Reggel Gabi korán kelt, a csapat még javában aludt. Hálás volt amiért annak ellenére, hogy tudták ki ő és mit művelt mégis befogadták és segíteni akarnak neki. Így megakarta őket lepni reggelivel. Kezdetben nehezen bírkózott meg a konyha új technikáival de soha nem volt egy könnyen feladó típus így gyorsan megtanulta kezelni a gépeket.
-Mi ez a remek illat?-kelt fel legelőször Tony.
-Jó reggelt.-nézett hátra Gabi a férfira aki meglepődve tapasztalta, hogy a lány épp reggelit készít.
-Jó reggelt.-köszönt Tony is.-Csak...csak nem mind ezt te készítetted?-kérdezte ahogy az asztalon lévő sorba sorakozó ételeket vette szemügyre.
-Lehet nem tökéletesek, eléggé elszoktam a sütéstől, főzéstől de meg akartam köszönni, hogy ennyit fáradoztok miattam.
-Remek illatuk van, biztos az ízük is remek.-mondta a lánynak aki elmosolyodott. Tony ahogy figyelte a lányt, valahogy érezte az akit a terepen láttak gyilkológép közelébe sincs annak aki ő valójában.-Kell segítség?
-Ha nem fáradtság megmutatod ezt hogy kell használni?-mutatott a kapszulás kávéfőzőre.
-Oh, nagyon egyszerűen.-mondta ahogy a lány mellé sétált.-Ezt a középső gombot itt megnyomod.
-Ezt?-mutatott rá.
-Igen. Utána ezt itt felhajtod.-mutatta a következő lépést Tony.-Behelyezed a kapszulát és utána csak kiválasztod milyen kávét szeretnél és már kész is van.
-Nem is nagy ördöngösség ez a kis gépezet.-mosolygott a lány.
-És elég iható kávét csinál.-mosolyodott el Tony is.
-Köszönöm Tony.-mosolygott a férfira.-Tényleg nagyon hasonlitasz Howardra.-jegyezte meg Gabi.
-Ismerted apámat?-ült le Tony ahogy mellé ült Gabi.
-Ismertem és remek ember volt.-emlékezett vissza Gabi.-Nagyon sokat segített nekem és Stevenek is. Mindig lelkesen mesélte, hogy mennyire szeretne majd egy feleséget akit a tenyerén hordozhat és egy gyermeket akit elkényeztethet.
-Mégis sokszor inkább a munkát választotta.-mosolyodott el Tony.
-De biztos vagyok benne, hogy nagyon büszke lenne még most is rád.
-Jól beszélsz...Tél harcosa.-mosolygott a lányra.
-Csak az igazat mondom.
-Szerinted a csapat megvárja míg éhen halunk? Nem kelnek fel soha?-viccelődött de amint ezt kimondta megjelent a csapat nagy része. Meglepődve tapasztalták, hogy milyen jól elbeszélgetett Tony és Gabi együtt.
-Mi ez a kupaktanács?-kérdezte Natasha.
-Semmi, érdekes. Csak kicsit jobban megismertem a vendégünk.-mosolygott Gabira, amit Gabi is egy mosollyal viszonzott.
-Jó reggelt.-köszönt a kapitány is.
-Jó reggelt.-mondták egyszerre. Steve szeme azonnal a lányra szegeződött és a tekintetük találkozott.
-Messziről felismerem, hogy ezeket te csináltad.-mondta Steve Gabinak aki csak elmosolyodott hogy ennyi idő után is Steve így emlékszik az ételek illatára amiket mindig is készített mikor együtt mulatták el az idejüket.
-Kinek mik a tervei mára?-kérdezte Wanda.
-Én a kis műhelyembe elzárkózom és a páncélom turbózom fel.-mondta azonnal Tony.
-Veled tartok.-mondta Banner.
-Én meglátogatom az edzőtermet.-mondta Steve.
-Gabi?-kérdezte Wanda, mire a csapat a lányra nézett.
-Nincsenek...terveim.
-Akkor ez remek lehetőség, hogy Stevevel tarts mondjuk edzeni.-mondta Natasha váratlanul.
-Hogy?-kérdezték egyszerre.
-Mi az? Nem tarthat veled?-nézett Natasha a kapitányra.
-De, nem az...de biztos jó ötlet? És ha megsérül?
-Majd vigyázol rá.-mondta mosolyogva Natasha ahogy a kapitányra nézett.
-Natasha ez lehet tényleg nem jó ötlet.-mondta Gabi.
-Miért? Legjobb barátok vagytok legalább újra együtt tudtok tölteni egy kis időt.-érvelt az ügynök.
Végül mindketten beletörődtek és együtt vették az irányt az edzőterem felé ami az épületben volt kialakítva a csapat számára.
-Hű, ebben a házban ennyi szuper cucc van?-kérdezte a lány ahogy a szeme a gépeket pásztázta.
-Tudod Tonynak van elég pénze, sokszor már azt se tudja mire költse.-mondta Steve ahogy finoman kigúnyolta a barátját.
-Remek ember, Tony.-mondta Gabi ahogy belegondolt a férfi is mennyi szörnyű dolgon ment már keresztül mégis feláll minden egyes alkalommal.
-Na van valamilyen gép amit ki akarsz próbálni?-kérdezte Steve ahogy a lányra nézett.
-Ezek túl bonyolultnak néznek ki nekem, át adom inkább a lehetőséget számodra.
-Csak figyelni akarsz?
-Miért? Az is remek munka nem?-kérdezte ahogy helyet foglalt egy padon és a szemeit a kapitányra szegezte.
-Komolyan így akarsz végig nézni?-nevette el magát ahogy észrevette a lány komolyan gondolta a ,,munkát".
-Nem szabad?
-Nem mondtam, csak nem lesz ez neked unalmas?
-Majdnem hetven év után újra láthatom amerika kapitány kidolgozott testét miről beszélsz?-kezdett viccelődni.
-Hahaha, marha vicces.-gúnyolódott a kapitány.
-Lehet a póló alatt már sörhasat növesztettél nem? Régen amennyi sört ittál a csapattal.
-De, igazad van.-adta be a derekát majd mielőtt edzéshez kezdett volna a felsőjét levette és Gabi mellé dobta. Így teljesen felszínre tárult a kidolgozott és verhetetlen izmos teste. Hazudnánk ha azt mondanánk Gabi tekintete nem mutatott abban a pillanatban egy kis zavartságot. Régen is látta a barátját felső nélkül, de valahogy ez más volt. Ahogy pedig használta a gépeket minden egyes kis izma megfeszült. Majdnem másfél óra telt el, mikor a kapitány a lány irányába kezdett sétálni.-Nem aludtál még be?-viccelődött a kapitány.
-Oh, igazán kellemes műsor volt.-Steve a kezét a lány felé tartotta jelezve számára hogy adja neki oda a pólóját, de Gabi amint a kezébe vette egyenesen a boxring felé futott.
-Te mit csinálsz?-kérdezte ahogy még a légzése nem állt helyre.
-Kapj el ha tudsz.
-Ne csináld már, nem vagyunk már gyerekek.-nevette el magát ahogy arra gondolt hogy Gabi olyan mintha az évek alatt semmit se változott volna.
-Régen mindig elkaptál.
-Most is el tudlak.
-Mutasd meg.-mondta ahogy lebegtetni kezdte a felsőjét a kapitánynak. Ő pedig beadva a derekát ugrott fel a ringbe ahol kisebb kergetőzés után terítette Gabit a földre ahogy ő egyenesen felette támaszkodott. Egy apró nevetés hagyta el a szájukat, de még egyikük se gondolt bele mennyire közel kerültek hirtelen egymáshoz. A testük összeért, és az arcuk között is lényegesen kisebb távolság volt. Steve észrevette Gabi édes mosolyát és nem tudta nem levenni a szemét a lány arcáról. Megbabonázta. Egy apró hajtincset simított ki Gabi arcából és úgy figyelte őt tovább. Elvesztek. Mindketten elvesztek egymás igéző tekintetében. A távolság pedig még jobban szűnni kezdett köztük. Azonban Steve telefonja zökkentette ki őket ebből a romantikus élményből. Steve azonnal felállt ahogy egyenesen a telefonjáért ment. Gabi pedig csak most vette észre hogy elfelejtett levegőt venni talán az utóbbi két percben. Mi a fene volt ez előbb köztük? És miért érezte úgy hogy abban a pillanatban mindketten azt várták bárcsak megállt volna az idő? Vagy csak ő érezte így?