-Kapitány! Nincs étvágyad?-kérdezte Wanda ahogy a gondolataiban elveszett férfit nézte. Gabi tudta mi az oka annak, hogy a kapitány ilyen.
-Ne haragudjatok de inkább lefekszek!-indult az emeletre.
-Te tudod mi a baj?-nézett Gabira Tony.
-Sejtem...! Megbocsájtotok?
-Menj csak!-biccentett Tony a fejével. Gabi bekopogott a kapitány ajtaján aki az ágyon ülve bámulta a földet.
-Steve!-csukta be maga mögött az ajtót.
-Kicsim!-nézett hátra ahogy megpillantotta a lányt.
-Mi a baj?-ült le mellé.
-Nincs semmi baj!-mosolygott rá de Gabi átlátott rajta.
-Ismerlek Steve!-mosolyodott el Gabi.-Még mindig a küldetésen agyalsz?
-Ennyire látszik?-nézett a lányra.
-Nem tudlak sehogy se megnyugtatni?-kérdezte.
-Nem akarlak elveszíteni...!
-Steve...!-ölelte át.-Nem fogsz! Túlságosan szerelmes vagyok beléd, így kénytelen leszek visszajönni!-simogatta a kapitány hátát.
-Ajánlom is, hogy visszagyere hozzám!
-Oh, ezt vehetem parancsnak is?-mosolyodott el Gabi.
-Igen, ez parancs!-még pár percig szorosan ölelte a lányt.-Na jó, megnyugodtam, menj aludni!
-Az igazság az hogy itt szeretnék veled aludni!-nézett a férfi szemeibe.-Maradhatok?
-Eddig általába én könyörögtem neked hogy maradj, mi változott?-nevette el magát.
-Semmi csak...ahj, most komolyan át kell mennem a szobámba?
-Dehogy kell!-nyomott egy puszit a homlokára.-Csak vicceltem! Épp előkészítettem a fürdőt, fürödtél már?
-Nem!-rázta meg a fejét.
-Menj, fürödj meg!-mutatott a fejével a fürdő irányába.
-Menj csak, majd én megfürdök nálam aztán visszajövök!
-Biztos? Ugye nem versz most át hogy aztán még sem jössz ide hozzám aludni?
-Biztos visszajövök!-nevette el magát ahogy Steve arcára nyomott egy puszit. Majd Steve elindult a fürdőbe. Valójában nem tudta Gabi mi ez a fura érzés ami most a markába kerítette de vágyott erre az érzésre. Hallotta ahogy a kapitány megnyitotta a zuhanyt a fürdőbe.-Francba Gabi...bátorság! Akarod...de mi van ha ő nem? A francba!-beszélt magában. Eközben Steve is a gondolataival volt elveszve észre se véve hogy a fürdőszoba ajtó kinyitódott. A falnak döntve a homlokát, egy mély sóhaj után kiszállt ahogy egy köntösbe bújva indult a szobájába. Megpillantotta Gabit is egy köntösbe ahogy látszott hogy izgul.
-Minden rendben?-kérdezte a kapitány.
-Pe-persze!-válaszolta ahogy szembe fordult a férfival. Lassan közeledett Steve hozzá, látta hogy valamiért máshogy viselkedik ahogy szokott.
-Steve én...én...!-nézte a kapitány íriszkék szemét. Majd a keze a köntöséhez ért ahogy lassan bontotta le magáról.
-Ga-Gabi!-dadogott Steve.
-Én...!-szégyenlős és félénk volt. Anyaszült meztelenül ott állt a férfi előtt aki iránt az érzései napról napra erősödnek. Nem tudta milyen késztetést érzett erre, hogy ezt tegye...de talán nem is kellett választ keresnie hisz a szíve legmélyén maga is tudta mennyire vágyott a kapitányra.-Sa...sajná...!-menekült volna ki, ahogy a köntösért hajolt volna de a kapitány kezei visszarántották ahogy ajkaik azonnal találkoztak. Heves csókcsata kezdődött közöttünk ahogy Gabi átkarolva Steve nyakát húzódott közelebb így a testük már-már összeért.
-Azt hittem csak én vágyok rád ennyire...!-mondta Steve ahogy a homlokát neki döntötte Gabiénak.
-Nem...!-mosolyodott el Gabi.
-Csodás...csodás vagy!-pillantott végig újra rajta. Így Gabi se tudott mást tenni. Valójában most jött rá hogy a kapitány is teljesen meztelenül áll előtte. Az alakja pedig mint egy istené. Minden beszéd helyett Gabi újra a férfi ajkai után hajolt. Így innentől a tettek beszéltek. Lassan a gyengéd csók egyre intenzívebb lett, a kapitány szorosan húzta magához. Hátráltak az ágy irányába ahogy óvatosan lefektette oda a lányt. Apró csókokat kezdett a nyakára adni, a keze pedig folyamatosan barangolta be Gabi testét. Amitől Gabi egész teste libabőrös lett. Puha, kellemes érintése volt a férfinak ami méginkább fokozta a vágyat benne.-Nem fogod megbánni?-kérdezte ahogy megsimogatta Gabi arcát.
-Nem...ha csak te gondoltad meg magad!-válaszolt őszintén.
-Az lehetetlen!-mosolyodott el.-Ezt soha se bánom meg! Hisz te vagy számomra minden...az egész világ!-nyomott egy csókot a homlokára.
-Próbálod az izgalmam enyhíteni ilyen édes szöveggel?
-Izgulsz?
-Kicsit...hisz nem egy átlagos férfi vagy!-nevette el magát a végére.
-Semmivel nem vagyok több mint mások!
-Számomra sokkal több vagy! Csak remélni tudom hogy nem szeretsz ki belőlem...!
-Na azt már nem! Még hogy mást szeretni rajtad kívül? Nem...!-simogatta az arcát.-Te vagy az akit egy életen át szeretni akarok!
-Mond hogy még áll az, hogy a feleségednek akarsz!-széles mosoly ült az arcára.
-Azóta áll, amióta ismerlek!
-Keresd az időpontot...kapitányom!-hajolt fel az ajkaiért. Innentől pedig nem volt beszéd...csak forró csókok, érintések sorozata. Talán még életük legemlékezetesebb, és feledhetetlen estéjét töltötték együtt boldogságban. Mert a szerelem...erősebb volt mindennél.