-Nem vagy fáradt? Jobb lenne lehet ha pihennél. Hosszú egy nap volt.-mondta Steve ahogy a lányt figyelte.
-Lehet most képtelen leszek elaludni...-mondta ahogy újra egy pontot kezdett nézni a szobában.-Túl sok...minden történt ma.
-Tudom.-húzta vissza magához Steve. Tagadhatta volna de felesleges volt, hogy az hogy újra Gabit a karjaiban tudja, hogy ölelheti mintha ezer kő esett volna le a szívéről. Boldog volt. Leírhatatlanul.-Ha nem akarsz aludni, beszélgessük át az éjszakát mint régen?-kérdezte ahogy a lányra mosolygott.
-Mint mikor még fiatalok voltunk?-kérdezett vissza Gabi, és lehetetlen volt nem észre venni egy apró mosolyt az arcán.
-Pont mikor még fiatalok voltunk.-mondta majd azonnal magával rántva Gabit is feküdtek le az ágyba. Steve karja végig átkarolta Gabit ahogy finoman simogatta a csupasz karját. Gabi Stevehez szorosan bújva, a mellkasán pihentette a fejét.-Régen is ilyen volt?
-Nem...de ez így most kellemes...nem?-pillantott le a lányra a szemével.
-De...kellemes.-válaszolta Gabi ahogy egy picit még jobban el lazulva bújt közelebb a kapitányhoz.-Mesélsz nekem? Mint régen?
-Miről?
-Az életedről...-mondta ahogy egyre jobban megnyugodott Steve karjai között.
-Azt hittem a kis herceg történetét amikor beleszeretett a szegény lányba.-mondta Steve mosolyogva.
-Az se rossz történet.-mosolyodott el Gabi.-Még mindig boldog vége van?
-Még mindig boldog.
-Boldogan élnek míg meg nem halnak?
-Boldogan.-válaszolta ahogy egy picit szorított az ölelésen.
-Te is boldogan élsz?-kérdezte Gabi amire Steve elgondolkodott.-Túlságosan csendbe vagy.
-Csak elgondolkoztam.
-Min?
-Azt gondoltam hogy boldog életem van...-válaszolta a kapitány.
-Mert nem az van?
-Szerencsésnek érzem magam, hogy az élet olyan emberekkel hozott össze mint ez a csapat...de mégis most úgy érzem teljes a boldogságom.
-Eddig nem volt teljes?-pillantott fel a kapitányra a lány.
-Hiányzott valaki abból, hogy teljes legyen.-válaszolta ahogy szemeik találkoztak.
-Megtanultál romantikus lenni?-nevette el magát Gabi, ahogy a tekintete visszaszegeződött újra az üres falra.
-Az lennék?
-Ez egészen az volt. Biztos sok lányt sikerült levenned a lábáról.
-Sok lányt?
-Igen. Hisz nézz magadra. Milyen erős férfi lett belőled. Biztos mindegyik lány szerencsésnek érezné magát ha őt választanád.
-Nekem nem kellene mindegyik...megelégednék eggyel is akit szívből szerethetek.
-Megtaláltad?-kérdezte ahogy újra a férfira nézett. Steve pedig minden egyes alkalommal egyre jobban elveszett Gabi tekintetében. Nem válaszolt de Gabi tudta.-Hogy hívják?-kérdezte, Steve pedig zavarba jött.-Te elpirultál.-mosolyodott el ahogy észrevette a kapitány pirosodó arcát.
-Na jó elég a meséből mára.-mondta Steve ahogy gyorsan lezárta a témát.-Aludj egy picit, holnap hosszú napunk lesz.
-Miért?
-De sok kérdésed van.-nevette el magát Steve.
-Több mint hetven évig tartogattam ezeket magamba.-válaszolta mosolyogva.
-Bárcsak hamarabb megtaláltalak volna.
-Csak meg ne bánd...-mondta Gabi apró szomorúsággal a hangjában.
-Ne próbálkozz, még egyszer nem veszitelek szem elől.
-Nem én hajtottam annak idején a jégbe.
-Igaz, igazad van.
-Tehát mi lesz holnap?-kérdezte ahogy újra Stevet nézte.
-Elérjük, hogy a csapat is megismerje ezt a bolondos lányt aki valójában vagy. Illetve veszünk valami normális ruhát is neked. Rendben?-kérdezte Steve de Gabi nem válaszolt. Elnyomta az álom. A kapitány pedig csak egy mosolyt tudott ennek a cselekedetnek betudni.-Jó éjszakát...Gabriella.-mondta ahogy egy apró puszit nyomott a lány feje búbjára. Majd a karjaiban tartva a lányt hunyta le ő is a szemeit.
Reggel egymás karjaiban ébredtek és talán azóta nem aludt egyikük se ennyire kellemesen amióta elváltak egymástól.-Éhes vagy?-kérdezte Steve ahogy észrevette Gabi szemeit amik próbáltak a napsütéshez alkalmazkodni.
-Farkas éhes.-mosolygott Gabi. Lehetetlenség volt nem észrevenni, hogy az esti kis beszélgetés milyen jó hatással volt a lányra. Végre mosolygott.
-Gyerünk akkor.-mondta Steve ahogy ki keltek az ágyból. Gabi azonban nem gondolta hogy a reggelinél a csapat aki tegnap kifejezetten ellene volt annak, hogy ő itt legyen barátságosan köszöntötték reggel.
-Mit szeretnél enni?-kérdezte Wanda aki folyamatosan finomabbnál finomabb ételekkel látta el a csapatot.
-Bármi jó lesz, köszönöm.-válaszolta Gabi.
-Mivel a kapitány ragaszkodott hozzád, muszáj volt elfogadnunk, hogy ez ellen mi nem tehetünk semmit se.-kezdte Tony.-Őszinte leszek...nem érzem most se jó ötletnek hogy köztünk vagy, attól tartok csak veszélyt hoztál a fejünkre...de a kapitányt támogatjuk még ha néha azt gondoljuk hülye ötletei vannak.
-Nem akarok veszélyt hozni a fejetekre...legfőképp azt nem hogy bármelyikőtöknek baja essen...-mondta Gabi ahogy az elé rakott tányért figyelte.
-Akkor legyen így.-mondta Tony majd felé nyújtotta a kezét.-Tony vagyok.
-Gabi.-nyújtotta Gabi is Tony felé a kezét.
-Ők pedig Natasha, Wanda, Bruce, Clint, Thor, a kapitányt meg ismered.-mutatta be a csapatot a lánynak.
-Köszönöm srácok.-hálálkodott Steve.-Tudom, hogy ti is megfogjátok Gabit kedvelni.
-Ne értsd félre kapitány.-kezdte Clint.-Nem vele van problémánk, hanem akit szolgál. Ellenség és szerintünk normális reakció az hogy kicsit tartunk az esettől.
-Van egy könyv...-kezdte Gabi.
-Könyv?-kérdezett vissza Steve.
-Nem tudom, hogy de abba vannak szavak amik....amik mintha agymosást hajtanának végre az emberen. Mikor fogoly voltam láttam ahogy használják. Egy szelíd katona egy perc alatt lett egy véregző gyilkos.
-A szavak által formál át titeket?-kérdezte Tony.
-Én...én nem emlékszem a teljes folyamatra....arra se hogy egyáltalán emlegettek e valamilyen gyógymódot...de tudom, hogy amint kimondják azokat a szavakat...én megszűnök létezni és felszínre tör a gyilkos énem.
-A tél harcosa.-mondta halkan Natasha.
-Hogy mi?-nézett értetlenkedve Gabi.
-A tél harcosa.-mondta érthetőbben.
-Az ki?-nézett nagy szemekkel Gabi.
-Te.-mondta Steve.
-Én vagyok...a tél harcosa?
-Meglepődtél milyen vagány nevet kaptál?-viccelődött Thor.
-Inkább ijesztő...-mondta Gabi ahogy belegondolt miért is kaphatta ezt a nevet.-Ijesztő, hogy akkor egyetlen egy pillanatra se emlékszem a kellemes és boldog perceimből.
-Szerintem a legelső feladatunk az legyen, hogy megkeressük a férfit aki bejutott a S.H.I.E.L.D-hez utána folytassuk az agyalást.-tanácsolta Steve.
-Ez jó ötlet.-helyeselte Bruce.
-Jó reggelt.-lépett be az ajtón Sharon. Gabi azonnal a nőre nézett aki egyenesen Stevehez ment és az arcára nyomott két puszit. Az volt a pillanat mikor Gabiban valami fura érzés kezdett kavarogni. Nem tudta mi ez...de érezte, hogy ez nem örömteli érzés. Inkább szomorú és fájdalmas.