-Miért is kellett kiöltöznünk Rogers?-igazította meg a nyakkendőjét Tony.-És mi ez a kerti parti?-nézett körül a kertben.
-Nekem tetszik bármi is legyen az oka ennek!-mosolygott Natasha egy pohár pezsgővel a kezében.
-Hé! Clint tud valamit! Ő az egyetlen aki nincs meglepődve!-mutatott rá Tony.
-Laura és a gyerekek is itt vannak!-jegyezte meg Bruce.
-Miért tudnék bármit is?-válaszolt Clint.-Nem jöhet ide a családom csak úgy?
-Meghalt valaki?-gondolkozott Thor.
-Mi?-nézett rá azonnal Steve.
-Ki halt meg?-vágott komoly arcot Tony.
-Csak üljetek le! Kérlek!-rázta meg a fejét Steve. Nem hitte el hogy lehetnek ennyire türelmetlenek. Majd megjelent egy idegen férfi is a kialakított oltárnál.
-Valaki tényleg meghalt!-súgta Thornak Tony. Azonban a következő pillanatban megszólalt a zene és minden találgatásnak azzal vége lett. Mindenki az ajtó felé irányította a figyelmét. A gyönyörű fehér ruhában csak úgy tündökölt közöttük Gabriella. Clint lánya Lila volt a koszorúslány.

Steve abban a pillanatban tudta...tudta jól, hogy élete legjobb döntését hozta mikor megkérte Gabriella kezét. Ő volt a világ leggyönyörűbb nője. Ahogy sétált felé képtelen volt elrejteni a mosolyát, nagyon boldog volt. Ahogy hozzáért Gabi kinyújtva a kezét segítette őt fel maga mellé.
-Gyönyörű vagy!-jegyezte meg halkan a kapitány.
-Te is jól nézel ki, kapitány!-kulcsolták össze kezeiket.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek!-mondta könnyes szemmel, boldogan Gabi.
-Tisztelt egybegyűltek! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy az előttem álló személyeket Isten színe előtt összeadjuk! Ha bárkinek van bármi tudomása ami miatt ez a házasság nem teljesülhet kérem most szóljon vagy hallgasson örökre!-valójában mindannyian annyira meglepettek voltak, hogy talán egy szó se jött volna ki az ajkukon. De nem is lett volna ok, mert mind tiszta szívükből örültek a boldogságuknak.-Steve Rogers, hozzád fordulok! Akarod e feleségedül az itt előtted álló Gabriella Scottot? Vele leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben míg a halál el nem választ?
-Igen, akarom!-mondta határozottan egy mosoly kíséretében.
-Gabriella Scott, akarod e férjedül az előtted álló Steve Rogerst? Vele leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben míg a halál el nem választ?
-Igen, akarom!-mondta széles mosollyal, könnyes szemmel.
-Amit Isten egybekötött azt senki el ne válassza! Steve megcsókolhatod a menyasszonyt!-Steve pedig boldogan húzta magához Gabit.
-Szeretlek...Mrs. Rogers!-mondta mosolyogva ahogy ajkaik elváltak.
-Én is Mr. Rogers!-hajoltak újra ajkaik után.

Fél óra múlva:
-Jól kihagytatok minket abból, hogy ti már el is jegyeztétek egymást! Komolyan az esküvőn kellett megtudnunk?-kérdezte nevetve Tony.
-Jó meglepetés volt!-mondta széles mosollyal Gabi.
-Jó!-ismerte be Tony.-Gratulálok mégegyszer kapitány!-rázott kezet a barátjával.-Gratulálok, mellékesen gyönyörű vagy!-nyomott egy puszit Gabi arcára.
-Tony!
-Mi az? Nem nyúlom le a kezedről nyugi van, Rogers!-szivatta a kapitányt, majd folytatta az útját a pulthoz.
-Igaza van!-nézett Gabira.
-Én is meglepődtem volna!-mosolyodott el Gabi mellette.
-Nem abban!-mosolyodott el.-Bár az is igaz!
-Akkor?
-Abban, hogy gyönyörű vagy! Lélegzetelállítóan nézel ki!
-Mondhatsz bármit, már a feleséged vagyok!-mutatta fel boldogan az ujján lévő gyűrűt.-Nem szabadulsz kapitány!
-Oh, ez aztán a büntetés!-húzta magához a derekánál a feleségét.-Ilyen büntetéssel boldogan élek életem végéig!
-Ez a helyes beszéd!-csókolták meg egymást.
-Végre enyém vagy!-mondta ahogy ajkaik elváltak.
-Eddig is csak a tiéd voltam!-ölelte át a kapitányt.-Csak a tiéd!
-Ugye tudod, hogy most nem szabadulsz?-ölelte szorosan.
-Ki akar itt szabadulni? Lehet mindvégig ez volt a célom!-mosolygott a mellkasába.
-Az én feleségem!-súgta a fülébe.
-Mond mégegyszer!-nézett fel rá.
-Az én feleségem?
-Libabőrös leszek amint ezt meghallom!-válaszolta széles mosollyal.-Amerika kapitány felesége vagyok!-járt kisebb örömtáncot. Steve csak nézte őt és képtelen volt nem mosollyal nézni rá. Eddig is szerelmes volt belé, de amint kimondták hogy a felesége valami mégis változott. Az érzései még jobban felerősödtek benne.

Öt óra múlva:
-El se hiszem, hogy vége!-mondta mosolyogva Gabi ahogy kézen fogva sétáltak be a házba.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen elfáradnak!-jegyezte meg Steve.
-Lehet nem is baj, igaz kapitány?-nézett rá ahogy kezeik szüntelenül össze volt kulcsolva.-Hisz a mi esténknek még koránt sincs vége!-harapott az alsó ajkába.
-Így van!-kapta fel a karjaiba, ahogy az emelet felé vette az irányt.
-Tudok ám a két lábamon is menni!-jegyezte meg a kapitány karjaiban.
-Tudtommal be kell cipelnelek a szobába!
-Tudod kapitány...a karjaidba egészen biztonságban érzem magam!
-Nem is kell mostantól semmitől se félned!-állt meg félúton.-Mostantól én vigyázok rád! Mindentől meg foglak óvni téged erre megesküszöm!
-Tudom jól!-csókolta meg őt Gabi.-Meddig akarsz még itt állni? Itt dobjam le a ruhám?-viccelődött vele.
-Az én feleségem vagy, itt más téged soha se fog ruha nélkül látni!-jegyezte meg mosolyogva ahogy kinyitva a szoba ajtót mentek be és egy emlékezetes estét töltöttek együtt.