Steve este a csapattársaival ült be iszogatni. Azonban nem gondolta volna, hogy minden a feje tetejére áll.
-Steve!-szólította a nevén egy női hang.
-Peggy?-nézett a nőre.-Te mit keresel itt?
-Hallottam, hogy itt ütitek el a küldetés előtti kis estéteket gondoltam megnézlek titeket.
-Ez nagyon kedves tőled.
-Őszintén csak sok sikert szeretnék kívánni. Ez a valódi ok ami miatt itt vagyok.-mondta Peggy zavarában.
-Nem kell aggód....!-kezdte Steve de nem tudta befejezni mert Peggy azonnal az ajkai után nyúlt. Megcsókolta őt. Azonban ahogy elváltak a szemei azonnal az ajtóban álló lányra szegeződtek aki mintha felzaklatta volna magát.-Gabi!-de minden szó nélkül hagyta el az épületet a lány. Steve pedig gondolkodás nélkül ment utána.-Gabi!-kiabált a lány után de ő nem állt meg. Steve úgy érezte elrontott mindent és most végleg elveszíti a lányt.
Másnap a küldetés előtt egy utolsó megbeszélést tartottak. Mindenki ott volt aki a csapatnak számított, így Gabi is. Sűrűn kereste a tekintetét de a lány kerülte azt. Indulás előtt próbált vele beszélni de sikertelenül.
Ahogy a küldetés helyszínére ért Steve érezte ez nem lesz olyan könnyű mint a többi harc volt. De tudta, hogy győznie kell már csak azért is hogy Gabit újra lássa. Hosszú harc volt aminek a végén győztesen került ki. De nem gondolta, hogy a győzelme ellenére veszíteni fog.
-Itt Steve! Hallanak engem?-kérdezte Steve ahogy a repülőt próbálta irányítani.
-Itt vagyunk, tisztán hallunk!-mondta Peggy.
-Győztünk! Épp a gépen vagyok, azonban van egy kis problémám.
-Mi a baj Steve?
-Nem tudom hol le tenni a gépet.
-Mond a koordinátáid Steve és azonnal keresünk valami megfelelő helyet.
-Gabi ott van a közelben?-kérdezte Steve mint aki meg se hallotta a nő szavait.
-Igen, itt van.-válaszolta Peggy majd átadta a helyét a lánynak.
-Steve!-hallotta a lány hangját a kapitány.
-Gabi!-mondta Steve.-Kérlek ne haragudj rám.
-Miről beszélsz Steve?-kérdezte Gabi, ahogy szemében a könnyek gyülekeztek.
-Nem fogok tudni visszatérni hozzád.-válaszolta Steve.
-Most mégis miről beszélsz?-kérdezte ahogy a hangja megcsuklott.
-Van valami amit szeretnék elmondani neked.
-Mi lenne ha akkor mondanád el amikor visszajöttél?
-Gabi...kérlek hallgass meg. Kérlek.
-Vissza kell jönnöd Steve...!
-Sajnálom...!
-Ígérd meg, hogy vissza jössz hozzám.-mondta Gabi ahogy próbálta összeszedni magát.-Meg kell ígérned...Steve nem hagyhatsz el megértetted?
-Megígé...!
-Steve? Steve!-de a férfi nem válaszolt. Steve örökre eltűnt a mélységben.

70 évvel később:

Steve egy 1940-es évekbeli kórterembe ébred. Épp belépett egy nővér aki az állapota felöl érdeklődött. Ám a rádióban hallott tudosítást felismerve Steve tudta, hogy valami nem stimmel így kirontva a kórteremből futott az utcán. Ám rá kellett jönnie a világ megváltozott. A következő pillanatban pedig egy férfi állt előtte.
-Pihenj katona!-szólt a kapitányra.
-Hol vagyok?-kérdezte Steve ahogy továbbra se értette mi történik.
-Először pihenjen kapitány.
-Azt kérdeztem hol vagyok!
-Kapitány...majdnem hetven évig aludt.
-Hogy?
-Maga hetven évig a jég fogságába volt esve.-látta Fury hogy Steve nehezen akarja megérteni amit a férfi mond neki.-Jól van?
-Jól...csak megígértem valakinek valamit.-emlékezett vissza az ígéretre amit Gabinak tett.
-Jöjjön kapitány. Minden kérdésére válaszolok.-mutatta az irányt a férfinak.

Az irodában:
-Tehát hetven évet átaludtam.
-Mondhatjuk így is.
-A csapattal mi történt? Tud valami információt róluk?
-Gondoltam, hogy kérdései lesznek felőlük. Néhányan boldog, családjuk körében hagyták el a világot, néhányan pedig hősiesen a harcmezőn.-csúsztatta az aktát a kapitány elé.
-Peggy is elhunyt?-nézte az aktát tovább a kapitány.
-Sajnálom kapitány de a maga ismerősei, barátai nagy része már nincs közöttünk.
-És Gabriella? Gabriella Scottról van valami informaciója?
-Scott kisasszonyról?
-Igen. Tud valamit róla? Ő is...ő is meghalt?-csuklott el Steve hangja.
-Sajnos róla sok információval nem tudok szolgálni. Az utolsó kéziratok szerint a hadibázisukat megtámadta a Hydra és néhány túszt magukkal vittek...többek között a kisasszonyt is.
-Hogy...mit mondott?
-Sajnálom kapitány de a kisasszonyról ezek voltak az utolsó információink.
-A Hydra áldozatává vált...?-kérdezte ahogy egy óriási gombóc gyűlt a torkában.
-Sajnálom.
-Egye...egyedül hagyna?-kérte Steve, Fury pedig tiszteletben tartva a kérését hagyta el a helyiséget. Steve pedig megtörve, könnyei között nézte az utolsó képet a lányról amin láthatta azt a csodálatos mosolyát.