-Steve gyere már elő!-szólt a szoba irányába Gabi. Majd előlépett a fess öltönyben Steve.-Azta....!
-Nagyon rossz?-kérdezte Steve ahogy próbálta a lány arcáról leolvasni pontosan mit is gondol.
-Jól nézel ki.-válaszolta Gabi ahogy a férfit nézte.-Nem érzed szűknek sehol?-kérdezte ahogy igazított Steve csokornyakkendőjén.
-Nem. Tökéletes munkát végeztél.-mosolygott a lányra.
-Ennek szívből örülök.-mosolygott vissza Gabi.-Már nincs is miért izgulnod.-nyugatta meg a férfit.
-Igazából van valami....!
-Mégis mi?-nézett rá Gabi.
-Mi van ha meg akar majd csókolni?
-Mégis mi lenne?
-Én még nem csókolóztam.-vakarta meg a fejét Steve.
-Hogy?
-Tudtam, hogy csak nagy égés lesz az egész inkább hagyjuk, nem megyek sehova.-kezdte el kibontani a nyakkendőjét. Gabi azonban egy egyszerű mozdulattal az ingjénél fogva húzta magához a férfit ahogy ajkaik találkoztak. Mindketten becsukták a szemüket, és talán észre se vették, hogy az ajkaik még mindig egymást érintik. Gabi aztán hirtelen szakította meg a csókjukat.
-Tessék. Ezen is túl estél. Akkor már nincs okod az izgalomra.-mondta ahogy háttal fordult a férfinak mintha keresne valamit az asztalon.
-Gabi.
-Minden rendben lesz.-fordult szembe vele ahogy rámosolygott.-Nem vagy vészes úgyhogy szerintem nyílt ügyed van.-Steve csak nézte őt. Hazudott volna magának ha azt mondja ez a csók nem indított el benne valamit. Valójában egy ideje fura érzések kavarognak benne de nem tudta őket hova tenni. Talán ez a csók kellett, hogy rájöjjön pontosan mit is érez?-Ideje indulnod mielőtt elkésel.
-Biztos nem akarsz velem jönni?
-Menj csak. Később én is csatlakozok hozzátok.-mosolygott a férfira.
-Rendben.-mondta Steve ahogy elindult kifelé az ajtón.
Pár órával később Peggy élvezte Steve társaságát. De miért is ne élvezte volna? Hisz Steve még ha nem is hitte el, hogy őt is szerethetik, igazán kellemes társaságnak bizonyult. Bár a gondolataiban folyamatosan az járt, ha nem alakult volna át vajon akkor is ennyi hölgy figyelné őt a tekintetével? A gondolataiból egy nő zökkentette ki. Csodaszép ruhája volt, bájos mosolya amivel mindenkit elvarázsolt.
-Szia Steve!-köszönt a barátjának Gabi.
-Szia Gabi...!-mondta ahogy az álla még mindig a földet surolta.
-Miért néz mindenki rám? Van valami rajtam?-nézett a ruhájára.
-Nincs semmi se rajtad. Csodásan nézel ki.-mondta egy mosollyal az arcán.
-Te se nézel ki rosszul. Honnan van a ruhád? Igazi profi munkának néz ki.-mondta Gabi vigyorogva.
-Egy nagyon kedves lány segített benne.-mondta mosolyogva.
-Biztos nagyon tehetséges.
-Igen...meglehetősen ügyes.
-Miss Scott! Hát itt van!-szólt egy férfi hang a lány mögül. Howard Stark volt.-Maga igazán gyönyörű.
-Köszönöm szépen.-mosolygott a férfira amitől Steve egy kicsit ideges lett. De fogalma sem volt róla miért.
-Van kedve esetleg táncolni?-kérdezte Howard, Gabi pedig nyújtva felé a kezét indult vele a táncparkettre. Steve képtelen volt levenni a szemét a lányról aki folyamatosan mosolygott a férfira. Egy negyed óra múlva Gabi széles mosollyal tért vissza a barátja mellé akin látszódott a sértődöttség.
-Mi a baj Steve?-sétált oda a lány a barátjához.
-Semmi.-válaszolta ahogy egy pillanatra se nézett a lány szemébe.
-Látom, hogy valami baj van. Elmondanád?
-Velem nem akartál eljönni, persze Starknak azonnal igent mondtál.
-De hisz te Peggyvel jöttél.-válaszolta Gabi.
-De én veled akartam!-mondta határozottabban ahogy elindult az ajtó irányába.
-Most hova mész?-kérdezte Gabi.
-El. Elég volt a szórakozásból.-mondta ahogy kisétált az ajtón egyedül hagyva Gabit. Nem tudja megmagyarázni Steve de valamiért felkavarta ahogy látta Gabit és Starkot együtt.
Steve egyre több katonai bevetésen vett részt, amihez a megfelelő eszközöket Stark biztosította számára. Illetve Gabit kérték meg az egyenruhája szabásával is. Természetesen a lány boldogan mondott igent, hisz szívesen töltött időt a barátjával.
-Steve! Miért állsz így? Egyenesen állj már!-szólt a férfira.
-Mikor végzel?
-Mindjárt. Amint le tudom normálisan venni a méreteket békén hagylak.-válaszolta a lány.
-Miért nem tartottad meg a papírt amire utólag felírtad? Akkor nem kellene újra ezt csinálnunk.
-Elmondanád miért vagy ilyen velem?
-Milyen?-kérdezett vissza Steve.
-Ilyen bunkó.-válaszolta teljesen őszintén.
-Jól megvagytok Starkkal?
-Tessék?-nézett újra a férfira.
-Oh, végül is felesleges kérdeznem hisz biztos remek köztetek minden.
-Te most miről beszélsz?
-Rólad és Starkról.
-Mi van velem és vele?
-Fondue?
-Steve te mégis miről beszélsz?-nevette el magát hangosan Gabi.
-Mi az? Ne tagadd! A hülye is látja, hogy van valami köztetek.
-Persze, hogy van. Munka kapcsolat. Mégis mire gondoltál?
-Csak munka kapcsolat?-lepődött meg Steve.
-Persze. Mégis mit gondoltál? Az hogy Stark és én...? Ugyan már Steve! Ismersz engem nem?
-Nem volt semmi se köztetek?
-Hányszor mondjam még?-nevette el magát Gabi.-Komolyan ezért voltál ilyen bunkó velem?
-Én...!
-Ne bolondozz már.-mondta Gabi majd átölelte Stevet. Steve teste pedig ellazult és a karjai szorosan ölelték át Gabit. Kellemes illata volt és nyugtató hatása az ölelésének.-Máskor kérdezz inkább jó?-kérdezte Gabi ahogy még mindig a férfit ölelte.
-Sajnálom.
-Na.-mondta ahogy elhátrált az ölelésből.-Most már had vegyem le a méreteid aztán békén hagylak.
-És ha nem akarom, hogy békén hagyj?
-Olyan fura vagy amióta ezt a szuperkatona szérumot megkaptad.-mondta Gabi ahogy a férfi íriszkék szemébe nézett.-Jól érzed magad?
-Jól...talán csak biztosabb lettem bizonyos dolgok terén.
-Peggyvel jól haladtok?-kérdezte Gabi ahogy a férfit nézte.
-Miért tereled a témát?
-Milyen témát?
-Végeztünk?-kérdezte Steve ahogy látszott hogy újra ideges.
-I-igen.-válaszolta Gabi ahogy aggódva nézte a barátját.
-Akkor én megyek. A csapattal este elmegyünk inni egyet.-mondta ahogy elkezdte összeszedni a dolgait.
-Érezd jól magad.
-Szia Gabi.
-Szia Steve.-azzal elhagyta a helyiséget Steve. Gabinak fogalma sem volt róla mi történik a barátjával de az aggodalma nem akart csillapodni.