosd azt, ami az enyém!-sziszegtem Lancelot-nak.
-Ő nem egy tárgy, hogy bárkié is lehessen.-mormogta, de engem nem érdekelt és Merlint az irodámba lökdöstem, majd ott felkentem az ajtóra.
-Hogy mertél elmenni egy árva szó nélkül?!-kiáltottam rá, mire Merlin arca is betorzult.
-Attól, hogy megdugtál nem vagyok a tiéd! Könyörgöm, a 21. században komolyan azt hiszed, hogy jelent ez valamit?!-kacagott fel cinikusan Merlin, majd ki akart menni, de elkaptam a karját és visszanyomtam az ajtóhoz.
-Te az enyém vagy!-kiáltottam a fejébe.
-Sosem voltam és nem is leszek a tiéd!-ordított rám Merlin, majd kitépte szorításomból a karját és kiviharzott az irodámból, de én is követtem őt.
-Nagyon is az enyém vagy!-rikácsoltam, fittyet hányva a minket vizslató tömegre.

-Sok mindent képzelsz magadról, túl sok mindent...-forgatta meg a szemeit Merlin. Ekkor amilyen erősen csak tudtam ráfogtam a karjára. Próbált kiszabadulni, de én erősebb voltam... imádtam a kétségbeesést az arcán.
-Engedj el!-puffogott Merlin, erre én csak még jobban megszorítottam a kezét.-Arthur, ez fáj...
-Melin, érdekelt engem valaha, hogy mi fáj neked és mi nem?-mosolyodtam el. Hirtelen valaki bemosott nekem egyet, így elengedtem Merlin-t.

-Percy!-sipította Gwen, mire felpillantottam a múltkori nikkelbolha fogta le a nagydarab barátját, hogy ne üssön többet.
-Percival!-kiáltotta a nikkelbolha, mire a megszólított rögtön megállt. Mikor Merlinre néztem a karját szorította és folytak a könnyei, míg Lancelot simogatta a barna szépségem hátát.
-Majom, ne nyúlkálj már ahhoz, ami az enyém!-sziszegtem, miközben Gwen segített felállni.

-Főnök, ha nem akarsz egy nagy verést, akkor inkább fejezd be...-súgta a lány, de engem nem érdekelt, amint felálltam Merlin-hez siettem, de amint hozzáértem remegni kezdett és a barátjához bújt.

-Merlin?-léptem közelebb, de ekkor Lancelot megállított.

-Arthur, kérlek, most hagyd békén!-nagyon komolynak tűnt a dolog, így úgy tettem, ahogy kért, míg ő elvonult a drágámmal az oldalán.

-Gratulálok!-tapsolt meg a nikkelbolha.

-Mi van nikkelbolha? Mi baj van? Lapos tetű ficerál a gatyádba? - kérdeztem, mire már ugrott is a nagyobb darab, hogy kapok még egyet.

-Gwaine, Percy! Szerintetek honnan tudhatná a dolgokat? - szólalt meg hirtelen Gwen.

-A mostohatestvére, könyörgöm!-szólalt meg Gwaine.

-Szerintetek Merlin anyja, mindenkinek elmondja, hogy milyen volt az a szemétláda?-nevetett fel Gwen.

-Logikus lenne, ha tudnák azok, akikkel összebútorozott, hogy hogyan kell viselkedni az egyszem fiával, nem?-kérdezte Percival.-Na jó, az egyszem Merlinével.
-Valaki mondja már el, hogy mi van!-idegeskedtem, mire Lance is előkerült.
-Gwen, Gwaine... segítsetek megnyugtatni! Percy, kérlek te is segíts! - az egyetlen ember, aki figyelmen kívül hagyott.

-Lance, el kéne mondanod a Főnöknek. - vetette oda Gwen szerelmének, majd elvonultak, mind a hárman.

-Érdekel ez téged egyáltalán?-forgatta a szemét Lancelot.-Azt mondtad, hogy téged sose érdekelt, ha fáj neki, akkor ezzel mi is van?

-Kérlek!-leptem meg magamat is ezzel az egy szóval... sosem mondtam ki még ezt.-Úgy érzem megőrülök, ha nem tudom mi történik hőn szeretett kedvesemmel!
-Okéééé....-nézett rám furcsán Lance, amit meg is értettem. Furcsa volt ez a mondat. Ezen felülkerekedve az egyik bárszékre mutatott, ahol helyet is foglaltam.-Az apja verte őt, azért, mert meleg, így mikor valaki azt kezdi hinni, hogy együtt járnak fogja magát és kihátrál a kapcsolatból. Most is ezt akarja tenni, de te ezért bántottad, így össze van zavarodva. Őt az apja úgymond idomítani akarta, mint egy kutyát, így ha azt csinálta, ami neki nem tetszett fogta és megverte.

-És ez hogy függ össze azzal, hogy megszorítottam a kezét?-kérdeztem, mire Lance egy hatalmasat sóhajtott.
-Tavaly az apja annyira megszorította a karját, hogy konkrétan ott, abban a pillanatban eltört.-magyarázta Lance.-Akkor szúrta le Merlin anyja őt önvédelemből és megvárták, míg elvérzik.

-Ez kissé nagyon kegyetlen...-motyogtam.-Apám egy ilyen kettyóst szedett össze?

-Inkább legyen Merlin apja halott, mint maga Merlin...-magyarázta Lance.