A napok teltek és Gabi csak egy levél keretein belül értesült arról, hogy Steve megfelelt egy katonai válogatáson. Boldog volt de egyben megjelent az érzelmei között az aggodalom is. Féltette a legjobb barátját. Egy hét múlva újabb levél fogadta amiben Steve leírta neki hogy pontosan mik a terveik a katonaságnak vele. Egy szuperkatona előállítása. Steve pedig szerette volna ha Gabi mellette van mikor a szérumot megkapja.
-Örülök, hogy itt vagy.-mondta Steve ahogy az autóban ülve mentek a helyszínre.
-Örülök, hogy itt lehetek.-válaszolta Gabi.-És?
-Mi és?-nézett a lányra.
-Itt lesz az a nő is akiről írtál? Peggy?
-Igen.-vakarta meg a fejét.
-Te zavarba vagy.-nevette el magát Gabi.
-Nem!-ellenkezett azonnal Steve.-Vagyis csak egy picit.
-Tényleg ennyire kedveled?
-Olyan különleges.
-És ezt el is mondtad már neki?
-Miről beszélsz? Hogy tehetném mikor ő annyira csodás én meg...
-Ne is folytasd!-állította meg Gabi.-Steve ne hidd, hogy mindenki külső alapján ítéli meg az embereket.
-Miért? Te milyennek látsz engem?
-Egy különleges embernek?-mosolygott rá Gabi.
-Mégis egyedül vagyok.
-Mert még nem találtad meg a megfelelő személyt.-válaszolta ahogy a mosolyával teljesen meg tudta nyugtatni a férfit.-Ha akarod segítek neked.
-Mégis hogy tudnál?
-Steve én is nő vagyok. Tudok egy két dolgot ami esetleg jól jöhet neked. Mondjuk randi ötlet?-gondolkozott a lány.
-Megérkeztünk.-nézett ki az ablakon Steve. Ahogy beléptek azonnal Abraham Erskin szárnyai alá vette. Steve folyamatosan a lány tekintetét kereste, valamiért megnyugatta őt a nehéz helyzetekben.
-Kisasszony lehet jobb lenne ha...!-szólt Gabinak a tudós, finoman jelezve hogy foglalja el a helyét az emeleten a többi vendég mellett.
-Oh, elnézést. Megyek.-mondta Gabi ahogy elindult a lépcsőn felfele de utoljára hátranézett a barátjára és egy apró mosolyt küldve felé folytatta az útját. Izgult Gabi. De amint megpillantotta a szuperkatona Stevet azonnal fellélegzett és nagy lendülettel indult vissza a barátja közelébe.-Steve!-szólította a nevén a férfit.-Hogy érzed magad?
-Magasabbnak...-humorizált Steve ahogy a lélegzetét normalizálva próbálta feldolgozni az átalakulást.
-Te bolond.-nevette el magát Gabi ahogy az öröm könnyeivel küzdött.
-Most miért sírsz?-nézett rá mosolyogva.
-Mert boldog vagyok.-mondta ahogy a szeméből törölte a könnyeket ki.
-Gyere ide.-nyújtotta a karjait ölelésre. Gabi pedig boldogan ölelte át a barátját.
-Téged aztán kipöccintettek.-nevetett ahogy érzékelte Steve új, izmos testalkatát.
-Jó lett?-szállt be a humorizálásba Steve.
-Hiányozni fog a kis vézna testalkatod.-nevetett továbbra is Gabi, amire Steve se tudta nem mosolyra húzni az arcát.-Oh majd elfelejtettem.-engedte el Stevet.-Intéztem neked egy randit Peggyvel.
-Hogy mi?-nézett rá nagy szemekkel.
-Azt mondta lesz valami ünnepség két nap múlva ennek az eredménynek örömére és mondtam neki hogy nem e lenne kedve veled menni és ő boldogan mondott igent.
-Te most szivatsz engem?
-Nem. Teljesen komoly vagyok. Úgyhogy ideje készülődnünk.
-Nincs is mit felvennem.-érte a sokk Stevet.
-Azt majd intézem én. Ne aggódj.
Másnap reggel Gabi első dolga az volt hogy méretet vett Stevetől.-Ne mozgolódj már!-szólt a férfira.
-Ideges vagyok.
-De akkor se. Meg foglak szúrni a tűvel.
-Szerinted sikerül majd őt lenyűgöznöm?
-Egész biztos ha persze nyugton maradsz és lesz ruha amit fel tudsz venni. Oldalra a karokat, had mérjelek le.-emelte oldalra a karjait Steve.-Ne ennyire. Milyen katona vagy te? Kicsit lejjebb. Jó. Most maradj így.-majd kezdte a méreteket levenni a férfiról.
-Tudod hogy nekem még soha se volt úgy senkivel se randim.
-Minden rendben lesz.-mondta ahogy kicsit közelebb lépett amitől Steve arca picit pirosabb lett.-Csak nem zavarba vagy?-nézett fel a férfira.
-Öhm...nem dehogy is.-ellenkezett azonnal. Gabi pedig csak elmosolyodott.
-Fogd meg légyszíves itt a szalagot a csípődnél.-jelzett neki Gabi majd lemérte a nadrág hosszát is.
-És...és te kivel mész?-kérdezett rá Steve ahogy figyelte a lányt ahogy azon dolgozott, hogy felkészítse őt a holnapi partira. Gabi nem válaszolt csak folytatta a munkát.-Starkkal esetleg?
-Hogy?
-Howard Starkkal mész a partira?
-Lehet...elhivott de még nem válaszoltam neki. Húzd ki magad Steve.-szólt újra a katonára.
-Tehát randiztok?
-Nem hiszem, hogy ez randi lenne vagy szerinted igen?-nézett fel Stevere.
-Miért nem jössz inkább velem?
-Hogy miért? Steve neked meg van a partnered. Emlékszel? Peggy!
-De mi van ha téged kisérnélek szívesen a partira?
-Ne csináld már!-szólt rá.-Ennyire izgulsz?
-Nem...vagyis de, de mégis te vagy a legjobb barátom Gabi.
-És pont ezért mint legjobb barát segítek neked abban, hogy le tudd nyügözni Peggyt és esetleg egyszer családot tudj alapítani vele.
-És veled mi lesz?
-Mi lenne? Egyszer én is megtalálom a megfelelő partnert és boldogan élünk míg meg nem halunk.
-Úgy gondolod te se találkoztál még a megfelelő partnerrel?
-Steve ma kifejezetten beszédes kedvedbe vagy. Remélem Peggynek is megmutatod ezt az oldalad.
-Milyen oldalam? Az izmos pasas oldalát aki lettem?
-Nem.-tette a kezét a férfi mellkasára, pont a szíve fölé.-Azt a pasit aki mindig is voltál. Akit én is annyira szeretek.-mosolygott a férfira.
-Szeretsz engem?-kérdezte Gabit ahogy ő háttal állt ahogy a férfi méreteit írta fel egy lapra.
-Persze hogy szeretlek, hisz a barátom vagy.-válaszolta ahogy végig a papírt nézte. A válasz azonban valamiért még sem töltötte el Stevet akkora boldogsággal mint évekkel ezelőtt.