-Steve?-tapogatta maga mellett az ágyat.-Steve?-nézett körbe a szobába. De a személy akit annyira keresett nem volt sehol. Felvéve a hálóingét indult el a keresésére. A nappaliban ült a konyhapultnál, látszott ahogy a gondolataival van elveszve.-Hé!-ölelte át hátulról ahogy a fejét a vállára helyezte.-Maga igazán jóképű!
-Szia!-nézett a válla irányába azzal az édes mosolyával.-Miért nem alszol?
-Pont te kérdezed ezt?-nyomott egy puszit az arcára.-Mit csinálsz?
-Semmit!-húzta mosolyra az arcát de Gabi ismerte őt.
-Steve! Most komolyan engem akarsz átverni?-ült le mellé.
-Tényleg nincs semmi!-fogta meg a kezét.
-Egy napja se vagyok a feleséged de már titkolsz valamit előlem?
-Tudod, hogy nincs semmi titkom előtted!-simogatta meg az arcát.
-Akkor?-nézte szüntelenül a kapitányt.-Ugye nem? Azért nem alszol mert félsz hogy elmegyek?
-Ez a normális reakció nem?-próbálta összeszedni magát.
-Te butus!-ölelte át.-Nem végleg megyek el!
-Ezzel a mondattal nem nyugtattál meg!-ölelte szorosabban a kapitány.-Egyáltalán nem akarom, hogy elmenj!
-Te is tudod, mekkora segítség voltál nekem...mi van ha másnak én leszek ez a segítség? Nézz rám! Ne aggódj! Visszajövök!
-Tudod, hogy a ne aggódj és a nem lesz baj sablon szövegek nem éppen azt a hatást keltik amilyen funkciója valójában lenne?
-Tudom, mégis azt kérem bízz meg bennem!-nézett a kapitányra.-Amerika kapitány felesége vagyok! Erős vagyok Steve...! Nagyon erős és mindez azért mert van miért küzdenem!
-Tudom, hogy az vagy! De az életem értelméről van szó most!
-Az életed értelme szeretné az estét a férjével tölteni de a férje szabotálja azt!
-Szabotálom?-mosolyodott el.
-Ahelyett hogy fent az ágyba feküdnénk itt ülünk és csak aggodalmaskodunk feleslegesen! De tudod mit? Ha te nem jössz akkor nem jössz!-állt fel.-Majd egyedül juttatom magam a mennyországba!-indult az emelet irányába.
-Mit csinálsz?-nevette el magát.
-Te nyugodtan maradj ott és képzeld el ahogy csinálom!-kacsintott hátra.
-Várj már!-rohant utána.
-Jöjj el édes mennyor...!-dúdolászta de amint belépett a szobába Steve vadul esett az ajkainak.-Itt az én mennyországom!-harapott az alsó ajkába.
-Ha tudnád mit művelsz velem!-húzta közel magához.
-Komolyan most esti mesét akarsz mesélni?-súrolták egymást ajkaik.
-Ki beszélt itt meséről?-kapta fel Gabit könnyed mozdulattal.
-Reméltem is hogy inkább megmutatod!-mosolyodott el.
-Neked bármit...Mrs. Rogers!-kezdett vad csatába ajkuk.
A reggel hamar elérkezett. Talán túlságosan hamar is. A csapat izgalma is látható volt de Steve arcán szemmel látható volt, hogy mennyire nem akarja ezt az egészet.
-Lent fogom várni kisasszony!-hallatszódott egy ügynöktől.
-Rendben, mindjárt megyek!-válaszolt.-Ideje búcsúzni!-mondta amint könnyek jelentek meg a szemében.
-Gyere ide te vadóc!-kezdte meg a sort Tony. Megölelgette őt szorosan. Ez idő alatt igazán megkedvelte őt és valójában Gabi már a családjuk része lett.-Vigyázz magadra!
-Te is nagyon! Lányok...!-nézett Wandára és Natashara.
-Ügyes leszel!-nyugtatta Natasha Gabit.
-Bízunk benned!-folytatta Wanda.
-Mindent beleadok!-ígérte meg nekik Gabi.-Clint!
-Gyere ide!-ölelgette őt meg.-Nagyon vigyázz rendben?-Gabi csak bólintott.
-Bruce!-ment a férfihoz is egy ölelésre.
-Nyomókötés mindennek a titka ezt jól jegyezd meg!-súgta viccelődve.
-Rendben!-mosolyodott el.-Megjegyzem! Istenke!-lépett Thorhoz.
-Szörnyű vagy! Épp boxolni akartam ellened erre elmész!
-Legalább még lesz időd ráedzeni! Úgyis csak csúnya veszteség ért volna!-jegyezte meg huncut mosollyal Gabi.
-Vigyázz magadra!
-Te is!-mosolygott rá. A következő személlyel azonban tudta nem lesz ilyen könnyű a búcsúzás. Először csak nézték egymást, egy szót nem szóltak.
-Tudod...hogy mennyire gyűlölöm mikor itthagysz?-kezdte Steve. Gabi elmosolyodott.
-Ez nem a mi búcsúnk ugye...?
-Én nem megyek sehova kicsim!-Gabi szemeibe gyülekeztek a könnyek.
-Hiányozni fogsz!-Steve minden válasz helyett csak közelebb lépett és megcsókolta őt.-Nem maradhatnék itt...a karjaidba?-kérdezte apró mosollyal.
-Itt leszek...várni foglak amíg vissza nem érsz! Megígérem!
-Szeretlek!-suttogta.
-Én is téged!-nyomott egy utolsó csókot az ajkaira.
-Mennem kell...!-váltak el egymástól.
-Tudom...!
-Vigyázz magadra rendben? Ne merészelj megsérülni!-figyelmeztette őt.
-Ezt most nekem kellene mondanom!
-Ne tedd! Nem lesz baj!-egy utolsó mosolyt küldve a férjének indult a lift irányába.-Vigyázzatok magatokra!
-Szia Gabi!-köszöntek el tőle. Steve azonban képtelen volt ilyen könnyen túl esni a búcsúzáson. A lábai azonnal a lépcső irányába vitték ahol próbálta még utoljára utolérni Gabit.
-Gabi!-kiabált utána mire a lány megfordult.
-Steve! El...elfelejtettem valamit?-lepődött meg Gabi.
-Nem....!-érte utol.-Csak...!-kapta közre a kezeivel az arcát ahogy újra megcsókolta.-Még egy utolsó csókot akartam!
-Te bolond!-kapaszkodott fel Gabi is a kapitány ajkaiért.-Szeretlek, nagyon szeretlek!
-Én is téged!
-Mennem kell...!-futott a kocsi irányába.-Szeretlek!-kiabált még utoljára vissza.-Várj rám!
-Örökké!-Gabi erre csak elmosolyodott. Beszállt a kocsiba és csak hátrapillantva nézte a férfit aki egyre jobban távolodott tőle. Steve szíve pedig újra ürességet érzett.