-Végre!-ujjongott Natasha. A páros széles mosollyal nézett a nőre akit ritkán láttak ennyire örülni bárminek is.
-Te tudtad?-kérdezte Wanda kíváncsiskodva.
-A hülye is látta.-mondta a kis boszorkánynak Natasha.
-Ki gondolta volna hogy egyszer Steve kifejezi az érzelmeit?-tette fel a kérdést Tony.
-Én teljesen azt hittem Gabinak más iránt vannak érzései.-gondolkozott hangosan Thor.
-Miért mondasz ilyeneket Thor?-kérdezte Wanda, Steve pedig kicsit ideges lett. Rosszul gondolta volna és Gabi még se érez semmit iránta?
-Steve!-szólította nevén a férfit.
-Rosszul...rosszul éreztem volna...? Te valójában nem érzel irántam semmit?-nézett a lányra a kapitány.-Valójában más iránt táplálsz érzéseket?-Gabi pedig minden válasz nélkül lépett közelebb a kapitányhoz ahogy a zsebéből előhúzott egy csokoládét.
-A....a csokis fiú!-mutatott Stevere Thor lelkesen.
-Milyen fiú? Neked mi bajod van?-kérdezte Clint.
-Oooh, már értem!-mondta Gabinak széles mosollyal, aki nem tudta elrejteni a mosolyát.
-Elmondanátok hogy mi is értsük?-nézett Gabira és Thorra vasember.
-Hát nem értitek? Steve a csokis fiú. Gabi szerelme.-Ahogy ezt kimondta Steve szemei azonnal a lányra szegeződtek aki boldogan ette a csokit amit Stevetől vett el.
-Megkaptad a választ kapitány?-kérdezte a mellette álló férfit.
-Te...
-...én is csak téged szeretlek hetven éve!-mondta mosolyogva Gabi.
-Gyere ide.-húzta magához a derekánál a lányt ahogy megcsókolta őt.
-Azt hittem a csokimat akarod lenyúlni.-nevetett Gabi.
-Jesszus ez olyan romantikus!-ugrált Wanda.
-Mintha moziba a premier vetítésen lennénk.-mondta Bruce is mosollyal az arcán. Tisztelte a kapitányt, aki rengetegszer segített már neki is. Így a boldogságának kifejezetten örült.
-Ezek miről beszélnek?-kérdezte az orra alatt Gabi a kapitányt.
-Fogalmam sincs, de annyira nem is érdekel.-nézett a lányra csillogó szemekkel.
-Miért nézel így?-mosolygott a kapitányra.
-Csak...annyira gyönyörű vagy.
-Ez biztos ugyanaz a kapitány aki  nemrég még itt morgolódott?-kérdezte Tony ahogy a kapitányt nézte.
-Tényleg! Miért voltál annyira mérges?-kérdezte Clint.
-Az...
-Hú de álmos lettem.-terelte a témát Gabi.
-Vagy csak hancúrozni akarsz.-kacsintott Thor a lányra.
-Na jó! Jó éjszakát.-hagyta ott a csapatot Gabi. Steve pedig csak elmosolyodott. Tudta Gabi miért tette amit tett. Őt akarta védeni a magyarázkodástól. Mindig ilyen volt. Figyelmes és védelmező annak ellenére hogy ez az ő feladata lett volna. De már annyiszor kudarcot vallott benne. Azonban ezek a gondolatok most nem tudták elrontani a hangulatát. Boldog volt és őrülten szerelmes. Ennyi év után az a lány aki mindig bízott benne, aki mindig a legjobbat hozta ki belőle, akit tiszta szívből szeretett most az övé. Végre nem kell titkolnia az érzéseit. Így heves szívveréssel, és Gabival a gondolataiban feküdt le. De lássuk be mikor az ember boldog és az agyába pörögnek a gondolatok, a jövőbeni tervek képtelen aludni. Így az emeletről lesétálva ült ki a teraszra. Nézte az eget ami annyira tiszta volt, minden csillag látszódott az égen. Mégis számára egyetlen egy csillag idézte elő az álmatlanságot.-Szia...!-lépett a teraszra a személy akinek annyira megnyugtató hangja volt.
-Gabi! Azt hittem alszol.-nézett a lányra.
-Képtelen vagyok.-ült le a kapitány melletti székbe.-Te miért nem alszol?
-Miattad.
-Miattam? Túl hangosak a gondolataim?-nevette el magát a lány.
-Miért? Mi jár annyira a fejedbe?-fordult a lány felé a testével és újra megjelentek azok a csillogó szemek.
-Csak...azon gondolkoztam ha régen, lett volna kellő bátorságunk bevallani az érzéseinket akkor már rég a karjaidban lehettem volna.
-Miért nem mondtam el soha?
-Mert én végig abban a tudatban éltem, hogy te csak barátként tekintessz rám. Hisz minden egyes dupla randi alkalmával se ellenkeztél és utána meg a seregnél találkoztál Peggyvel aki teljesen az ellentétem volt. Mikor írtad hogy kedvelsz egy lányt...végleg elszállt minden bátorságom. Most meg hogy újra összehozott minket az élet és megláttam Sharont én...egy idióta voltam.-nézte a földet Gabi.
-Régen mikor először loptad el a csokimat...emlékszel?
-Hogy lehet azt elfelejteni?-mosolyodott el Gabi.-A játszótéren.
-Először szörnyen dühös voltam, komolyan olyan voltál mint egy vizsla ami szagot fogott. De annyira boldoggá tett az az egyetlen egy csokoládé hogy képtelen voltam rád haragudni.
-Annak ellenére hogy mindennap onnantól loptam a csokidat?
-Direkt raktam mindig ugyanoda....
-Mi?
-Direkt raktam mindig ugyanabba a zsebembe hogy megtaláld...mert minden egyes alkalommal látni akartam azt a csodás mosolyt az arcodon. Már akkor gyönyörű voltál.
-De te se mondtad el mit éreztél.
-Mert úgy gondoltam nem érdemlek meg egy olyan gyönyörű okos lányt mint te.
-Tényleg idióták voltunk.-nevetett zavarába Gabi.
-Sajnálom, hogy eddig kellett várnod arra hogy elmondjam az érzéseimet.-Gabi felállt és egyenesen Steve ölébe ült ahogy szorosan átölelte őt.
-Megérte várni rád.
-Ugye tudod hogy most innen nem szabadulsz?-mosolyodott el Steve.
-Nem is akarok.-bújt közelebb a kapitányhoz.-Végig az volt a célom, hogy a közeledbe legyek. Küldetés teljesítve.
-Szeretlek Gabi.-mondta ahogy a lány haját simogatta. Gabi a csillogó szemeivel a kapitányt nézte ahogy a kezével megsimogatta azt a tökéletes arcát.
-Én is szeretlek Steve.-csókolta meg a férfit. Órákon keresztül ültek még az ég alatt egymással összebújva, boldogan.