Gabi lassan visszaért a kórterem elé ahol meghallotta Sharon hangját.
-Ugye most csak viccelsz velem?-kiabált Stevevel Sharon.-Komolyan ez miatt a nő miatt lesz vége mindennek ami köztünk volt?
-Semmi olyan nem történt köztünk.-vágott a szavába Steve.
-Ő egy gyilkos Steve!
-Ne nevezd így!-figyelmeztette őt a férfi.-Ne merészeld még egyszer így hívni!
-Akkor elmondanád miért választottad őt helyettem? Azt hittem jól alakul a kapcsolatunk.-próbálkozott továbbra is Sharon.
-Hálás vagyok mindenért, de...amióta élek és az eszem tudom számomra csak ő létezik. Szeretem őt. Nagyon szeretem.
-Megfenyegetett valamivel hogy most ezt mond nekem? Nem hiszek neked!
-Ha hiszel nekem, ha nem akkor is ez a válaszom. Sajnálom.-Őszintén fájt Gabinak hallania amiket Sharon vágott a kapitányhoz. Reménykedve abba hogy abbahagyja ha őt meglátja lépett be az ajtón.
-Ó, remek már csak ez hiányzott.-forgatta a szemeit.
-Steve.-néztem rá, tudta hogy mindent hallottam.
-Minden rendben.-küldött egy megnyugtató mosolyt számomra.
-Rendben? Semmi sincs rendben!-szólt közbe Sharon.
-Sharon, kérlek.-nézett rá Steve.
-Nem! A te hibád minden.-nézett gyűlölettel Gabira.-Ha te nem lennél itt, nem történt volna ez.-folytatta.
-Sharon én...-kezdett volna bele Gabi.
-Tönkretettél mindent!-ordította.-Még hogy téged szeret...hagyjuk már. Inkább csak sajnál.
-Sharon!
-Jaj, egy régi barát a múltból megvigasztalom nehogy egyedül érezze magát.
-Elég legyen!-szólt határozottabban Steve rá.
-De ne hidd hogy ennyibe hagyom. Ő nem szeret téged. Engem szeret, csak is engem! Megértetted?-lépett közelebb Sharon Gabihoz. Gabi szemeibe látszódott a félelem. Steve azonnal felkelve az ágyból, nem érdekelve a sérülése lépett közéjük védve így a kedvesét Sharontól.-Pf, már véded is? Mi az? Nem tudja magát megvédeni?
-Kérlek menj el.-mondta Steve ahogy próbálta magát nyugtatni. Nem állt szándékába bántani Sharont de mindenre képes hogy megvédje Gabit minden bajtól és fájdalomtól.
-Tudod Gabi...-vágott egy gúnyos mosolyt.-Egyszer minden véget ér. Ne gondold, hogy boldogan fogtok élni míg meg nem haltok. Mert számodra nem létezik a boldogság. Tudod miért? Mert egy rohadt gyilkos vagy. És ezt soha se fogod kitörölni a múltadból.
-Sharon, menj el!-mondta ideges tekintettel Steve. Sharon pedig egy széles mosollyal indult a kijárat irányába.
-Még találkozunk. Meglátod Steve mekkora hibát követsz el hogy őt választottad.-hagyta el a szobát. Steve azonnal Gabi tekintetét kereste akin látszott hogy megviselték a történtek. Egyre nehezebben kapott levegőt.
-Gabi.-szólította de a szemei továbbra is a földet bámulták.-Kicsim.-fogta meg a kezét ahogy felébresztette Gabit a gondolataiból.-Sajnálom.
-Steve...számunkra tényleg nem létezik a boldogság?-kérdezte könnyes tekintettel.
-Dehogynem.-húzta magához ahogy szorosan ölelte.-Te vagy az én legnagyobb boldogságom az életben.
-Mi van ha igaza van? Hogy nem lehetünk boldogok mert én egy gyilkos vagyok?-nézett újra a kapitányra. Steve először nem válaszolt csak Gabi könnyeit törölte ki a szeméből.
-Nem vagy gyilkos. Nem te ölted meg őket.
-De én voltam. Én...!
-Nem.-fogta közre az arcát ahogy elérte Gabi tekintete ne terelődjön el máshova, csak rá figyeljen.-Téged rákényszerítettek arra hogy ölj, de tudom jól, hogy a légynek nem tudnál ártani. Te vagy a legcsodálatosabb, legokosabb, legkedvesebb, legszerethetőbb nő a világon. Ezért is szeretlek annyira. Te vagy az én boldogságom, nem más. Érted? Te tudod elérni, hogy ez a fagyos szívem hevesen verjen.-ezek után egy apró mosoly kúszott Gabi arcára.
-Fagyos szív...? Óriási szíved van Steve.
-Amíg nem voltál az életem része addig nem voltam ilyen. Miután felébredtem mindenkit eltaszítottam magamtól. A csapatot is nehezen engedtem közel magamhoz.
-A te szíved mindig is azé a férfié volt akibe beleszerettem. Ez itt...-bökött Steve mellkasára a szíve helyénél.-soha se változott, változik meg. Ez annak a Steve Rogersnek a szíve akit megismertem és aki itt áll előttem.
-Akkor ne kételkedj a szívembe. Nem foglak elhagyni téged. Nem fogok másba szeretni. Hisz ennyi év után is csak téged szeretlek.
-Te tudod hogy kell elérni, hogy az embernek jobb kedve legyen...igazam van?
-Nem szeretem mikor szomorú vagy.-simogatta meg Gabi arcát.
-Nem vagyok...most már nem vagyok.-mosolygott rá.
-Annyira gyönyörű vagy. Annyira nagyon gyönyörű.-nézte csillogó szemekkel a lányt. Majd ajkai közelítettek Gabi ajkaihoz. Aki behunyva a szemét, átadva magát az érzésnek érezte meg a kapitány ajkait az ajkain.-Szeretlek, Gabi.
-Én is szeretlek, kapitány.